Az idő nemlétének koncepciója szerint, a múlt, a jelen és a jövő nem létezik elkülönített időblokkként.
Ezek egyszerre léteznek, és hatással lehetnek egymásra. Pusztán az, hogy iskolás korunkban mindig azt tanították, hogy a múltra úgy gondoljunk, mint ami már megtörtént, a jelenre, mint ami éppen történik, és a jövőre, mint ami majd történni fog, kevés bizonyítéknak.
Einstein relativitás elmélete és a kvantumfizika egészen más lehetőségeket mutat be az idővel kapcsolatban. Ha egy pillanatra feltételezzük, hogy minden idő egyszerre zajlik, akkor könnyen elképzelhető, hogy akárki ugyanolyan egyszerűen tud olvasni a múltban és a jövőben, mint a jelenben.
Azzal, hogy valaki hipnotikus transzba kerül, megszünteti a szokásos idő gátakat, és lehetővé válik a komplexebb megfigyelés.
Az idő nemlét elv megértésének legnagyobb akadálya, hogy háromdimenziós valóságban létezünk. Sok más dimenzió is van, amelyet a parapszichológiai jelenségek több formája illusztrál.
Az idő csupán illúzió, amelyet fizikai érzékszerveink hoznak létre. Az öt érzékszervünk a valóságnak egyszerre csak egy kis részét észleli. Ezért úgy tűnik, hogy egy esemény létezik, majd elmúlik és egy másik esemény helyettesíti, ami szintén elmúlik.
Mivel érzékelésünk korlátozott, az időt szabatosan három különálló komponensre bontjuk, múltra, jelenre, jövőre. Erre az elméletre egyik példa az alvási állapot. Képzeljük el, hogy egy éjszakán többször álmodunk.
Az egyes álmok száz földi évet is magukba foglalhatnak, míg számunkra, csak percek teltek el.
Az alvás állapotában a tudatalatti megszabadult azoktól a dimenzióktól, amelyek az időben, ahogy mi ismerjük, léteznek.
Mivel szerintünk a múlt, a jelen és a jövő egymás után következik, a szimultán idők elvét nehéz elfogadnunk.
Ebben a sémában az összes esemény egyszerre történik, tehát egy múltbéli esemény nem okozhat egy jelenlegit, és a jelenbeli esemény sem okozhat egy jövőbelit.
Az előző és jövendő életeinknek valójában nem kell úgy történnie, ahogyan mi gondoljuk. A jelenlegi körülményeink megváltoztatásával hatékonyan megváltoztathatjuk a karmánkat.
Gondoljunk arra, mennyi karmát lehetne eltávolítani, ha az előző, jelenlegi, és jövendő életekkel egyszerre foglalkoznánk. Ugyanígy gondoljunk arra is, mennyi karmát lehetne megszerezni, az eltávolított helyett. Ez arra ösztönözhetne minket, hogy most váljunk jobb személyiségekké.
Használjuk újra az alvási állapotot az időtlenség elvének illusztrálására. Néhány parapszichológus úgy gondolja, hogy álmodáskor a Mesterek és Vezetők adnak tanácsot egy másik dimenzió síkján. Mivel különböző szinteken vagyunk, az időnek nincs jelentősége számunkra. Megmutatják nekünk, hogyan építhetjük fel karmánkat. Rávezetnek arra, mit várhatunk a földi szinten a jövőtől.
Sokan mesélnek arról, hogy azt álmodják, repülnek, vagy nagy magasságból leesnek. Feltehető, hogy ez a jövőbe való kivetítődés tudatos maradványa, amelyet álmunkban tapasztalunk. Az asztrál projekció, vagy testen kívüliség tapasztalata (OBE) kifejezéseket is e tapasztalat leírására használják.
Mindnyájan elhagyjuk testünket, amikor álmodunk. Az álmodás kommunikáció a mi dimenzióink vagy valóságunk, és másoké között.
Ahhoz, hogy megértsük saját valóságunk megalkotásának gondolatát, újra meg kell vizsgálnunk az idő nemlét elvét. Ha a jelen közvetlenül megváltoztathatja a múltat és a jövőt, akkor mi teremtjük saját valóságunkat létezésünk minden pillanatában.
Egyedül vagyunk teljesen felelősek saját életünkért, és a környezetért, amelyben élünk. Önmagunkban keressük a balszerencse és a jósors okait. Ne feledjük, a karma ok és okozat.
(Felhasznált irodalom: Dr. Bruce Goldberg – Past lives, future lives című munkája)
