Elgondolkoztál már azon, vajon hol vannak a változás határai? Amikortól azt mondod, hogy most már a spiritualitás útját járod, akkor vajon mi az amit még megtehetsz úgy, mint régen és mi az ami már biztos nem fér bele?
Nálad hol vannak a spiritualitás határai? Amikor szembesülsz egy problémával, akkor milyen szemszögből vizsgálod meg azt? Más vajon hibás lehet? Te vagy saját világod teremtője? Tükör a világ amit önmagadnak tartasz? A sors akarja ezt tenni veled? A karma hatalma ami eluralkodott akkor és ott?
Tudjátok, nem járom olyan régóta ezt az utat, hogy azt mondjam már mindent láttam. Nem hiszem magamról, hogy „készen állok”, hogy közeledik a megvilágosodás, sem pedig azt, hogy minden élethelyzetet és önmagamat is képes vagyok minden időben és térben úgy vizsgálni, ahogy a nagykönyvbe bejegyezték.
De vajon tényleg ez lenne a helyes? Ki alkotja a Nagykönyvet és ki mondta meg, hogy az a Nagykönyv?
Ki mondhatja meg neked, hogy mit gondolj, milyen zenét hallgass, mi a helyes és mi a helytelen? Vajon minden határozott gondolat az ego műve? Ha bántanak vajon vissza kell adnod vagy csupán önmagadat vizsgálgatva tükörkutatásba kell kezdeni minden esetben?
A napokban valaki ült velem szemben és határozottan kijelentette, hogy ő gyógyító. Először irigyelni kezdtem az önbizalmát majd megszólalt bennem egy vészcsengő, hogy „ne irigykedj”, aztán kicsit dühös lettem rá, hogy hogy merészeli ezt mondani, majd ezt a dühöt is próbáltam megvizsgálni, elzavarni…majd rájöttem, hogy ha mindezt megteszem, akkor mi marad a végére?
Ember? Szent? Isten? Angyal? Önsugárzó fehér fény?
Szeretnék ember maradni. Szeretném elmondani a véleményem, meghallgatni a számomra fontos zenéket, elolvasni mindent, amiről azt érzem, érdekel. Nem szeretnék foglalkozni azzal, hogy ki mit gondol a spiritualitásról, a tisztaságról, az Útról.
Az az övék.
Nekem van sajátom.
Na és neked?
www.haenvilaga.lapunk.hu, secret.hu
