A történelemben vannak megoldatlan rejtélyek – elveszett civilizációk, titkos kamrák piramisokban, elsüllyedt hajók, és elképesztő építmények. Efféle nagy rejtély a Húsvét-sziget egykori civilizációjának sorsa is.
A Húsvét-szigetek emblematikus kőszobrait, az úgynevezett moaikat egy egykor virágzó civilizáció hozta létre, melynek első képviselői nagyjából 1000 éve érkeztek meg a területre. A kutatók viszonylag keveset tudnak az 1860-as években eltűnt Rapa Nui-kultúráról, mivel otthonuk évszázadokon át a világ egyik legizoláltabb szigete volt.
Számtalan elmélet létezik a civilizáció hanyatlására: egy európaiak által behurcolt új járvány, a túlzott fakivágás, vagy éppen egy belső konfliktus is kiválthatta a kultúra eltűnését. A legelterjedtebb elképzelés szerint a bukás oka az az ökológiai katasztrófa volt, melyet épp a népcsoport váltott ki, és amely aztán lakhatatlanná tette a szigetet.
Egy új tanulmány azonban most azt bizonyítja, hogy ez a forgatókönyv nem tűnik valószínűnek.
Az ökológiai öngyilkosság elmélete szerint a mai Polinézia felől érkező népek az 1200-as évek környékén telepedtek le a szigeten. Amikor az európai gyarmatosítók a 18. században először találkoztak a helyiekkel, már jelentős volt a területen a fakitermelés.
A helyi fákat többnyire a halászathoz szükséges kenuk és hajók építéséhez használták fel. Mikor a fák elfogytak a szigetről, a népcsoport képtelenné vált legfontosabb élelmiszerforrásának beszerzésére, ráadásul a tengeri kereskedelem is ellehetetlenült.
Az ökológiai öngyilkosság elmélete szerint a civilizáció ekkor növelte a földművelés szerepét az élelemellátásban, a kontrollálatlan termesztés miatt azonban hamar tönkretették a talajt. A mezőgazdasági összeomlással teljesen eltűnt a táplálék a szigetről, a Rapa Nui-kultúra pedig elpusztult.
A Binghamton Egyetem kutatói szerint azonban a hipotézist alátámasztó bizonyítékok nem meggyőzőek.
A sziget különböző régészeti helyszínein feltárt botanikai, emberi és növényi maradványok kémiai analízise után a csapat arra jutott, hogy a helyiek étrendjében a fehérje minimum 50 százaléka mindig tengeri forrásból származott. Ez azt jelenti, hogy a népcsoport sosem hagyott fel teljesen a halászattal.
Carl Lipo, az egyetem antropológusa szerint azt is kiderítették, hogy a mezőgazdasággal előállított ételek módosított talajban teremtek, ami azt jelenti, hogy a helyiek javították a földminőséget a termesztés érdekében. Ez arra utal, hogy a civilizáció értett a földműveléshez, tehát a mezőgazdasági összeomlásra is csekély az esély.
Hogy végül mi is történt a Rapa Nui-kultúrával, a vizsgálat nem fedte fel. Bár nem valószínű, hogy az eddigi, ökológiai öngyilkosságra vonatkozó elmélet pontos lenne, nem lehetetlen, hogy a környezet tönkretétele egyéb módon valóban előidézte a civilizáció bukását.
Ami egészen biztos: a 18. században hatalmas fordulat állt be a sziget életében. A régészeti leletek alapján a 18-19. század során egyre több fegyvert készítettek a helyiek, sőt, a híres szobrok egy részét is ledöntötték és megrongálták. Ez arra utal, hogy a korszakban egy elhúzódó belső háború dúlt.
forrás: 24.hu, IFL Science
