Több mint ötven éve történt, mégsem tudja senki, hogy mi volt az a tárgy, amely teljesen érthetetlen módon került a Földre, és nagyon különösen viselkedett.
A titokzatos tárgy
Honda államban, Jacksonville közelében 1974 március 27-en a háromtagú Betz család sétált a nemrégen vásárolt kis erdejükben, amikor egy körülbelül 20 centiméter átmérőjű fémgömböt találtak a fűben.
Fényes volt és sima, rajta semmilyen megmunkálás nyoma nem volt látható. A család a gömböt hazavitte. Először arra gondoltak, egy műholdról eshetett le, vagy tán valamiféle kémszerkezet lehet? Vagy csak egy ágyúgolyó, amit valaki ezüsttel futtatott be -merthogy úgy csillogott.
Mutogatták rokonoknak, ismerősöknek, fényképezték egymást a gömb mellett – még ma is fel-felbukkannak ezek a képek, megjelennek a sajtóban is.
A család 21 éves fia a szobájában helyezte el a gömböt, mint afféle dísztárgyat. Ám hamarosan furcsa dolgok kezdtek történni a Betz-házban.
A gömb egy idő után „felébredt”, és saját életet kezdett élni.
Feltehetően magas frekvenciájú, ember által nem hallható hangokat adott ki magából, mert a család kutyája nyűszítve menekult tőle, és fülét próbálta a mancsával eltakarni.
Aztán jött egy újságíró, és a kedvéért letették a gömböt a padlóra, ahol az mozogni kezdett! Ide-oda gurult teljesen véletlenszerűen, de senkinek nem lehettek kétségei, hogy maga választja meg, mikor és milyen irányban fog haladni – előtte „állt” és „gondolkodott”.
Ekkor már egyre többször számolt be róla korabeli média. A legtöbb újságíró természetesen azt sugallta, hogy a gömb egy idegen civilizáció küldötte, amit egy UFO hagyott a floridai erdőben.
Az ifjabb Betz barátnője egy nap gitáron játszott a szobában, ekkor a gömb a zenei hangokra ismét aktiválta magát, és úgy rezgett, mint a hangvilla: minden gitárakkordra más magasságban adott ki sajátos, vékonyka hangokat.
A Betz gömb élete
A Betz család a következő hónapokban megtapasztalhatta – amit sokan nem akartak elhinni, különösen az úgynevezett „szkeptikusok” -, hogy a gömbnek van saját élete. Ki tudja, talán céljai is?
Nem akart „elszökni”, jól megvolt abban a házban. Bármikor bárki kezébe vehette, megnézhette, lefilmezhette, ami többször megtörtént. De ha úgy gondolta, elkezdett vándorolni a padlón, vagy éppen orgonaszót hallatott!
Ilyen hangszer nem volt a házban, de sokszor hallották a lakók, nappal vagy éjjel, ha nagyon halkan is, de mintha valaki orgonán játszott volna a falak között.
Mióta a gömb a házban volt, olykor minden ok nélkul becsapódtak az addig nyitott ajtók. Volt, hogy a gömb nekiindult, s negyedóráig gurult fel és alá a lakásban.
Azt is észrevették többhetes megfigyelés után, hogy aktivitása függ az időjárástól. A meleg és száraz napokon aktívabb volt, többször jelezte létezéset, mig a nedves és borús napokon kevesebbet mozgott, vagy egyáltalán nem.
Kitették hát a napra, mert azt hitték, napenergiával működik, de ez semmin sem változtatott, nem lett tőle „mozgékonyabb”.
A gömb mintha teljesen tudatosan cselekedett volna. Amikor az asztalra tették, és kissé megemelték a bútor egyik szélét, a gömb engedve a fizika törvényeinek, lassan gurult a lejtős asztalon. De a szélén megállt! Nem akart leesni.
A döbbent megfigyelők szeme láttára ilyenkor inkább elindult visszafelé, azaz fel a lejtőn! Tehát volt benne valamilyen érzékelő szerv, és valami más is, amelyik védte őt a leeséstől.
Ha pedig még meredekebben emelték az asztalt, akkor pörögni kezdett a saját tengelye körül, mint a búgócsiga, így kerülte el, hogy leessen.
