A védikus hagyományban jóval fontosabb az önvaló, a testben utazó lélek sorsa, mint pillanatnyi életünk. Az alábbiakban Fodor Kata, vaisnava teológus írását olvashatjátok.
A védikus asztrológia India ősi tudáskincsének a része, amelyet összefoglaló névvel úgy illethetünk: a Védák, a tudás könyvei. A védikus asztrológia a 6. védánga, úgyis illetik, mint a Védák szeme, vagyis olyan fontos tudományág, mint a testünk számára a látás.
A védikus kifejezés egyébként a Védákon, India ősi tudásanyagán nyugvót jelent összefoglalóan, az asztrológia kifejezést pedig legegyszerűbben csillagismeretnek, csillagbölcseletnek fordíthatjuk. Indiában a dzsjótisa kifejezést használják a leggyakrabban, ez annyit tesz: a fény tudománya, a világító testek tudománya, és a Nappal, és a Naptól fényt kapó bolygókkal és hatásaikkal foglalkozik.
Tudomány hiteles forrásból
Az asztrológia olyan önismereti és előrejelző rendszer, amely eredetileg Istentől, vagy egyik legbensőségesebb nevén, Krisnától – a Mindenkit Vonzótól – szállt alá. Ezt a tudást Brahmá, az első teremtett élőlény egy lótuszon meditálva valósította meg, a szívén keresztül, minden más tudásanyaggal együtt, s átadta fiainak és a bölcseknek, így került az emberekhez.
A dzsjótisa valójában transzcendens tudomány, és végtelen precízsége már önmagában sejteti, hogy nem emberkéz tervezte rendszerről van szó – mindez akkor válik igazán sejtelmessé, ha például 3 dimenziós modelleket nézegetünk a csillagképekről a Kostól a Halakig.
Ezek a csillagképek a Földről szemlélve néha egészen elvontnak néznek ki, nehéz bennük felfedezni a zodiákus állatait, ha azonban a csillagok Földtől való távolságát is modellezzük, 3 dimenzióban úgy azt tapasztaljuk, hogy az egész rendszer egy a Sarkcsillagon függeszkedő csillárra hasonlít, az állatok pedig felfedezhetőek oldalnézetből, mintha valaki égi magasságokból írta volna le a konstellációkat.
A védikus asztrológia tanításait és különösen a kozmológiára vonatkozó utalásokat a szentírásokban jegyezték fel a bölcsek, hogy fennmaradjon a későbbi generációknak is. Míg nyugaton ma divatos az asztrológiai kísérletezés, az asztrológus személyes véleménye és tapasztalata, addig az indiai-védikus rendszer a hitelességre és a korábbi asztrológusok által lejegyzett tanítások pontos követésére hagyatkozik. Szútrákban, rövid, lényegre törő versekben maradtak fenn a legfontosabb asztrológiai tanítások.
Mivel évezredeken keresztül nem használtak számítógépet a képletek felállítására, ezért az alaphoroszkóp felrajzolását követően számos speciális, különböző életterületekre vonatkozó részképletet (alképletet) készítettek kézi átrajzolással, a számmisztikához hasonló matematikai számításokkal.
A védikus asztrológia alapvetően nem különbözik a nyugati asztrológiai rendszerektől, mindössze a pontosabb csillagászati rendszert alkalmazza számításainál és a képletből a tradíciónak megfelelően különleges részinformációkat is képes kiolvasni.
A mai nyugati asztrológia a bolygók helyzetét az ún. tropikus zodiákus szerint határozza meg, vagyis a különféle csillagképek kezdési pontját a Nap évenkénti mozgásához igazítja. A zodiákus a Földet körülvevő sáv, a csillagképek sora, amelyet mindannyian ismerünk a Kostól a Halakig terjedően.
Attól függően, hogy születésünk pillanatában a Nap vagy éppen a Hold vagy más bolygó mely csillagképben állt, mondhatjuk el magunkról, hogy Ikrek vagy éppen Skorpió napjegyűek vagyunk vagy éppen Vízöntő a Holdjegyünk. Csakhogy a zodiákus eleje, a Kos 0. foka az ég egy megegyezéses pontján kezdődik és végződik, ezt pedig a különböző asztrológiai rendszerek máshol jelölik ki.
Mi a csillagjegyed?
A nyugati asztrológia a tavasz első napjához köti a Kos kezdetét, amikor a Nap elméletben visszatér előző évi tartózkodási helyére. Ám a Nap egy év alatt még nem járja teljesen körbe pályáját, hanem egy picikével, mintegy 50 ívmásodperccel hátrébb érkezik.
Ezért jóval pontosabb, ha a tavaszpontot, a Kos jegy kezdetét és Nap helyzetét is az állócsillagokhoz viszonyítjuk, olyan égi világítótornyokhoz, amelyek egymáshoz képest egy-egy emberöltő alatt szinte nem is mozdulnak el. Ez a sziderikus zodiákus-rendszer, amelyet az indiai asztrológia évezredek óta alkalmaz számításainál.
