Az emberek alvásigénye egyénenként változó, és nincs az a szer, amely lehetővé tenné, hogy az alvás teljesen kimaradjon az életükből: túl sok értékes munka folyik abban az állapotban.
Viszont ezt a munkát sokkal hatékonyabban el lehetne végezni egy helyett két, rövidebb alvási periódusban.
Két, egyenként háromórás alvási periódus a legtöbb ember számára tökéletesen elegendő lenne, ha elalvás előtt a megfelelő szuggesztiókban részesülne – ezek a szuggesztiók a test tökéletes regenerálódását céloznák.
Sok esetben például tíz órányi alvás kifejezetten hátrányos: a szellem és a test ellustulásához vezet. Ebben az esetben a szellem túl sokáig marad távol a testtől, ami gyengíti az izmok rugalmasságát.
Amint hogy három kiadós étkezésnél jobb, ha többször, kevesebbet eszik az ember, ugyanígy a rövid szunyókálás hatékonyabb lenne a hosszú alvásnál. Ebből más előnyök is származnának.
A tudatos Én mindjárt többre emlékezne álombeli kalandjaiból, és ezek fokozatosan hozzáadódnának az ego által számon tartott élményanyaghoz.
A gyakoribb, rövidebb alvási periódusok következményeképpen a tudatos fókusz magasabb csúcsokat tudna elérni, és a fizikai meg a pszichés tevékenység egyenletesebben újulna meg. Nem lennének olyan éles határvonalak az Én különböző területei vagy szintjei között.
Ennek eredménye az energia és a tápanyagok gazdaságosabb, hatékonyabb kihasználása lenne. Az általatok ismert tudat hajlékonyabbá és mozgékonyabbá válna. Ez nem vezetne oda, hogy a tudat vagy a fókusz elhomályosul, összezavarodik.
Sőt: a nagyobb hajlékonyság a tudatos fókusz tökéletesedését eredményezné. A látszólag óriási szakadék az éber és az alvó Én között nagyrészt a funkciók szétválásának a következménye: egy időszakaszt az egyikre szántok, egy másik, nagyobb időszakaszt a másikra. A ti időkihasználásotok választja szét a kettőt.
Tudatos életetek eredetileg a napfényhez igazodott. Ma, a mesterséges fényforrások meglétével ez már nem szükségszerű. A technikai fejlődésnek vannak olyan eredményei, amelyeket egyelőre nem használtok ki.
Egész nap aludni, egész éjjel dolgozni nem lenne jó megoldás – ez egyszerűen csak megfordítaná jelenlegi szokásaitokat. Sokkal hatékonyabb volna azonban másként felosztani a huszonnégy órás periódust.
Tulajdonképpen sok variáció van, amelyek mindegyike jobb lenne, mint a jelenlegi rendszeretek. Ideális esetben öt órai alvás hozná a legkedvezőbb eredményeket; ennél több már közel sem lehet annyira eredményes.
Akinek nagyobb az alvásigénye, később szunyókálhatna még két órát. Mások számára egy négyórás alvási időszak és két rövid szunyókálás volna kiváltképp jótékony.
A megfelelően bevitt szuggesztióval a test feleannyi idő alatt regenerálódna, mint amennyit most alvásra szántok.
Az azonban mindenképpen frissítőbb és hatékonyabb, ha a fizikai test aktív, mint ha nyolc-tíz órán keresztül inaktivitásra van kárhoztatva.
Hozzászoktattátok a tudatot, hogy bizonyos mintákat kövessen, amelyek nem mindig természetesek a számára, és ezek a minták egyre fokozzák az éber és az alvó Én elidegenedését egymástól.
Bizonyos értelemben szuggesztiók formájában kábítószert visztek a testbe, amitől azt hiszi: bizonyos számú órát egyhuzamban végig kell aludnia. Az állatok akkor alusznak, amikor fáradtak, és sokkal természetesebben ébrednek.
Sokkal többre emlékeznétek szubjektív élményeitekből, és a testetek is egészségesebb volna, ha megváltoztatnátok az alvási mintákat. Összesen hat-nyolc óra alvás bőven elég volna, az imént ismertetett szunyókálási periódusok beiktatásával.
Akik ma úgy érzik, hogy ez számukra kevés lenne, meglátnák, hogy ha két részletben alusznak ennyit, akkor beérik vele. Ennek a teljes szervezet – a test, a lélek és a szellem egyaránt – hasznát venné.
Az Én felosztása sem lenne annyira szigorú. Könnyebbé válna a fizikai és a szellemi munka, maga a test is nyerne vele, hogy egyenletesebben frissül fel és pihen.
