Hét javaslat következik, amelyek segítségedre lesznek, hogy túllépj az önteltség mélyen gyökerező elképzelésein. Egytől egyig az a rendeltetésük, hogy megakadályozzák téves azonosulásodat az öntelt egóval.
1. Ne érezd magad megbántottnak!
Mások viselkedése nem ok arra, hogy megdermedj. Ami megbánt, az csak gyengít. Ha keresed az alkalmat, hogy megbántódhass, lépten-nyomon rá is bukkansz. Egód ténykedése győz meg arról, hogy a világ nem úgy működik, ahogyan kellene.
Megtanulhatod azonban megbecsülni az életet, és összhangba kerülhetsz a teremtés Szellemével. Ha megbántottnak érzed magad, nem érheted el a szándék hatalmát. Minden eszközt ragadj meg a világ szörnyűségeinek megszüntetésére, amelyek a szilárd ego-azonosulásból fakadnak, de maradj meg a békességnél!
Amint az A Course in Miracles című könyv emlékeztet minket: „A béke Istentől való; te, aki Isten része vagy, egyedül az ő békéjében lelheted meg otthonodat.”
A megbántottság ugyanazt a romboló energiát teremti meg, mint amelyik eredetileg megbántott: támadáshoz vezet, majd ellentámadáshoz, és végül háborúhoz.
2. Szabadulj meg a győzelem kényszerétől!
Az ego előszeretettel oszt fel minket győztesekre és vesztesekre. A győzelem hajszolása holtbiztos módszer arra, hogy elkerüljük a tudatos kapcsolatot a szándékkal. Hogy miért?
Mert végtére is lehetetlen örökké győzni. Valaki a nagyvilágban gyorsabbnak, szerencsésebbnek, fiatalabbnak, erősebbnek és okosabbnak bizonyul majd – és te visszatérsz az értéktelenség és a jelentéktelenség érzéséhez.
Nem a győzelmeid vagy a nyereségeid alkotják a lényedet. Élvezheted a versenyt, és örömödet lelheted abban a világban, amelyben a győzelem mindennél fontosabb, de a gondolataidban nem kell benne élned.
Nem léteznek vesztesek abban a világban, amelyben mind ugyanazon az energiaforráson osztozunk.
Egy adott napon mindössze annyit mondhatsz el, hogy aznap egy bizonyos szinten teljesítettél mások szintjéhez képest.
De ma már egy másik nap van, más versenyzőkkel és új, megfontolandó körülményekkel. Te pedig továbbra is ugyanaz a végtelen jelenlét vagy egy testben, amely egy nappal (vagy évtizeddel) öregebb.
Szabadulj meg a győzelem kényszerétől: ne fogadd el, hogy a győzelem ellentéte a vereség! Ez csak az ego félelme.
Mit sem számít, hogy tested ezen a napon nem bajnokstílusban teljesít, ha nem kizárólagosan az egóddal azonosulsz.
Légy megfigyelő; észlelj és élvezz mindent anélkül, hogy trófeát kellene nyerned! Élj békességben, és hangolódj össze a szándék hatalmával! És ironikus módon – jóllehet alig fogod észrevenni –, amint kevésbé hajszolod e győzelmeket, egyre nagyobb számban fognak előfordulni az életedben.
3. Szabadulj meg annak kényszerétől, hogy mindig neked legyen igazad!
Az ego rengeteg viszály és nézeteltérés forrása, hiszen abba az irányba erőltet, hogy meghazudtolj másokat. Amikor ellenséges vagy, elvágod magadat a szándék hatalmától. A teremtő Szellem jóságos, szerető és fogékony; és mentes a haragtól, a nehezteléstől és a keserűségtől.
Ha beszélgetéseidben és kapcsolataidban megszabadulsz annak kényszerétől, hogy mindig neked legyen igazad, az olyan, mintha így szólnál az egódhoz:
„Nem vagyok a rabszolgád. A jóságot akarom magamhoz ölelni, és elutasítom azt a szükségletedet, hogy mindig neked legyen igazad.
Ami azt illeti, épp most fogok esélyt adni ennek az illetőnek, hogy jobban érezze magát, ugyanis azt fogom mondani neki, hogy igaza van, és megköszönöm, hogy utat mutatott nekem az igazsághoz.”
Ha megszabadulsz a kényszertől, hogy mindig igazad legyen, képes leszel megerősíteni kapcsolatodat a szándék hatalmával. Ne feledd azonban, hogy az ego ádáz ellenfél. Láttam embereket, akik inkább meghaltak volna, mintsem engedjenek az igazukból.
Láttam embereket, akik azzal tettek tönkre máskülönben gyönyörű kapcsolatokat, hogy a végsőkig kötötték az ebet a karóhoz.
Én arra buzdítalak, hogy mondj le erről az egód által kikényszerített szükségletről igazad bizonygatására: amikor a legjobban belemelegedtél egy vitába, tedd fel magadnak a kérdést:
„Mi fontosabb, az igazam vagy a boldogságom?”
Valahányszor a boldog, szerető és spirituális utat választod, kapcsolatod a szándékkal erősebbé válik.
Ezek a pillanatok végül kifejlesztik a szándékkal összekötő új kapcsolatodat.
Az egyetemes Forrás együttműködésbe kezd veled a számodra rendelt élet megteremtésében.
4. Szabadulj meg felsőbbrendűségi kényszeredtől!
A valódi nemesség nem abban áll, hogy jobbak vagyunk valaki másnál, hanem hogy jobbá válunk régi önmagunknál. Összpontosíts fejlődésedre, s közben állandóan légy tudatában, hogy e planétán senki sem jobb egy cseppet sem, mint bárki más!
