A sztúpa Buddha testének, beszédének és elméjének építészeti ábrázolása, s minden egyes részlete rengeteg, sokrétegű szimbolizmust hordoz, amelynek köszönhetően lényegében a megvilágosodás tervrajzának tekinthető.
A sztúpa (Tibetben csörten a nevük) mérete igen változatos: lehet kis vallásos szobor éppúgy, mint oltárképszerű alkotás, vagy olyan, hatalmas emlékmű, mint az indiai Bodhgajában álló Nagy sztúpa, a belseje pedig szent ereklyéket, szövegeket vagy rituális tárgyakat tartalmazhat.
A különböző iskolákhoz tartozó buddhisták gyakran járják körül a sztúpákat, hogy ezzel tudatosságuk középpontjában tartsák a megvilágosodásra való törekvést.
A sztúpa eredete
Noha a sztúpa szó feltehetően a szanszkrit sztu tőből ered, amely azt jelenti, „imádni” vagy „dicsérni”, az ember már az újkőkortól kezdve készít sztúpaszerű építményeket – az első ilyen sírhalmokat a szent emberek maradványai fölé emelték.
A buddhizmus előtti és a korai buddhista időszak nagy vezetőinek a maradványait egyszerű emlékművekben helyezték el, amelyek nem maradtak fenn; az egyik legkorábbról származó ismert sztúpa az indiai Száncsiban áll: ez a Kr. e. 2. században épült.
A sztúpa felépítése
A konstrukció alapja a négyzetbe helyezett kör (amely a vallásos építészet egyik legjellemzőbb eleme, s a piramisoktól kezdve a gótikus katedrálisokig sok helyen megfigyelhető), de a buddhista sztúpaépítészet külön síkon létezik, amely felülemelkedik a múlt és a jelen építészeti hatásain.
A sztúpa négyzetes alapján kupola emelkedik, amelynek csúcsán tizenhárom kúposan szűkülő lépcsőfok, egy lótuszforma és a holdsarló tartotta nap látható.
Ez az öt mértani forma az elemeknek felel meg – föld, víz, tűz, levegő és űr -, amelyek megtisztult formájukban egy buddha testét és elméjét jelképezik; a forma egésze pedig, mint mondják, az ülve meditáló Buddhára emlékeztet.
Úgy vélik, hogy a sztúpa közelében végzett cselekvések spirituális ereje megsokszorozódik, s így jelentős mennyiségű érdem vagy pozitív energia halmozódhat fel, amely több életen át is kitarthat -még akkor is, ha az említett cselekvések nem szándékosak.
A megvilágosodás építészete
Sákjamuni buddhát nem a személyes becsvágy késztette arra, hogy konkrét utasításokat adjon követőinek azon építmény konstrukciójára vonatkozóan, amely majd az ereklyéit fogja tartalmazni, hanem az a cél, hogy másokat is a megvilágosodás ösvényének követésére késztessen.
Úgy tartják, hogy halála után Buddha hamvait és csontjait nyolc királyság hercegei között osztották szét. Minden királyságban egy sztúpa épült, hogy Buddha életének nyolc fő állomását jelképezzék: a születést, a megvilágosodást, a tanítást, a leszállást a mennyei birodalomból, a csodatételeket, a szerzetesi közösség vitáinak elsimítását, életének önkéntes meghosszabbítását, és a végső nagy nirvánába, azaz a felszabadulásba való belépést.
Tibetben mind a nyolc modellt felhasználták: a sztúpatervezés és -építészet itt emelkedett a legmagasabb szintre, s a spirituális élet, szerves részévé vált.
Tibet legősibb sztúpáinak, egy része Szamjében épült, az első tibeti kolostorban, amelyet a 8. században alapított Padmaszambhava.
A Kumbum sztúpa
A kumbum tibeti nyelven azt jelenti „százezer buddhakép.” A gjancei Palkhor Csoide-kolostorban álló, 1560 és 1577 között épült Nagy sztúpa az egyik Tibet két épen maradt Kumbum sztúpájának, s a tibeti építészet egyik legnagyszerűbb alkotásának tekintik.
A tökéletes, háromdimenziós mandala teraszos kialakítású emeletein több mint 75 szentély van, amelyeket a zarándokok sorban felkeresnek, miközben a szinteket az óramutató járásával megegyező irányban körbejárva egyre magasabbra kapaszkodnak.
A belső tereket gyönyörű freskók – az indiai és tibeti buddhizmus ritka és értékes képi dokumentumai – díszítik. A legfelső négyzetes szintre festett szemek nepáli hagyományt idéznek, s Buddha szemeit jelképezik.
Mai sztúpaépítészet
Az 1959-es kínai megszállás után a tibeti tájban egykor közönséges látványnak számító sztúpák többségét lerombolták.
Ma azonban a tibeti buddhisták a világ számos más országában emelnek sztúpákat — ilyen például az új-mexikói Santa Fe Kagyü Shenpen Kuncsab dharmaközpontjában álló Bodhi sztúpa, amelyet 1986-ban szentelt fel a néhai Kalu rinpocse, Csagdud Tulku rinpocse és egy sor egyéb tibeti, illetve nyugati láma.
Buddha azt jósolta, hogy a jövőben, a veszélyes és zavaros időkben a sztúpák építése és javítása fogja megóvni az emberiséget a negatív erőktől.
Azt is tanította, hogy a sztúpaépítéssel olyan érdemeket halmozhatunk fel, amelyek révén a következő életeinkben jómódúak, egészségesek, befolyásosak és spirituális hajlamúak lehetünk.
Úgy tartják, hogy a sztúpa jólétet és harmóniát hoz a környező közösségre, s az ártalmas környezeti erők megszelídítésével meggátolja a természeti csapásokat.
A felszenteléskor a lámák olyan szertartást tartanak, amelynek során megvilágosodott lényeket kérnek fel, hogy itassák át a sztúpát a jelenlétükkel.
Ezután szent tárgyakat és buddhista mesterek ereklyéit helyezik el a sztúpa belsejében, hogy azok felerősítsék megvilágosodott erejét. Különösen a tibeti buddhizmusra jellemző, hogy a nagy tanítók halálakor sztúpát építenek, mivel a guru maradványai még a hamvasztás után is szentnek számítanak.
A sztúpa testesíti meg a tanító öntudatra ébredt elméjét, s így olyan hellyé válik, ahol a tanítványok kapcsolatba léphetnek mesterük alapvető bölcsességével.