Vajon honnan sejthette előre Cherio, hogy páciense, W.T. Stead egyszer nagy veszélybe kerül a víz miatt, és ki súgta meg előre Mrs. Gardnernek Kennedy szenátor leendő gyilkosának nevét?
A jövőbe látás (prekogníció) esetében valamilyen úton-módon bepillantást nyerünk a jövőbe, míg a balsejtelem egyfajta rossz előérzet, amelyet megfogadva elkerülhetünk egy negatív eseményt. E két fogalom az emberiséggel egyidős, de a többségünk ma is mindennap tapasztal effélét – sokszor érezzük úgy, hogy bizonyos dolgokat meg kellene, vagy éppenséggel nem kellene megtennünk.
Nemegyszer hallani olyanokról, akiknek egy belső hang azt súgta, ne szálljanak fel egy bizonyos repülőre vagy vonatra, majd később megdöbbenve hallották, hogy a repülőgép lezuhant vagy a vonat kisiklott. Néha viszont hiába harcolunk a sorsunk ellen, végül mindig utolér a végzet.
Vajon ekkor mi a helyzet a szabad akarattal: talán előre meg van írva, hogy mikor fogunk meghalni? Egyesek szerint akkor távozunk, amikor távoznunk kell – halálunk helyét és idejét illetően nincs helye tévedésnek. Mások viszont úgy gondolják, életünk során több lehetőség közül választhatjuk ki, hogy mikor akarunk meghalni.
Pontos megérzések
Mint a legtöbb okkult technika esetében, itt is meg kell tanulnunk minél pontosabbá tenni az ösztönös megérzéseinket. Ennek a legjobb módja, ha odafigyelünk rájuk, s a sugallatoknak megfelelően cselekszünk.
Sejtéseinket jegyezzük le egy külön erre a célra szánt naplóba: először magát a megérzést, majd azt, hogy mit tettünk, végül a következményeket. Figyeljünk oda a megérzéseinkre, de ne elemezzük túlzottan. A balsejtelmek lehetnek egészen hétköznapiak, de hátborzongatóak és jelentőségteljesek is. Például kint ragyogó napsütés van, mégis viszünk magunkkal esernyőt – s lám, később valóban esni fog.
Vagy váratlanul aggódni kezdünk az egyik barátunk miatt, és később kiderül, hogy az illető eltörte a lábát. Nagyon sok eset ismert, amikor valaki látott vagy megsejtett egy nagy volumenű eseményt – sajnos ezeknek a nagy része valóban tragédiába torkollott.
Cherio és a Titanic
Sok embernek volt már rossz előérzete azzal kapcsolatban, hogy egy adott napon vagy egy bizonyos járművön nem szabad utaznia.
A Titanic 1912 április 10-én futott ki első útjára Southamptonból, s már indulása előtt többen megsejtették a tragédiáját. A gőzösről a közvélemény úgy hitte, hogy elsüllyeszthetetlen, így ezeket a balsejtelmeket egy legyintéssel félretolták.
Nos, W. T. Stead bizonyosan azok között volt, akik nem akartak tudomást venni a figyelmeztetésekről. Stead attól rettegett, hogy a maffia meggyilkoltatja, ezért felkereste Cheriót, a híres tenyérjóst. 1911 júniusában Cherio levelet írt Steadnek, melyben közölte vele, hogy csupán a víz okozhatja végzetét.
Óva intette az újságírót attól, hogy vízi járműre szálljon, különösen 1912 áprilisának közepén, máskülönben “olyan nagy veszélyben lesz az élete, hogy még a legrosszabb is megtörténhet”. Steadnak jegye volt a Titanicra, ezért figyelmen kívül hagyta Cherio intését. Április 15-én a gőzös jéghegynek ütközött, s Stead vízbe fúlt. Ez a történet egyértelmű példája annak, hogy Cherio nagyszerű jövőbelátó volt. Nem csak a tenyérjóslás, hanem a numerológia és az asztrológia területén is legendás volt a pontossága.
Steadnek tisztában kellett lennie ezzel, hiszen Cherio az óceán mindkét partján óriási tiszteletnek örvendett, mégis úgy döntött, hogy egyfajta félreértelmezhetetlen kötelességtudatból felszáll a Titanicra. A történet egy másik kérdést is felvet. Vajon mi történt volna Steaddel, ha Londonban marad, és nem hajózik ki a Titaniccal? Talán valamilyen más – vízzel kapcsolatos – módon éri utol a végzete?
Robert Kennedy a konyhában
Nem minden jövőbe látó tudja értesíteni a szenvedő alanyt, amikor baljóslatú üzeneteket kap. Egy elképesztő példát szolgáltatott erre Jeanne Gardner.
Ez a nyugat-virginiai háziasszony egész életében hallott hangokat, amelyek figyelmeztették bizonyos eseményekre. 1967-ben egy hang azt mondta neki, hogy Robert Kennedy merénylet áldozata lesz.
Egy évvel később, június elején, a hang újra figyelmeztette, hogy Kennedy szenátort június 5-én a kora hajnali órákban egy alacsony férfi fogja megölni egy “hajókonyhán”. Az üzenet ezekkel a szavakkal ért véget: “Sirhan, Sirhan”.
Mrs. Gardnert annyira felzaklatta az egész, hogy június 4-én Washingtonban, egy könyvkiadónak rendezett konferencián (ahol önéletrajzának igyekezett kiadót találni), több ember füle hallatára kifakadt, mondván, Kennedyt másnap reggel meg fogják gyilkolni egy konyhában.
Így is történt: Kennedy néhány órával később meghalt, miután 1968. június 5-én 0 óra 15 perckor a Los Angelesi Ambassador Hotel konyhájában lelőtte egy alacsony férfi, akit Sirhan Sirhannak hívtak. Mrs. Gardner figyelmeztetése nem csupán pontossága és részletessége miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert a gyilkosságot megelőző este fültanúk sokasága előtt hangzott el.
Felhasznált irodalom: Jane Struthers: A spiritualitás bibliája c. könyve
