A Holdvilág-árok a Pilis legromantikusabb helyeinek egyike. Jó fél órás séta után, távol az autók zajától, a természet mindent átölelő nyugalmától halad az ösvény az árokban, s a fák közt magas, titokzatos sziklafal bújik meg: évek óta kutatott régészeti lelőhely, s megannyi találgatás misztikus célpontja.

A Pilis máig az egyik legszakrálisabb helyként számon tartott vidék Magyarországon, lépten-nyomon a múlt, a magyar őstörténet és a vallás színhelyei tárulnak a látogató elé.

A Föld szívcsakrája

A Pilisben másfajta erőtér uralkodik, mint a hétköznapok sablonos helyszínein, itt megnyugszik a lélek, és feltöltődik a test. Átkerül egy másik dimenzióba, ahol joggal teszi fel a múltra és a spirituális erőtérre vonatkozó kérdéseket. Dobogókő, a Föld Szívcsakrájának a jelenléte pedig önmagáért beszél.

Pomáztól északnyugatra, mintegy 6 kilométer távolságra a Pilisi Tájvédelmi Körzet délkeleti csücskében emelkedik a Nagy Csikóvár, ennek déli lejtőjén húzódik meg a Holdvilág-árok.

A kőmeder, a Holdvilág-árok természeti képződmény. Felső részén egykor víz folyt, a patak most keresztül folyik Pomázon, azon a településen, amelyet az írásos emlékek Etczelburgnak, Attila városának említenek. Pomáz határában a „Születő fény háza” emlékmű hirdeti azt a helyet, ahol Attila, majd később Árpád magyarjai átkeltek a Dunán.

A későbbi korok megtörtént eseményei is megelevenednek, 1213-ban II. Endre feleségét, Gertrúdot meggyilkolták a lázadó urak, s holttestét a közeli Pilisszentkereszt mellett található ciszterci kolostorban temették el. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostort építettek a Holdvilág-árok bejáratánál.

Ősi kultuszhely

A turistatérkép így jelöli a Holdvilág-árkot. Az emlékezet a kereszténység előtti, ősi, magyar hitvilág kultikus helyeként tartja számon ezt a helyet. Egyes feltételezések szerint itt temették el Árpád fejedelmet. Anonymus krónikájában található az első írásos utalás arra vonatkozólag, hogy Árpád fejedelem temetkezési helye merre található: „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból a Pozsony alatt szerzett sebesülése következtében.

Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.” E forrás alapján indult el Sashegyi Sándor (1900-1958) régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját is. Ezek az elméletek mindmáig nem nyertek tudományos igazolást, de bizonyításukra már többször végeztek régészeti feltárásokat folytattak.

Az 1939-es év folyamán a Holdvilág-árokban egy hatalmas faragott sziklafalat tártak fel, és előkerült egy kehelytartó sírszobornak a töredéke, szarvas- és lócsontok, valamint egy 65 év körüli asszonynak a csontváza, közelében méregpohárral, a napraforgó szirmaihoz hasonlító perzsa kristálykehellyel, de Árpád sírját nem sikerült megtalálni. Az értékes leletek a háború alatt eltűntek a Nemzeti Múzeumból.

1960-ban újabb ásatások indultak, akkor középkori leleteket és három rovásírásos követ találtak, igazolva azt a feltevést, hogy a Holdvilág-árok helyén valaha középkori település állt. A sziklafalon, ahol Sashegyi Árpád a fejedelem sírját kereste, találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is, háromszög alakú bejárattal. Ennek a végében valóban sírhelyhez hasonlítható terem van kialakítva, a bejárattól számítva mintegy 5-6 méter mélységben, innen kürtő nyílik a felszínre. Nem zárható ki, hogy ez lett volna Árpád fejedelem sírkamrája, ám a néphagyomány szerint ezt az üreget egy Weiszlich nevű betyár készítette a maga és társai számára – búvóhelyül.

1980-ban Mihnai Attila folytatta a kutatást, de nem sikerült bizonyítékot találnia a Holdvilág-árok mondáiról. Legutóbb Szörényi Levente zeneszerző folytatott itt kutatásokat, emberi kéz munkájára utaló csontokat, ólom, vas, és szenes kőmaradványokat találtak. Előkerültek II.-III. századi római kori cserepek, és egy nem Bécsben készült, XV. századi mesterjegyes grafitos redukált fazék. A sziklafalban látható két bemélyedés, amolyan szobortartó -féle üregek mibenlétére pontosan még nem derült fény fülkeként funkcionálhatott, a szakirodalom kaptárfülkeként határozza meg leginkább, datálásuk pedig a XI. és a XV. század közé tehető.

Azon feltételezés esetén, miszerint a hely kőfejtőként működött egykor, érdekes, hogy a megtalált eszközök és azok helyzete mind arra utal, hogy valami miatt gyorsan el kellett hagyni a terepet, szinte pánikszerűen. Fent, a terasz tetején még a kőben benne maradt ékeket is találtak a kutatás során.

Pálosok

Sashegyi egyik feltételezése szerint, a pálos szerzetesek a Holdvilág-árokbéli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Özséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar szerzetesrendet. Ebben az esetben joggal merül fel a pálos lelkiség, és a magyar ősvallás kapcsolódásának lehetősége, amire egyelőre nincsen elfogadható válasz. Addig is marad a találgatás és a látvány megtapasztalása a titkokkal övezett és csodaszép nevet viselő Holdvilág-árokban. –

forrás:astronet