Ma az a helyzet, hogy akármilyen állapotban van, jó tizenhat órát várnia kell. Más, az alvás közben végbemenő életfolyamatok miatt javulna a testi egészség; ez az időbeosztás segítene a skizofréniásoknak, a depressziósoknak, a mentális zavarokban szenvedőknek.
Az időérzéketek sem lenne annyira szigorú és merev. Felgyorsulnának a kreatív képességek, sikerülne leküzdeni az álmatlanságot, amelyben ma sok ember szenved – mert félnek túl sok időt eltölteni olyan állapotban, amelyről azt hiszik, hogy olyankor a tudatuk kikapcsol.
A felkelést kisebb étkezésnek kellene követnie. Ez az evési-alvási rendszer sokat javítana a különféle emésztési zavarokban szenvedők állapotán, és a spirituális és pszichés képességek kifejlődésében is segítene.
Különböző okok miatt az éjszakai fizikai tevékenység másféle hatást gyakorol a testre, mint a nappali fizikai tevékenység, és az ideális állapot eléréséhez mindkét hatásra szükség van.
Az éjszaka folyamán bizonyos időpontokban megnő például a levegőben található negatív ionok mennyisége a nappalihoz képest; az ilyen időpontokban egészségi szempontból kiváltképp jótékony hatású a fizikai aktivitás, különösen a séta vagy a szabadban végzett tevékenység.
A közvetlenül napkelte előtti néhány óra gyakran válságos időszak a súlyos betegek számára. A tudat ekkorra már túl sokat volt távol a testtől; a visszatérő tudat nehezen képes kezelni a beteg testi mechanizmust.
A kórházakban alkalmazott gyakorlat, mely szerint altatókat adnak a betegnek, hogy végigaludja az éjszakát, ezért különösen káros.
Sok esetben túlságosan nagy megterhelést jelent a tudat számára, hogy újraindítsa a gyengélkedő szervezetet
Az altatók alkalmazása gyakran megakadályozza azoknak az álomciklusoknak a lejátszódását, amelyek segítenék a test gyógyulását, és nagyon megnehezíti a tudat tájékozódását.
Az Én különböző részei közötti felosztás tehát nem alapvetően szükségszerű: a megszokás és a kényelmesség eredménye.
Az időfolyamat korábbi szakaszaiban, bár villanyvilágítás például még nem létezett, az emberek éjszaka nem aludtak hosszan és folyamatosan, mert az alvóhely nem volt eléggé biztonságos.
A barlanglakó ősembernek például alvás közben is óvakodnia kellett a ragadozóktól. Félig ébren tartották a természeti környezet rejtelmes eseményei.
Gyakran felébredt, hogy szemrevételezze menedékét és a környező tájat. Ettől tudata mozgékonnyá vált, ami valóban biztosította fizikai fennmaradását; emlékezett az álomállapotban átélt intuitív benyomásokra, és éberen is hasznosította őket.
Számos betegséget okoz ez a felosztás; az, hogy a test túl hosszan inaktív, és a figyelem túl sokáig koncentrálódik vagy az ébrenlét, vagy az álom valóságára.
Normál tudatod hasznát veszi az alvás közben belépő valóságokban tett kirándulásoknak, és kipiheni magát bennük, az úgynevezett alvó tudat pedig úgyszintén hasznát látja, ha kirándul az éber állapotba.
A személyiség belső, álmodó része nemcsak azért tűnik számotokra furcsának, mert alapvetően máshová állítja a fókuszt, hanem azért is, mert olyan hangsúlyozottan szétválasztjátok a nap huszonnégy órás időtartamát, és a két részt külön-külön szentelitek az Én különböző területeinek.
Annyira szétválasztjátok ezeket, amennyire csak lehet. Ezáltal pedig szépen szétoperáljátok intuitív, kreatív, paranormális képességeiteket a fizikai, manipulatív, objektív képességektől.
Nincs jelentősége, hogy mennyi alvásigényt tételezel fel magadról. Sokkal jobban járnál, ha többször, rövidebb ideig aludnál, és ezek együttesen kevesebb időt tennének ki. A leghosszabb alvási időszaknak éjszakára kellene esnie.
De ismétlem: hat-nyolc órányi fizikai inaktivitás után az alvás hatékonysága csökken, és hátrányos következmények lépnek fel.
A hormon- és más kémiai funkciók, különösen a mellékvese működése sokkal jobb lenne, ha az általam javasolt alvási rendet követnéd.
A test kopása a minimumra csökkenne, a regeneráló erők maximális hatékonysággal működnének. Ez a gyors és a lassú anyagcseréjű embereknek egyaránt jót tenne.
