Az utóbbi évtizedekben a pszichológia kutatói komolyan tanulmányozni kezdték az emberi akaratnak a fizikai világra gyakorolt hatását. Az első néhány ilyen témájú felfedezést a biofeedback területén tették.
Kísérletek, tanulmányok százai igazolták, hogy képesek vagyunk akaratlagosan befolyásolni olyan testi funkcióinkat, amelyekról eddig azt hittük, hogy teljesen az autonóm idegrendszer irányítása alatt állnak —például a szívritmust, a vérnyomást, az immunrendszert, az agyhullámokat. Szinte minden olyan folyamat, amelynek mérésére képesek vagyunk, akaratunk által befolyásolhatónak bizonyult.
A legutóbbi kutatások azonban azt is megmutatták, hogy kapcsolatunk, befolyásunk ennél jóval tovább terjed. Szándékaink hatást gyakorolhatnak más emberek szervezetére, tudatára is, sőt a világ eseményeinek befolyásolására is képesek. Az új fizika bebizonyította, hogy a kapcsolat, amely egymáshoz fűz bennünket, túllép a tér és az idő korlátain. Úgy tűnik, Bell tétele a gondolatainkra ugyanúgy vonatkozik, mint az elemi részecskékre.
Ennek az új felfogásnak a népszerűsítésére dr. Larry Dossey tette a legtöbbet, aki könyvek egész sorát írta akaratunk és az ima erejéről. Dossey áttekintette a múltbeli és jelenlegi kutatásokat E W. H. Myerstól Lawrence LeShanig, J. B. Rhine-tól a Princeton Engineering Anomalies Research Laboratory tevékenységéig, és meghökkentő összegzést adott a bizonyítékokról, melyek azt tanúsítják, hogy képesek vagyunk a tér, sőt olykor az idő korlátait is legyőzve hatást gyakorolni a világra.”
A Recovering the Soul című könyvében idézett egyik vizsgálatban a kísérleti alanyoknak nagy távolságból való információszerzési képességét tették próbára. A kísérlet egyik résztvevője véletlenszerűen kártyalapot húzott egy csomagból, a kísérleti személyek pedig sok száz kilométer távolságban megnevezték a kihúzott lapot, mégpedig nagyobb találati pontossággal, mint amennyit a véletlen számlájára lehetne írni, sőt nemritkán már előbb birtokában voltak az információnak, mint hogy a kártyalapot kihúzták volna.
E képesség további vizsgálata során a kísérleti alanyok képesek voltak meghatározni egy véletlenszám-generátor által megadott számcsoportot, még mielőtt a számokat a gép előállította volna. Ennek a kísérletnek és a hozzá hasonlóknak beláthatatlan a jelentősége. Kiderül belőlük:
nemcsak hogy egymással telepatikus kapcsolatban állunk, hanem képesek vagyunk a jövőt is érzékelni; rendelkezünk olyan képességgel, amely a később bekövetkező eseményekkel kapcsolatos képeket vagy sejtelmeket közöl velünk, különösen ha azok az események saját életünket, fejlődésünket befolyásolják.
Képességeink hatóköre azonban még ennél is tágabb.
Elménk nemcsak arra képes, hogy információt szerezzen a világról, hanem arra is, hogy befolyásolja a világot.
Dossey idéz egy bizonyos, azóta híressé vált kísérletet, amelyet dr. Randolph Byrd hajtott végre a San Franciscó-i Közkórház-ban. Ebben a kísérletben önkéntesek egy csoportja vállalta, hogy imádkozik néhány szívbetegért, a többi páciensből álló kontrollcsoport nem részesült az imában.
Dossey ismertetője szerint azok a betegek, akikért imádkoztak, ötször kisebb valószínűséggel szorultak antibiotikus kezelésre, és háromszor kisebb gyakorisággal lépett fel náluk tüdővizenyő, mint a kontrollcsoportban. Ráadásul azok közül, akikért imádkoztak, senki sem szorult gépi lélegeztetésre, ellentétben a kontrollcsoporttal, ahol tizenkét betegnek volt erre szüksége. Dossey ismertet más kísérleteket is, amelyek azt igazolták, hogy az ima és az akarat kihat a növényekre is (a kicsírázó magok száma növelhető általa), nemkülönben a baktériumokra (szaporodási rátájuk emelkedik), sőt az élettelen tárgyak esetében is működik (leszórt műanyaghab-golyócskák által kirajzolt véletlenszerű minta befolyásolható vele).