Mára a két rendszer közötti eltolódás 24 fok körüli értéket mutat, még ebben az évszázadban eléri az egy csillagkép távolságot. Ezért ha meg szeretnénk tudni a valódi bolygóhelyzeteket, akkor ki kell vonni ezt az ívfok értéket a bolygók nyugati zodiákusbeli pozíciójából.
Mivel a Nap 1 nap alatt átlag 1 fokot tesz meg, ezért napjegyünket akár fejben is kiszámolhatjuk: vonjunk ki, idősebbek 23,5, fiatalabbak 24 napot a születési dátumunkból és nézzük meg, úgy melyik csillagjegybe esik a Napunk. Bizony, sok esetben, az előző csillagképbe fog kerülni a napjegyünk!
A lélek tudománya és a kozmosz érdekességei
A védikus asztrológia másik különlegessége, hogy a Nap útja helyett sokkal fontosabbnak tartja a Hold helyzetét. Míg a Nap az egó, a személyiség, a tudatos én, a jellem, a tiszta tudat jelölője, addig a Hold a jelenlegi testünkben megbúvó lélek, az átma, az önvaló örök képviselője, az utazó, ami kifejezi érzelmeinket és érzékeny pontunkat is.
A védikus hagyományban jóval fontosabb az önvaló, a testben utazó lélek sorsa, mint pillanatnyi életünk. Maga a horoszkópképlet is egyfajta matematikai összegképlet a korábbi életeinkből hozott karmánk leírására, vagyis mindarra, amit az ok-okozat összefüggésben ezen életek alatt kiérdemeltünk.
A Hold bár 2,5 napot tölt átlagosan egy csillagjegyben, viszont minden nap, 24 óránként új és fontos állócsillag közelébe kerül. Ezek a 13 fok 20 perces égi zónák a naksatrák, vagy holdházak. A védikus asztrológia a holdházak szintjére bontja le a bolygók helyzetét túl a 12 állatövi jegyen.
A védikus rendszer külön érdekessége, hogy teljesen más kozmosszal dolgozik, mint amit megismertünk az iskolában.Úgy tekinti, hogy bár a Föld gömb alakú, ez egy óceánokkal szabdalt korong alakú univerzum, a Bhú-mandala része, s a bolygók nem a Nap körül, még csak nem is Föld körül, hanem a Bhú-mandala középpontja fölött keringenek.
A két rendszerben a bolygók mozgásának periódusai azonban egybeesnek, mivel a Földről szemlélve, látszólag ugyanaz történik az égen, vagyis mert a horoszkópképletek nézőpontja a Föld egy adott pontja – s ha a vizsgálódás középpontja egyezik a látható eredmények is egyeznek.
A védikus asztrológia továbbá kiemelt jelentőséget tulajdonít a holdcsomópontoknak, amelyeket nem csillagászati találkozási pontként, hanem önállóan létező „árnyékbolygókként” definiál, Ráhu és Kétu nevekkel. Ráhu és Kétu a Srímad Bhágavatam szerint egy démon kettéválasztott feje és farka, és helyzetük a horoszkópban főként ártalmas hatásokat ígér.
Az égen kirajzolódó fényszögeket a védikus asztrológia jógáknak nevezi, a jógikus testgyakorlatok ászana-pozícióihoz hasonlóan.
Ezek típusairól részletes leírások találhatók asztrológiai munkákban. A jógákat a résztvevő bolygók és tengelyek szerint csoportosítják, illetve aszerint, hogy az egész emberi életre kiható vagy időszakos bolygóhatásról van szó és leírásukkor azt is megkapjuk ezekből hányféle kombináció létez az univerzumban.
Az asztrológia valódi célja
A védikus asztrológia nagyon pontos előrejelzési rendszer, legfontosabb feladata mégis az, hogy az önmegismerést, a jellem feltárását és kiteljesedését szolgálja. Míg nyugaton főként az anyagi dolgokra, pénzügyi, karrierbeli, szerelmi és más ügyekre használják, addig Indiában ezen túlmenően az élet mélyebb céljának, a dharmikus, vallásos kötelességek megismerésében alkalmazzák.
A védikus asztrológus úgy segíti a hozzá forduló személyeket, hogy tudja, az élőlény valójában a testben lakó lélek, s boldog csak akkor lehet, hogyha a szabályozott, kiegyensúlyozott és harmonikus életvitel mellett, kapcsolatba kerül forrásával, Istennel – s képes megmondani a horoszkópból ezt ő személyesen miként érheti el.
A védikus asztrológia ennél fogva a tudatos életvezetés tudománya, de feltárja azt is, hogy milyen karmával születtünk, és hogy hol és milyen módon szolgálhatjuk lelki életünkkel a Legfelsőbbet.
forrás: astronet.hu/www.bhf.hu
