A Dél-Dakotában fekvő Rushmore-hegyen található, sziklába vájt elnökszobrok az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb turistalátványosságát jelentik, ám az emlékmű megalkotásának körülményeit csak kevesen ismerik.

A nemzeti emlékhelyen négy elnök, George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln arcképe magasodik ki a sziklák közül.

Westernhősök helyett elnökök

Maga a Rushmore-hegy 1745 méter magas, az 1927 és 1941 között elkészült szobrok pedig 18,2 méter magasak. Az emlékmű drámai erejét az elmúlt hét és fél évtized során sokan felismerték.

Közéjük tartozott Alfred Hitchcock is, aki 1959-es, Észak-Északnyugat című filmjének befejező jelenetével – amelyben gyilkos kémek üldözik Cary Grantet és Eva Marie Saintet a Rushmore-hegy szikláin – járult hozzá a szobrok hírnevének öregbítéséhez, annak ellenére, hogy a jelenetet valójában egy stúdióban forgatták.

A sziklába vájt elnökfejek ötletét eredetileg Dél-Dakota hivatalos történésze, Doane Robinson vetette fel, aki így szeretett volna látogatókat vonzani az amerikai kormány által az 1876-os Little Bighorn-i csatában az Ülő Bika és Őrült Lő vezetésével küzdő sziú indiánoktól megszerzett területre.

Robinson vadnyugati hősök, köztük Buffalo Bill alakjával szerette volna megvalósítani a projektet, Lorado Taft szobrász segítségével, aki azonban betegség miatt nem vállalta a felkérést. Robinson így egy idahói mormon család gyermekéhez, a szobrászatot Párizsban tanult Gutzon Borglumhoz fordult (édesapjának egy ideig két felesége volt – a mormonoknál bevett szokás a poligámia gyakorlása).

A dán ősöktől származó Borglum tagja volt New York-i szabadkőműves páholynak, valamint a Ku Klux Klánnak is. Borglum úgy döntött, cowboyok és showmanek helyett szerencsésebb, ha amerikai elnökök fejeit faragja ki a Rushmore-hegy szikláiból.

A kongresszusi és elnöki jóváhagyást követően a hatvanéves Borglum és 400 asszisztense (bányászok, sziklamászók, szobrászok) megkezdték a munkálatokat: kezdetnek 410 ezer tonna követ robbantottak ki a hegyoldalból. Washington feje 1934-re készült el, míg Jeffersoné két évvel később.

Lincoln esetében a szakáll okozott némi problémát, ám 1937-re vele is elkészültek, Teddy Roosevelt pedig 1939-től figyeli a látogatókat gránitszemüvegén keresztül. A tervek között szerepelt, hogy Susan B. Anthony amerikai feminista, polgárjogi aktivista arcával is kiegészül az elnökszobrok sora, ám a kongresszus elvetette az ötletet, amelyért egyébként Borglum sem rajongott.

Eközben Luther Standing Bear (Álló Medve) oglala sziú törzsfőnök (aki több westernfilmben is felbukkant, könyvei pedig hozzájárultak ahhoz, hogy az indiánokra egy, a természettel összhangban élő népként tekintünk) levélben fordult Borglumhoz, amelyben kérvényezte, hogy Őrült Ló arcképét is vegyék fel a Rushmore-hegyi szobrok sorába, miután azonban nem kapott választ, fia, Henry Standing Bear megkörnyékezte Korczak Ziolkowskit, Borglum egyik segédjét.

Az eredmény végül az lett, hogy Ziolkowski szintén a Fekete-hegyekben, de az elnökszobroktól 27 kilométerre alkotta meg Őrült Ló fejszobrát.

forrás: Múlt-kor