Mind ugyanabból a teremtő életerőből áradunk ki. Mindnyájunk közös küldetése felismerni szándék teremtette lényegünket; és minden a rendelkezésünkre áll, amire sorsunk betöltéséhez szükségünk van.
Mindebből semmi sem valósulhat meg, ha felsőbbrendűnek tartod magad másoknál.
Régi közmondás, mindamellett nagyon igaz, hogy Isten szemében mindnyájan egyenlők vagyunk.
Szabadulj meg felsőbbrendűségi kényszeredtől oly módon, hogy mindenkiben Isten feltárulását látod!
Ne megjelenésük, elért eredményeik, birtokolt javaik és egójuk egyéb mutatói alapján mérj fel másokat! Ha kivetíted felsőbbrendűségedet, ugyanezt kapod cserébe, ez pedig nehezteléshez és végül ellenséges érzésekhez vezet.
Ezek az érzések válnak azokká az eszközökké, amelyek még jobban eltávolítanak téged a szándéktól. Az A Course in Miracles ezt a különlegesség és a fölényeskedés kényszerének nevezi:
„A különlegesség mindig összehasonlításokat tesz. Azon alapul, hogy hiányt lát másokban, és az tartja fenn, hogy minden észlelhető hiányosságot felkutat, és figyelemmel kísér.”
5. Szabadulj meg a kényszertől, hogy mindig többet akarsz!
Az ego mantrája a még. Sosem elégedett. Nem számít, mi mindent érsz el és szerzel meg, egód kitart amellett, hogy ez még nem elég. Az örök törekvés állapotában találod magad, és még a lehetőségét is kizárod annak, hogy valaha is célhoz érj.
Holott a valóságban már megérkeztél, és csak rajtad áll, hogyan használod fel életed e jelen pillanatát. A dolog iróniája, hogy amikor többé már nem követelsz, a vágyott dolog bőséggel érkezik életedbe.
Mivel már megszabadultál a szükségérzettől, nem esik nehezedre e bőségből továbbadni másoknak, hiszen felismered, milyen kevésre van valójában szükséged az elégedettséghez és a békéhez.
Az egyetemes Szellem elégedett önmagával, szüntelenül terjeszkedik, és új életet teremt, sosem próbál önző okokból teremtményeibe kapaszkodni. Teremt és továbblép.
Amint te magad is továbblépsz az ego kényszerétől, hogy mindig többet akarj, egyesülsz e Forrással. Megteremtesz dolgokat, magadhoz vonzod őket, majd elengeded, és nem követelsz belőlük még többet magadnak.
Mint mindannak méltánylója, ami életedben megjelenik, megérted Assisi Szent Ferenc nagy hatalmú tanítását: „…azzal kapunk, hogy adunk”.
Ha lehetővé teszed, hogy a bőség hozzád és rajtad keresztül áradjon, összhangba kerülsz a Forrással, és biztosítod ennek az energiának a további áramlását.
6. Hagyj fel azzal, hogy a teljesítményeidből származtasd önazonosságodat!
Ha úgy véled, hogy teljesítményeid alkotják lényedet, akkor nehéz lesz elfogadnod ezt az elképzelést:
Isten szerez minden zenét, Ő énekli az összes dalt, Isten építi mind az épületeket, és Ő a forrása minden teljesítményednek.
Szinte hallom, amint egód hangosan tiltakozik. Mindazonáltal hangolódj rá erre az elképzelésre! Minden a Forrásból árad ki! Te és a Forrás egyek vagytok!
Lényed nem ez a test és annak teljesítményei. Te a megfigyelő vagy. Észlelj mindent, és légy hálás a képességekért, amelyek megadattak neked, az elérhető motivációért és az összegyűjtött javakért.
De minden elismeréssel a szándék hatalmának adózz, amely létrehozott téged, és amelynek anyagiasult része vagy. Minél kevésbé van szükséged arra, hogy elismerést zsebelj be teljesítményeidért, annál nagyobb szabadságod nyílik a teljesítményekre, és annál jobban fogsz érvényesülni.
Amikor viszont teljesítményeidbe kapaszkodsz, és úgy képzeled, hogy egyedül te valósítod meg mindezeket a dolgokat, akkor feladod Forrásod békességét és háláját.
7. Ne adj a híredre!
Hírneved nem benned lakozik, hanem mások elméjében. Ennélfogva egyáltalán nincs hatalmad felette. Ha harminc emberrel beszélsz, harmincféleképpen keltik híredet.
A szándékhoz való kapcsolódás azt jelenti, hogy a szívedre hallgatsz, és annak alapján alakítod viselkedésedet, amit belső hangod mond neked földi célodról.
Ha túlzottan sokat adsz arra, hogy milyen felfogás alakul ki rólad az emberekben, akkor megszakítod kapcsolatodat a szándékkal, és hagyod, hogy mások véleménye irányítson.
Ez pedig nem más, mint egód működése, egy illúzió, amely közéd és a szándék hatalma közé áll.
Mindent képes vagy megtenni – feltéve, ha nem szakítod meg kapcsolatodat hatalmad forrásával, ha nem győzöd meg magadat, hogy egyetlen célod bebizonyítani másoknak, milyen tökéletes és felsőbbrendű is vagy, és nem arra fecsérled energiádat, hogy megpróbálj fényes hírnevet kivívni a többi ego között.
Azért tedd, ami teszel, mert belső hangod útmutatását követed, amely mindig kapcsolatban áll Forrásoddal, és hálás neki.
Légy céltudatos, határolódj el a végkimeneteltől, és vállalj felelősséget azért, ami viszont benned lakozik: jellemedért! Hadd vitázzanak csak mások a hírneveden; neked semmi közöd hozzá.
Felhasznált irodalom: Dr. Wayne W. Dyer: A szándék hatalma