Az egyes pszichés központok gyakrabban aktiválódnának, ezáltal a személyiség teljes identitása erősödne.
A tudat ebből származó, nagyobb mozgékonysága, rugalmassága pedig kamatozna a tudatos koncentráció fokozódásában, valamint abban, hogy a fáradékonyság mindig a veszélyes szint alatt maradna.
Ennek nagyobb fizikai és pszichés kiegyensúlyozottság lenne az eredménye. Az efféle időbeosztást egyébként eléggé könnyű megvalósítani.
A hat-nyolc óránál hosszabb, folyamatos alvás ellenetek dolgozik, a tízórás alvási periódus már kifejezetten káros.
Ébredéskor nem érzed kipihentnek magad, ellenkezőleg: mintha kiszivattyúzták volna az energiádat. Ez azért van, mert nem ügyeltél az energiaraktárra.
Ha nem érted meg, hogy alvás közben a tudatod valóban elhagyja a testedet, akkor értelmetlenné válik mindaz, amit elmondtam.
A tudatod időnként vissza-visszatér, hogy ellenőrizze a fizikai szervezetet, az atomok és sejtek egyszerű tudata pedig állandóan jelen van, tehát a test nem üresedik ki.
Az Én hatalmas, kreatív részei azonban elhagyják a testet, amikor alszol, méghozzá hosszú időre.
Egyes neurózisos esetek a jelenlegi alvási szokásaitokból következnek. Bizonyos fokig az alvajárás is ide kapcsolódik. A tudat vissza akar térni a testbe, de hipnotizálja az a gondolat, hogy a testnek nem szabad felébrednie.
Fölösleges idegi energia keletkezik, és aktivitásra serkenti az izmokat, mert a test tudja, hogy túl sokáig volt inaktív, és különben komoly izomgörcs állna be.
Ugyanez érvényes a táplálkozási szokásaitokra is. Felváltva teletömitek, aztán meg koplaltatjátok a szöveteket. Ez is jelentős hatást gyakorol tudatotokra, kreativitásotokra, koncentrációtok szintjére.
A fentiek szerint például éjszaka kiéheztetitek a testeteket, és azáltal, hogy hosszú órákon keresztül megvonjátok tőle a táplálékot, hozzájárultok az öregedéséhez. Mindez pedig visszatükröződik tudatotok erejében és állapotában.
Az ennivalót huszonnégy órán át kellene elosztani, tehát nemcsak az ébrenlét idejére – azaz, ha megváltoztatnátok az alvási szokásaitokat, akkor az éjszakai órákban is ehetnének valamit. Így sokkal kevesebbet ennétek, mint ma bármelyik étkezés alkalmával.
Fizikai, mentális és pszichés szempontból egyaránt a sokkal gyakrabban elfogyasztott, sokkal kevesebb ennivaló volna kívánatos.
Az alvási szokások megváltoztatása automatikusan maga után vonná az étkezési szokások megváltoztatását is.
Sokkal egységesebb identitásnak éreznétek magatokat. Sokkal jobban tudatosodna bennetek például a telepatikus és tisztánlátó képesség, és nem éreznétek azt a mély szakadékot az éber és az álmodó Én között, amit ma éreztek.
Az elidegenedettség érzése nagyrészt eltűnne. Jobban élveznétek a természetet is, hiszen az éjszakát általában nem ismeritek.
Sokkal több hasznát vennétek az álomban megjelenő intuitív tudásnak, és a kedélyállapototok sem hullámzana úgy, mint ma. A lét minden területén biztonságban éreznétek magatokat.
A szenilitás problémája is csökkenne, mert az ingereket nem kapcsolnátok ki olyan hosszú időszakokra. A tudat pedig hajlékonyabbá válva több örömöt ismerne meg.
Közismert tény, hogy alvó állapotban a tudat, az éberség fluktuál, ingadozik. Vannak az álomtevékenységnek olyan időszakai, amelyek felülmúlnak egyes ébrenléti állapotokat.
Fluktuál egyébként az éber tudat is, a fokozott aktivitást sokkal kevésbé aktív tudati időszak követi.
Bizonyos éber állapotok természetesen nagyon közel járnak az alváshoz. Át is olvadhat egyik a másikba, olyannyira, hogy a ritmus gyakran észrevétlen marad. Ezeket a tudati fokozatokat a fizikai szervezetben végbemenő változások követik.
Az éber tudat lustább időszakaiban hiányos a koncentráció, az ingerek változó mértékben kizáródnak, megszaporodnak a balesetek, a test általános tónusa csökken.