Senki nem tud semmit
Betzék előbb próbálták kikutatni, mi lehet ez, és persze a legegyszerűbb módon: kalapáccsal! De a gömb sem a finom, sem a durvább ütésekre nem reagált.
Hogy ne mászkáljon szerte a lakásban, éjszakára egy műanyag táskába tették, akkor nyugton maradt. Ha erről megfeledkeztek, nemegyszer arra ébredtek, hogy ott motoszkál valamelyik helyiségben… Olykor meg furcsán remegett, mintha valahol a belsejében egy motor dolgozna.
Ezenközben híre lett a gömbnek, országos tévécsatornákon mutatták, beszámolt róla a New York Times, és a külföldi média is átvette a hírt.
Betzék kihirdették, hogy odaadják bármilyen intézménynek, amely kikutatja eredetét. Jelentkeztek UFO-kutató szervezetek is, de a házigazdak inkább a haditengerészet egyik laboratóriumát választották.
Ott aztán először röntgensugarakkal próbálkoztak. A gömb mellesleg a laborban is ide-oda gurult Megállapították, hogy rozsdamentes acélból és egy kis nikkelből készült a felülete, volt mágnesessége is, de nem volt radioaktív.
Átvilágítva csak annyit láttak a kutatók, hogy a 3,8 centiméteres külső réteg alatt két kisebb gömb van, amelyek valamilyen sűrű anyagból készültek.
Többen azt állították, hogy a „végzet gömbje” a közelgő világvégét hirdeti, ez egy jel, amit a kozmosz küldött nekünk, gyarló embereknek.
Mások szerint ez hordozza magában a Föld végzetét, merthogy a bolygót elpusztítani képes halálos fegyver. Egy kutató, James A. Harder szerint a gömb a kozmikus rosszfiúk ajándéka, amit ha az emberek kinyitnak, felrobban, mert egy hihetetlenül erős nukleáris bomba…
Féltek tőle, de látni akarták, és Betzék ki is állították többször, többfelé. Egy UFO-kongresszuson is látták a tizkilós tárgyat, és több laborban vizsgálták, de senki sem állt neki kettéfűrészelni.
Megállapították, hogy reléként is működik, tehát rádióadásokat felerősíthet. Lefilmezték mozgását, hátha az útvonalaiból kideríthetnek valamit, ám végső soron senki sem mondhatta el magáról, hogy megismerte. Sem az eredete, sem a célja nem lett világos.
Ahogyan az komoly tudományos témák esetében lenni szokott: minden kérdés, ami a gömbbel kapcsolatban feltehettek, újabb kérdéseket szült.
A Betz család eltűnik
Betzék egy napon váratlanul eltűntek. Természetesen a gömbbel együtt! Lehet persze, hogy csak megelégelték a rájuk irányuló nagy figyelmet, és elköltöztek az USA másik végébe.
Egyesek úgy „tudták”, hogy egy rejtélyes személy megvásárolta tőlük a gömböt, és a jelentős vételár fejében arra is kérte Betzéket, hogy menjenek el Floridából.
Mások szerint a kormány kobozta el tőlük, arra hivatkozva, hogy az idegen kémfelszerelés része. Vagy mert fegyverként is használható?
Az összeesküvés-elméletek hívei számára persze valóságos „égből jött” (netán szó szerint?) ajándéknak bizonyult a gömb eltűnése. Most aztán szőhették elméleteiket arról, hogy a gonosz kormány megöletett egy egész családot, hogy elvegye tőlük a kozmikus rejtélyt, a bizonyítékot arra, hogy van valahol egy idegen civilizáció, amely a gömböt idehozta nekünk! De hogy mi lett vele, senki sem tudja.
Természetesen akadtak, akik szerint a Betz család csak fel akarta hívni magára a figyelmet a gömbbel, és pénzt csinálni a sajátos leletből.
A helyzet ezzel szemben az, hogy a család éppen azért költözött ki a nagyvárosból, mert elege volt a tömegböl.
Azért vettek egy kis, alig kilenchektáros erdőt, hogy ott csöndben éljenek. Ezt a remélt békességet – legalábbis pár hónapra – teljesen összezavarta a titokzatos gömb felbukkanása. A családfő mérnök volt, akinek legalább elvben fel kellett volna ismernie a gömb mint gép (?) működési elvét, de ez nem sikerült neki.