Egy másik kísérletsorozat bebizonyított valami mást, ami ugyanennyire érdekes. A világot befolyásoló szándékunk mindkét esetben működik ugyan, de az irány nélküli akarat (tehát az az eset, amikor csak annyit kívánunk, hogy az történjen, ami a lehető legjobb, anélkül hogy saját véleményünket hozzáfűznénk) jobb eredményt hoz, mint az irányított akarat (vagyis amikor valamely meghatározott végkifejletet kívánunk). Ez mintha arra utalna, hogy az univerzummal való kapcsolatunkban érvényesül egy olyan elv vagy törvény, amely ellenőrzés alatt tartja az egónkat. A Dossey által ismertetett kutatások szerint bizonyos mértékig személyesen ismernünk kell azt, akiért imádkozunk, és az isteni forrással vagy az ember magasabb énjével való kapcsolatból fakadó, általános akarat a leghatásosabb.
A kísérletek ráadásul azt tanúsítják, hogy a kívánságok őszszeadódnak. Más szóval: akiért többet imádkoznak, annak az ima többet használ, mint annak, akiért kevesebbet. És ami a legfontosabb: Dossey olyan kísérleteket is idéz, amelyek arra utalnak, hogy előfeltevéseink ugyanolyan hatást gyakorolnak a világra, mint tudatosan megfogalmazott szándékaink vagy imáink. Az Oak iskolában végrehajtott híres kísérlet ezt bizonyítja. Ebben a vizsgálatban a tanároknak azt mondták, hogy a diákok egy bizonyos csoportja, akiket tesztek segítségével válogattak ki, a következő tanévben várhatóan jobb eredményt ér majd el. A tanároknak átadott listát a valóságban teljesen véletlenszerűen állították össze.
A tanév végén a listán szereplő diákok jelentős előmenetelt tanúsítottak, és nemcsak a tanulmányi eredményeik terén (ami azzal is magyarázható lenne, hogy a tanárok nagyobb figyelmet szenteltek nekik), hanem olyan IQ-teszteken is, amelyek kizárólag a velük született képes-ségeket vizsgálták. Más szóval: a tanárok előfeltevése megváltoztatta a diákok tanulási képességeit.
Ez a hatás sajnos negatív irányban is működik. Dossey legutóbbi, Be Careful What You Pray For, You Just Might Get It (Vigyázz, miért imádkozol, mert megkaphatod) című könyvében olyan vizsgálatokra hivatkozik, amelyek azt mutatják, hogy tudattalan előfeltevéseink árthatnak másoknak. Az egyik beszédes példa az az eset, amikor azért imádkozunk, hogy valaki változtassa meg valamely elhatározását, vagy hagyjon fel azzal, amit csinál, mielőtt alaposan megbizonyosodtunk volna arról, hogy nincs-e mégis neki igaza.
Az ilyen gondolatok eljutnak az illetőhöz, és bizonytalanságot keltenek benne. Ugyanez történik olyankor is, amikor negatív gondolataink támadnak valakinek a külsejével vagy cselekedeteivel kapcsolatban. Véleményünket sokszor senkivel sem osztjuk meg, de mivel mindannyian kapcsolatban állunk egymással, gondolataink átjutnak, és mint megannyi szurony, megsebzik az illető önképét, talán még a viselkedését is befolyásolják. Mindez természetesen azt jelenti, hogy tudattalan gondolatainkkal saját helyzetünket is befolyásolhatjuk.
Amikor negatív gondolatokat táplálunk képességeink vagy jövőbeli kilátásaink iránt, ezek a gondolatok nagyon is valóságos módon kihatnak arra, hogy miként érezzük magunkat, sőt arra is, hogy mi történik velünk.
