Amikor Raymond Moody Élet a halál után című könyve megjelent, az olvasók többsége a legizgalmasabb résznek a testelhagyással kapcsolatos beszámolókat tartotta.
Sokan döbbentek rá, hogy ilyesmiben már nekik is volt részük, pedig nem jutottak el a klinikai halál állapotába. Másokat pedig az érdekelt, hogy elhagyhatja-e a lélek a testet „akaratlagosan”?
A halálból visszatérők a klasszikus testen kívüli élményekről számolnak be. A tudat elhagyja a fizikai testet és az éter- vagy az asztráltestben indul „kalandos felfedezésre”. Az éter- vagy asztráltestnek sokkal kifinomultabb a rezgése, mint a tömör fizikai testnek. Az étertest képes keresztüljutni a földön látszólag szilárd testeken és hatalmas távolságokat képes bejárni.
A testelhagyás élménye gyakran spontán módon jelentkezik, de tudatosan is elő lehet idézni. A híres olasz szerzetes, Pio atya képes volt emberek százai előtt megjelenni, miközben a teste valahol máshol volt. Ma már a magyar kórházak orvosai és pszichológusok is segítik az ezotérikus kutatók munkáját és szívesen jegyzik fel a munkájuk során halott-megismert testelhagyásos élményeket.
Sok esetben a kísértetek sem halott emberek szellemei, és a jelenések is igen nagy számban olyan emberek, akik a jelenés pillanatában élnek! Ők egyszerűen csak elhagyják a fizikai testüket, és többnyire éjszaka megjelennek a rokonok, vagy a barátok közelében. A legtöbb testelhagyásos élmény alvás közben történik, vannak azonban olyanok is, akik éber állapotban is képesek kiszállni a testükből, ha akarnak. Ilyenkor az étertest többnyire a bolygónk egy másik részére utazik, de előfordulhat, hogy más síkokra, vagy a naprendszer különböző részébe kerül.
Már régóta tartja magát az a hír – ami alighanem igaz! -, hogy az amerikai és a szovjet (sőt a japán és kínai) titkosszolgálat is képezett ki olyan kémeket, akik testük elhagyásával be tudtak jutni a megnevezett objektumba, tárgyalásokra, és a kémműholddal szemben megvolt az az előnyük, hogy az épületekbe is be tudtak jutni, és közvetíteni tudták, amit bent láttak-hallottak.
A II. világháború ’mágikus háborúja’. Christine Hartley elmesélte, hogyan ment ki társaival az asztrálsíkra, hogy megküzdjön Hitler ’varázslóival’. Ez nem csak annyi volt, hogy egy csoport ’pozitív gondolatokkal próbált hadba szállni egy harcos társaság ellen.
Christine képzett szakember volt ilyen téren, nemcsak a testéből tudott kilépni, de ennek köszönhetően tudott nemcsak a térben, hanem időben is utazni, és érzékelte az előző életeket. A maga varázseszközeivel, a testén kívül állva, szó szerint küzdött a háborúban a saját és mások életéért.
Amerikai parapszichológusok egy csoportja elvégzett egy kísérletet, amelynek során egy magas szekrény tetejére elhelyeztek valamit. A szomszéd szobában lévő kísérleti alanynak meg kellett találnia és pontosan jellemeznie kellett a tárgyat. Rengeteg alkalommal sikerült a kísérlet. De volt olyan is, hogy egyszerűen csak arra kérték az „utazót”, menjen bárhová testen kívüli állapotában, ahová csak tud. Az egyik alany egyszer egy kínzókamra-szerű helyiségben találta magát.
Az egyik híres amerikai kutató az asztrálutazás segítségével ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az űrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották.
A testen kívüli élmények gyermekkorban különösen jellemzőek. Sokkhatás vagy trauma esetén is.A testelhagyás élménye egyébként együtt jár a spirituális fejlődéssel. Judy Hall a Lelki védelem című, magyarul is megjelent könyvében leírja, miként jutott el a rendszeres meditációtól a testelhagyásig.
„Emlékszem, hogy egyszer meditáció közben előre-hátra ringatóztam, miközben a testem egyáltalán nem mozdult meg. Azután lenéztem a testemre, és úgy éreztem, hogy a gondolatom erejével bárhová azonnal eljuthatok, a fizikai távolság egyáltalán nem számított.
Egy barátommal ’lélektalálkozót’ beszéltünk meg, másnap pedig telefonon összevetettük a tapasztalatainkat. azt is észrevettem, hogy ahogy fejlődtem, egyre inkább előfordult, hogy olyan helyeken találtam magam, ahol nem szerettem volna lenni. Nem mindig én irányítottam ezeket az élményeket, úgy tűnt, mintha megfigyelőként elküldtek volna bizonyos helyekre, bár ha nagyon akartam, akkor elmenekülhettem a helyzetből. Néhány hónap múlva egyre ritkábban jelentkeztek a testen kívüli élmények. Bevallom, hogy hiányoltam őket, mert nagyon sokat tanultam belőlük.”
Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy mindenkinek van egy úgynevezett „éteri ikerpárja”, amit ka-nak hívtak. A ka képes volt elhagyni a testet alvás vagy eszméletlen állapot közben, és ilyenkor más emberek irányítása alá kerülhetett.
Nagyon sok ember számára a testen kívüli élmény izgalmas, kihívást jelentő tapasztalat. Új lehetőségeket fed fel, tudattágító hatású. Az ilyen élmények után nem korlátozza őket semmilyen túlzottan földhözragadt szemlélet. Azonban a túl sok – vagy az ellenőrizetlen – asztrális utazás a testtől való elkülönültség érzetét adja, és nyitottá tesz a testfoglalók vagy a lelki támadások számára –figyelmet Judy Hall. Az asztrális utazás előtt tehát nagyon fontos megkérni az őrangyalunkat, hogy különösen vigyázzon ránk, amíg vissza nem térünk, és nem árt kellőképpen „felszerelkeznünk” az utazásra. A fluorit-kristály lelki védőpajzsként szolgálhat és elősegíti az asztrális utazást, ha előtte néhány percig a kezében tartja.
Az egyik híres amerikai kutató ily módon ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az úrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották.
Amennyiben ijesztőnek találja a testen kívüli élményét, akkor fénnyel megvédheti magát. De jusson eszébe, hogy a gondolatai segítségével bármikor visszatérhet a testébe. Mondja ki azt az egyszerű mondatot, hogy „hadd menjek vissza a testembe!” és meglesz az eredménye. Olykor már az a puszta tény, hogy megijedt, automatikusan visszajuttatja a testébe. Az ezotériával foglalkozó könyvekben gyakran olvashatunk az „ezüst szál”-ról, amely a lelket és a testet összeköti. Ennek a fonálnak a segítségével is vissza lehet jutni a fizikai testbe, egyszerűen csak húzza vissza magát a kezével a fonál mentén.
Judy Hall könyvéből egyébként a testelhagyásban járatos és kezdő olvasók számára egyaránt hasznosítható védelmi módszerek találhatóak.