Mivel hozzászoktatok a hosszú alváshoz, amelyet hosszú ébrenlét követ, nem veszitek hasznát a tudat ritmusainak. A legmagasabb csúcsok is ellaposodnak, vagy elmúlnak észrevétlenül. A természetes éber tudat éles kontrasztjait, nagyfokú hatékonyságát alig használjátok ki.
Túl sokat követelsz normális, éber tudatodtól: kiegyengeted működésének hullámhegyeit és -völgyeit, néha elvárod tőle, hogy teljes gőzzel működjön, amikor pedig a minimum időszakában tart, s így megtagadod önmagadtól azt a hatalmas tudati mozgékonyságot, amely pedig lehetséges.
Ha a feljebb említett alvási szokásokra vonatkozó javaslatokat megfogadnátok, természetes módon kihasználhatnátok ezeket a ritmusokat. Gyakrabban érzékelnétek a csúcsokat. Fokozódna a koncentráció, világosabban látnátok a problémákat, tanulási képességetek hatékonyabbá válna…sokkal hatékonyabbá.
Az éber tudat számára biztosított, hosszú és pihenés nélküli idő alatt vegyi anyagok halmozódnak fel a vérben, és később, alvás közben bomlanak le. De közben ellustítják a testet, és akadályozzák a tudatos koncentrációt.
Emiatt aztán tényleg szükséges a hosszú alvás, amihez hozzászoktatok. Kialakul az ördögi kör. Éjjel túlmunka válik szükségessé, megszaporodik a test dolga, mert hosszú időn keresztül kell végeznie azt a fizikai tisztító munkát, amelyet rövidebb pihenőidőszakok alatt kellene ellátnia.
Az ego pedig fenyegetve érzi magát, mert hosszú „eltávozásokra” kényszerül, emiatt tartani kezd az alvástól, és korlátokat emel az álomállapot elé. Ezek többsége merőben mondvacsinált korlát.
Az eredmény egy látszólagos kettősség, és az Én egyik részében kifejlődő bizalmatlanság a másik iránt. Ebben a folyamatban sok, a gyakorlatban is hasznosítható kreatív anyag megy veszendőbe.
A javasolt eljárások sokkal több ilyen információt tennének hozzáférhetővé, és az éber Én jobban felfrissülne. Az álmok jelképvilága érthetőbben kirajzolódna, például nem veszne el az értelme a sok álomtalanul átaludt óra alatt.
Az izmok ereje is fokozódna. A vér hatékonyabban megtisztulna, mint amikor a test oly sokáig mozdulatlan.
És főként: az Én különböző szintjei között – bocsánat a kifejezésért – sokkal jobb lenne a kommunikáció, növekedne a biztonságérzet, és – különösen gyermekek esetében – hamarabb kibontakoznának a kreatív képességek.
A tiszta, zavartalan, világos és erőteljes tudatnak gyakori pihenésre van szüksége, ha hatékonyságát meg akarja tartani, és ha helyesen akarja értelmezni a valóságot. Különben eltorzítja azt, amit érzékel.
A pihentetéses, altatásos kúrák – amelyek rendkívül hosszú ideig tartanak – egyes esetekben hatékony terápiának bizonyulnak, de nem azért, mintha a hosszú alvás önmagában jót tenne, hanem azért, mert a szervezetben annyi méreg halmozódott fel, hogy a méregtelenítéshez ilyen hosszú időre van szükség.
Jelenlegi alvási szokásaitok határozottan akadályozzák a tanulási folyamatot, mert vannak bizonyos periódusok, amikor a tudat tanulásra van hangolva.
Ti azonban nem veszitek észre, amikor a minimum időszakában van, és rákényszerítitek, hogy ekkor is tanuljon.
A kreatív és paranormális képességek egyértelműen emiatt a mesterséges felosztás miatt szorulnak háttérbe. Ennek eredménye az a kettősség, ami minden cselekedetetekre rányomja a
bélyegét.
Az is előfordul, hogy a szó szoros értelmében alvásra kényszerítitek magatokat, amikor pedig a tudat a görbe csúcspontján tart. Ez történetesen a napkelte előtti időszak.
A délután egy részében a tudat a görbe mélypontján van, és felfrissülésre volna szüksége, amihez nem juttatjátok hozzá.
Ha kutatóitok az éber tudat állapotait ugyanúgy megvizsgálnák, ahogy például az alvást kutatják, sokkal szélesebb tevékenységi spektrumot találnának, mint gondolják.
Bizonyos átmeneti állapotokról egyáltalán nem is vesznek tudomást. Sok szempontból elmondható, hogy a tudat valójában vibrál, változtatja intenzitását. Nem olyan, mint például egy mozdulatlan fénysugár.
forrás: Jane Roberts: Seth megszólal – A lélek örök érvényessége
