Osho Meditáció című gyakorlati kézikönyve pontosan definiálja a meditációt, valamint bemutatja az Osho által kifejlesztett vagy modernizált meditációs technikák széles tárházát. Többek között például az egyedi Osho Aktív meditációkat, amik az egyre gyorsabban mozgó és szűnni nem akaró világ generálta stressz enyhítésére szolgálnak.
A több mint nyolcvan módszer némelyikéhez külön erre szentelt időre van szükség, míg más meditációk a napi rutinba is beilleszthetők. A meditáció végül olyan rejtett áramlássá alakul, amely éppannyira hozzánk tartozik, mint például a légzésünk. A technikák gyakorlásával az éberség lesz a társunk, bárhová is megyünk.
Mindenki ismeri az érzést: hazaérsz, majd hirtelen ráébredsz, hogy egyáltalán nem emlékszel az utazásra. Hiba nélkül hazaértél, robotpilóta üzemmódban, miközben afféle álmodozó vagy transzállapot vett rajtad erőt. Mintha csak egy valahol máshol játszódó, fiktív mozifilmbe kerültél volna.
Egy kutatás szerint az ébren töltött időnk közel felét ilyen „távoli” helyeken töltjük. Sőt, mi több: ugyanez a tanulmány szerint többnyire boldogabbak vagyunk, mikor jelen vagyunk és a nem a távoli helyeken, nem számít, elménk mennyire nem kedveli az a feladatot, amit éppen végzünk.
Az ébren töltött idő felét? Az maga a fél élet! Csak képzeld el, hogy elmész orvoshoz, ahol azt mondják, hogy a jelenlegi egészségügyi állapotod miatt életéveid száma a felére csökken. Te pedig a sóbevitel miatt aggódsz?
Nem érdekes, hogy életünk során hányszor figyelmeztetnek arra, hogy ne feledjünk el elmenni erre a találkozóra, arra az eseményre, netán mindenképpen olvassunk el egy könyvet, vagy nézzünk meg egy filmet. Ez örökké tart: emlékeztetők, hogy iskolába, munkába, templomba, valaki esküvőjére kell menni… Arra azonban senki sem emlékeztet, hogy meg kell jelennünk a saját életünkben is.
A barát esküvőjét kihagyhatjuk, de mi van a saját életünkkel? Még kevésbé legyünk boldogok? Ez pedig meglehetősen bizarr élethelyzet az olyan okos lények számára, mint amilyenek mi is vagyunk. Talán nem túl meglepő, hogy a bolygó ilyen rettentően rossz állapotban van, hiszen hétmilliárdan tapodjuk, időnk felében robotpilóta üzemmódban. (…)
Tehát ez a hétmilliárd, részmunkaidős alvajáró saját, egymás és a bolygó életét teszi tönkre. Mivel félig alszunk, nem is vesszük észre, mi történik, arról nem is szólva, hogy egyáltalán nem is élvezzük.
Végül el kellett jönnie annak az időnek, amikor ez valakinek feltűnik. És amikor a dolgok mélyére néztek, rájöttek, hogy a jelenlét és ébrenlét esszenciája pontosan a meditáció lényege is egyben.
A kortárs posztmodern ember számára mindez természetes. Sokkal inkább foglalkoztatja őket életminőségük, mint hogy mennyi kütyü veszi őket körbe. Sokkal nyitottabbak a női oldalra, a türelemre és a régi, patriarchális értékeket meglehetősen kezdetlegesnek tartják.
Kevéssé érdekli őket az autoritás – legyen az vallási vagy tudományos –, és rendszerint befelé néznek. Saját magukra akarják szabni az életüket: ők nem a pásztorokat kereső tömeggyártott bárányok közé tartoznak. Számukra az élet művészet.
Aztán a tudóstársadalom is rájött. A legjobb amerikai oktatási intézményekben mindenhol találhatók olyan tanszékek, ahol megállapították: a meditálók lassabban öregszenek, kevesebbet stresszelnek, egészségesebbek, jobban törődnek másokkal, kreatívabbak, termelékenyebbek… Mindemellett azt is felfedezték, hogy az agy formálható, képlékeny szerv. Olyan, mint egy számítógép, amely attól függően változik, ahogyan használod. Rajtad múlik!
Aztán jöttek az materiális világban élők. Azt mondják, hogy termelékenyebb? Ha valakinek azért adsz fizetést, hogy munkaidejének felét álmodozással, ábrándozással töltse? És mi van a saját termelékenységemmel? A stressz és egészség is szóba jött? Az orvos-beteg találkozások kétharmada mögött a stressz áll. A betegszabadság miatt kiesett munkanapok… 300 milliárd dollárról van szó. Nem beszélve a szenvedésről.
Másképpen megfogalmazva: vajon egy elkötelezett, lelkes, egészséges munkaerő nem lenne jó a cégnek és a közösségnek egyaránt? Nem meglepő tehát, hogy a vállalatok ebbe az irányba mozdultak el: az amerikai cégek közel negyede immár valamilyen stresszcsökkentő programot kínál munkavállalóiknak. Kezdenek ráébredni: az a vállalat, amelyik nem törődik az alkalmazottaival, nem fog prosperálni. Pont.
