Nagyok érdekes, amit dr. Carl Gustav Jung, a szinkronicitás „atyja” állított. Szerinte a tizenkét állatövi jegy jelentése nemcsak úgy találomra alakult ki, hanem az emberi lélektan enciklopédikus tudását jelképezik.
„Az asztrológia az ókor pszichológiai ismereteinek összegzését jelképezi” – írta Jung.
Az a gondolat, hogy a Hold hatással van ránk, bizony nem újkeletű, tanúskodik is róla szinte minden nyelv szókincse, itt van például magyarul a holdkóros, angolul az ugyanezt jelentő lunatic szó. A University of Miami pszichológiai tanszékének munkatársa, Arnold Lieber tizenöt éven keresztül tanulmányozta Miami-Dade megyében a gyilkosságokat (1887 gyilkosság történt ez idő alatt), azt akarta megfigyelni, van-e valamilyen hatása erre a holdnak.
Dr. Lieber tanulmányát közölte a Journal of Clinical Psychology. A vizsgálat kimutatta, hogy a gyilkosságok gyakorisága valóban összefüggést mutat a holdciklusokkal, méghozzá folyamatosan, és a teljes időtartam alatt egyöntetűen.
A Toledo Blade folyóirat munkatársai a Cuyahoga megyei rendőrségi nyilvántartást vették számítógépes elemzés alá, az 1999 és 2001 közti időszakból. 120.000 esetet vizsgáltak így, és kimutatták, hogy teliholdas éjszakákon 5,5 százalékkal több erőszakos bűncselekmény és 4,6 százalékkal több magántulajdon elleni bűncselekmény történik. A betörések száma 16 százalékkal nőtt, a letartóztatásnak ellenszegülők száma 34 százalékkal, a súlyos testi sértések száma 35 százalékkal emelkedett.
2007-ben a brit rendőrség bejelentette, hogy hasonló eredményeket hoztak saját tanulmányaik is, és elhatározták, hogy több rendőrt fognak alkalmazni, ellensúlyozandó a hatást. Andy Part felügyelő így nyilatkozott: „Véleményem szerint érdemes lenne felkeresni néhány egyetemet, és megkérdezni, hogy a posztgraduális képzések hallgatói nem akarnak-e alaposabb kutatást végezni a témában. Nagy segítség lenne a rendőrség számára.”
Ha a holdnak statisztikailag kimutatható hatása van az erőszakos bűncselekményekre, akkor talán a bolygók helyzete is hatással lehet a gondolatainkra és érzelmeinkre.
1949-töl kezdve Michel Gauquelin több ezer híres történelmi személy horoszkópját tanulmányozta, és megfigyelte, hogy bizonyos embertípusoknál milyen kulcspozíciós bolygóállások fordultak elő. Gauquelin szkeptikus nézőpontból kezdte a tanulmányt, és igen meglepte, hogy a valós adatok ellentmondanak kezdeti feltételezéseinek. Legismertebb felfedezése a Mars-hatás lett, eszerint bajnok sportolók és hivatásos katonák horoszkópjában a Mars nagyon gyakran volt épp a keleti horizont felett, azaz felkelő pontban, vagy „csúcspontban”, illetve „égközép pontban” a születésük pillanatában.
Michel és felesége, Francoise tbbb mint hatvanezer személy horoszkópját elemezte tizenegy szakma képviselői között, és öt különböző bolygóval találtak szoros összefüggéseket. A Merkúr a politikusokra és az írókra van hatással, a Vénusz a festőkre és a zenészekre, a Mars az orvosokra, sportolókra, hivatásos katonákra, cégvezetőkre és tudósokra, a Jupiter a színészekre, hivatásos katonákra, cégvezetőkre, politikusokra, újságírókra és színdarabírókra, a Szaturnusz az orvosokra es a tudósokra.
Negatív korreláció is megfigyelhető volt bizonyos bolygók és szakmák között, azaz ezek a bolygók ezeknél a személyeknél távolabb voltak a megszokottnál a kulcsfontosságú bolygóállásokban. A Merkúr a sportolóknál maradt távol, Mars az íróknál, festőknél és zenészeknél, a Jupiter az orvosoknál és a tudósoknál, a Szaturnusz a színészeknél, újságíróknál, íróknál és festőknél.
Az eredményeket elsőként francia személyek adatai alapján figyelték meg, később a Gauquelin házaspár bebizonyította, hogy amerikai és más európai országbeli adatok is ugyanezeket a megfigyeléseket igazolják.
Michel Gauquelin 1991-ben elhunyt, halála után tanulmányát Suitbert Ertel és Arto Müller ismételte meg, akik a francia Academie Nationale de Médeeine tagjainak, olasz íróknak és német orvosoknak az adatait dolgozták fel. Emellett három szkeptikus csoport sportolók adatait gyűjtötte össze, és ez is a Mars-hatást igazolta, bár ezt többek elég vonakodva ismerték be.
Még ötven év múltán sem sikerült a szkeptikusoknak határozottan és hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy Gauquelin meglátásai helytelenek voltak. Mi több, az 1996-ben megjelent The Tenacious Mars Effect (,.Az állhatatos Mars-hatás”) című könyvükben Suitbert Ertel és Kenneth Irving leírta, hogy a tudományos bizonyítékok még erősebbek voltak, mint amit Gauquelin tanulmánya eredetileg kimutatott.
Ha az emberek nem hajlandók a tényeket elfogadni, a tudomány nem számít. Ha tagadni akarnak valamit, nincs az a bizonyíték, ami képes lenne meggyőzni őket. A szkeptikusok gyakran kétes, sőt ellenséges módszerekkel próbálták lejáratni Gauquelin megfigyelését a bolygóknak az emberi személyiségre és viselkedésre való hatásáról.
Jellemző az emberekre, hogy támadják mindazt, amitől fenyegetve érzik magukat. Márpedig nagy szégyenérzéssel jár az, ha valamiben szenvedélyesen hiszünk, és aztán kiderül, hogy nem is igaz… főként, ha ráadásul több tízezer dollárt fizettél, és évekig tanultál, hogy szert tegyél a meggyőződésed alapjául szolgáló tudásra. Ám az új felfedezések ellen intézett támadás épp az ellentéte a valódi tudományos kutatásnak, mely azt tanítja, hogy kövessük az adatokat, bármilyen ismeretlen vagy bizarr nyomon is kell járnunk.
