A Csillagok háborúja (Star Wars) című filmben az Erő nem más, mint az egész galaxist átható, titokzatos mező, amelyik felszabadítja a Jedi lovagok szellemi erejét, lehetővé téve, hogy gondolataikkal irányítsák a tárgyakat.
Az Erőt használva nemcsak a fénykardokat, a sugárfegyvereket, sőt egész csillaghajókat tudnak lebegtetni, hanem mások cselekedeteit is irányítják. Nekünk azonban nem kell egy nagyon távoli galaxisba elutaznunk, hogy szert tegyünk erre a képességre.
Ha 2100-ban belépünk egy szobába, akkor gondolataink erejével irányítani fogunk tudni egy számítógépet, amelyik viszont irányítja a körülöttünk elhelyezkedő tárgyakat.
A nehéz bútorok mozgatása, asztalunk átrendezése, a különféle javítások elvégzése és sok más hasonló művelet mind lehetővé válik úgy, hogy csak gondolunk rá. Ez különösen hasznos lehet azoknak a munkásoknak, tűzoltóknak, űrhajósoknak és katonáknak, akik olyan gépeket irányítanak, amelyek kezeléséhez két kéz nem elég. Mindez megváltoztathatja a világgal való egész kölcsönhatásunkat.
A tárgyak mozgatása például a szupravezetésnek nevezett jelenség kihasználásával lehetséges.
A század végére a fizikusok már szobahőmérsékleten működő szupravezetőket fognak tudni készíteni, ami lehetővé teszi, hogy kevés energia felhasználásával nagyon erős mágneses tereket hozzunk létre. Ahogy a XX. század az elektromosság korának nevezhető, a jövőben a szoba-hőmérsékletű szupravezető mágneseknek köszönhetően beléphetünk a mágnesség korába.
Jelenleg nagyon sokba kerül az erős mágneses terek keltése, a jövőben azonban ezt szinte ingyen megtehetjük. Ezáltal csökkenthető a vonatok és a teherautók súrlódása, ami forradalmasítja a szállítást, ugyanakkor a villamos energia szállítása veszteség nélkülivé válik. Ugyanez a jelenség teszi majd lehetővé a tárgyak mozgatását gondolati erővel. Ha a különböző tárgyakba parányi szupermágneseket építünk be, akkor a tárgyakat szinte tetszésünk szerint mozgathatjuk.
Feltételezzük, hogy a közeljövőben mindenbe parányi chipek lesznek beépítve, ami intelligensé teszi a tárgyakat. A távolabbi jövőre nézve viszont azt tételezhetjük fel, hogy mindennek lesz a belsejében egy parányi szupravezető, amely akkora mágneses energialökéseket kelthet, ami elegendő a tárgynak a szobában történő mozgatásához.
Tegyük fel például, hogy az asztalunkba be van építve a szupravezető. Közönséges körülmények közt a szupravezetőben nem folyik áram. Amikor azonban megindítjuk a gyenge áram folyását, az olyan erős mágneses teret kelt, amely elegendő ahhoz, hogy az asztalt a szoba másik végébe tolja. Az asztalba ágyazott szupermágnest gondolati úton is működésbe hozhatjuk, így mozgatva meg az asztalt.
A kívülállók (X-Men) című filmben például az ördögien gonosz mutánsokat Magneto vezeti, aki mágneses tulajdonságaik manipulálásával hatalmas tárgyakat képes megmozgatni. Az egyik jelenetben gondolatai erejével a Golden Gate hidat mozdítja meg.
Ereje azonban nem határtalan. A műanyagból vagy papírból készült dolgok mozgatása például nehézséget okoz számára, mert ezeknek nincsenek mágneses tulajdonságaik. (Az X-Men sorozat első filmjének végén Magnetót teljes egészében műanyagból készített börtönbe zárják.)
A jövőben szobahőmérsékletű szupravezetőket lehet majd elrejteni a hétköznapi tárgyak belsejében, akkor is, ha maguk a tárgyak nem mágnesezhetők. Ha a tárgyon belül áramot indítunk, akkor mágnesessé válik, így a gondolataink erejével irányított, külső mágneses térrel mozgatható lesz.
Addigra már arra is képesek leszünk, hogy gondolati úton irányítsuk a robotokat és az avatárokat. Ez azt jelenti, hogy – amint az a Hasonmás (Surrogates) és az Avatar című filmekben láttuk – a bennünket helyettesítő eszközöknek nemcsak a mozgását fogjuk irányítani, hanem fájdalmat és nyomást is érzünk.
Ez hasznosnak bizonyulhat, ha szuper-emberi testre van szükségünk, mert valamilyen javítást kell elvégeznünk a világűrben vagy embereket kell kimenekítenünk vészhelyzetből. Talán megérjük, hogy az űrhajósok itt maradnak a Földön, teljes biztonságban, és innen irányítják a Holdra utazó szuperemberi testeket.
Rá kell azonban mutatni arra is, hogy
ennek a telekinetikus erőnek a használata nem kockázatmentes.
A Tiltott bolygó (Forbidden Planet) című filmben egy évmilliókkal előttünk járó, ősi civilizáció megvalósítja leghőbb vágyát, és képessé válik arra, hogy mindent gondolatai erejével irányítson. Technológiájukra triviális példa az a szerkezet, amelyikkel a gondolatok 3D képekké alakíthatók. Az eszközt a fejünkre tesszük, elképzelünk valamit, és a gép máris elkészíti a kigondolt dolog térbeli képét.
Bár ez az eszköz az 1950-es évek mozinézői számára megvalósíthatatlanul fejlettnek tűnt, ma már azt mondhatjuk, hogy néhány évtizeden belül elérhető lesz. A filmben látható egy másik készülék is, amely a szellemi energiát nehéz tárgyak felemelésére hasznosította. Ám tudjuk, hogy erre a technológiára nem kell évmilliókat várnunk – az már ma is jelen van, egy játék formájában.
A NeuroSky dobott már piacra olyan fejpántot, amelybe az EEG érzékelőihez hasonló elektródákat építettek. Ha bizonyos módon koncentrálunk, akkor aktiválni tudjuk a fejpántba épített EEG-t, ezen keresztül pedig irányítani tudjuk a játékot. Például pusztán gondolataink erejével fel tudunk emelni egy hengerbe tett pingponglabdát.
A jövőben számos olyan játék válik elérhetővé, amelyek gondolataink erejével játszhatók. Egész csapatokat lehet majd felszerelni a megfelelő elektródákkal, így a csapat tagjai gondolataikkal mozgathatnak egy labdát. Az a csapat nyer, amelyik ügyesebben mozgatja a labdát gondolati erővel.
A Tiltott bolygó cselekményének tetőpontja talán visszadöbbent. A Földön kívüli civilizáció a mérhetetlenül fejlett technológiája ellenére megsemmisül, mert tagjai nem vettek észre egy hibát a tervükben. Nagy erejű gépeik nemcsak a tudatos gondolataikat csapolták meg, hanem tudatalatti vágyaikat is.
Hirtelen életre kelnek az ősi, vad evolúciós múltjukban gyökeredző, hosszú időn keresztül elfojtott, barbár gondolataik, a gép pedig minden tudatalatti rémálmukat pontosan megvalósítja. Legnagyobb eredményük elérésének előestéjén éppen az a technológia semmisíti meg ezt a nagyszerű civilizációt, amelyik reményeik szerint megszabadította volna őket az eszközök használatától. Számunkra azonban ez csak a távoli jövőben jelent veszélyt.