Ha tehát törődsz saját magaddal, szomszédjaiddal vagy a körülötted lévő világgal, a meditáció jó kezdet.Legalábbis próbáld meg.
Mielőtt azonban belevetnéd magad a „meditációba”, egy-két fontos dologra azért felhívnám a figyelmed. A modern embernek nem működik az, ami a régi korok embereinek a „csak üldögélés” jelszóval igen.
Nagyon más a mostani világ. A gondolatok és az érzelmek rendkívül összetett, kifinomult univerzumában élünk – ez egy külön bolygó a korai meditálók egyszerű falvaihoz képest. Tény, hogy érzelmileg telítettek vagyunk. Nem csoda, hogy a meditációt oktatók egyre-másra jönnek rá, hogy az üldögélés nagyon sok ember számára egyszerűen nem működik. Talán senkinek sem működik teljesen. Egyszerűen fogalmazva: nem relaxálhatsz akkor, ha egy vulkán tetején csücsülsz.
Éppen ezért ebben a könyvben számos aktív meditációt találsz, amelyek valóban segítenek abban, hogy elengedj, és kiereszd a gőzt. Aztán pedig hogy mozdulatlanul üldögélj, és lásd az eredményt.
Azt is megfigyelheted, hogy Osho módszere test- vagy mozgásalapú meditációt tartalmaz, gyakran tánccal vegyítve. Mindnyájan képmutatók vagyunk a test-elme egységes természetét illetően. Legbelül hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valójában az elme a főnök, de a testet sem szabad figyelmen kívül hagyni. A legújabb tudományos módszer kétségbe vonja, hogy test csupán hajlékot nyújt az elmének, ami így nagyszerű dolgokat végezhet – például gondolkodhat, lehet bárhol, kivéve a jelenben –, és ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti. Nevezetesen azt, hogy az elme funkciója biztosítani, hogy a test a lehető legintelligensebb irányba tart. Az elme a test szolgálója.
Ez pedig azt jelenti, hogy az elmével kellene küzdened, hiszen az nem változik meg, és megtartja ugyanazokat a régi berögződéseket, a testtel kezdve. Tudod, milyen könnyű megállapítani valaki testbeszédéből, hogy például boldog-e vagy szomorú. Pontosan ugyanígy, ha a test megváltozik, az elme is vele változik. A test mozgatása jóval egyszerűbb, mint az elméé! És sokkal kellemesebb foglalatosság.
Osho ezt mondja erről:
„A meditáció elengedhetetlenül szükségessé vált, az emberiség reményévé lett, hogy a bolygó továbbra is fennmaradjon. A meditáció egyszerűen azt a képességet jelenti, hogy bevonódj, mégis kötődésmentes maradj. Örömmel végezhetsz valamit, mégis megfigyelője maradhatsz saját magadnak, hogy nem te vagy a cselekvő.
Próbáld ki kisebb dolgokkal, és megérted. Holnap reggel, mikor sétára indulsz, élvezd a sétát – a madarakat a fákon, a napsugarakat, a felhőket és a szelet. Élvezd, és ne feledd, tükör vagy; visszatükrözöd a felhőket, a fákat, a madarakat és az embereket.
Ez az önemlékezet: Buddha szammaszatinak, Krishnamurti alternatíva nélküli tudatosságnak, az upanisadok szemtanúságnak, Gurdjieff önemlékezetnek nevezi. Mindegy is, mert ez mind ugyanaz. De ez nem azt jelenti, hogy közömbössé kell válnod; ha közömbössé válsz, elszalasztod az önemlékezet lehetőségét.
Menj el a reggeli sétára, és ne feledd, hogy az nem te vagy – nem te sétálsz, te a megfigyelő vagy. Lassanként pedig rákapsz az ízére – ez olyasmi, ami apránként jön csak meg. Ez a világ legízletesebb jelensége; nem lehet gyorsan megszerezni. Türelemre van szükség.
Egyél, ízleld meg az ételt, és ne feledd, hogy még mindig megfigyelő vagy. Eleinte ez okozhat némi problémát, hiszen még soha nem csináltad ezt a kettőt egyszerre. Eleinte amikor elkezdesz megfigyelni, úgy érzed majd, hogy szívesen abbahagynád az evést, vagy ha elkezdesz enni, elfeledkezel a megfigyelésről.
Tudatunk egyirányú – legalábbis most az –, a cél felé irányul. Ám kétirányúvá tehető – ehetünk, miközben megfigyelünk. Nyugalomban lehetsz középpontodban, mégis láthatod a körülötted zajló vihart; a ciklon középpontjává válhatsz. Ez a legnagyobb csoda, ami egy emberi lénnyel megtörténhet, mert szabadságot, felszabadulást, igazságot, istenit, örömöt, áldást hoz.”
forrás: edesvizkiado.hu
