Materialista társadalmunk számlájára írható, ha azt hisszük és valljuk, hogy addig élünk, amíg anyagi testünk létezik.
De az ember aurája — az a terület, amellyel kölcsönhatásban vagyunk — túléli a hús-vér testet és a tudatot.
Ez a térség nem anyagi, hanem gondolatokból és érzésekből áll. Amíg az ember él, addig az adatok tudatos és tudatalatti áramlása egyetlen pillanatig sem szünetel sem ébrenlétben, sem alvás közben.
Ezek az adatok lehetnek jótékonyak vagy rombolóak, attól függően, hogyan értelmezi őket a tudatalatti. A kedély hullámzásai és az anyagi testben bekövetkező változások a folyamatos betáplálásra adott válaszokat tükrözik.
Például az aura megérint egy távoli barátot. Ő ránk gondol: váratlanul, ugyanebben a pillanatban, minden képzettársítás nélkül mi is őrá gondolunk. Ez olyan gyakori és mindennapos jelenség, hogy fel se mérjük a jelentőségét.
Adjuk ehhez hozzá a régi és új kapcsolatok hihetetlenül bonyolult hálózatát, és akkor kezd fogalmunk lenni a betáplált adatok tömegéről és változatosságáról. Ezt a tényt a keresztény etika szubjektív példázatokkal igyekszik magyarázni.
Szomszédaink, barátaink, ellenségeink velünk kapcsolatos gondolatai jelentősen befolyásolják szellemi énünket, és ez a hús-vér testre is rányomja a bélyegét.
Világos, hogy aki széleskörű, folyamatos tapasztalatokat szerzett az emberi kapcsolatokról, a tapasztalataival arányosan nagyobb mértékben részesül a betáplálásokból. Az államok vezetőinek esetében, akiket milliószám bombáznak a jótékony vagy ártalmas ingerek, a teher kiszámíthatatlan lehet.
És ne feledjük, hogy az, amit mi idézünk elő másokban, szintén visszahat ránk. Próbáljunk elképzelni egy láthatatlan ideghálót, amely közöttünk és ismerőseink között feszül. Ebben a hálózatban állandóan közlekednek a jelek, a gondolatok.
Azokkal, akik tudatosan vagy öntudatlanul gyakran gondolnak ránk, erős, jól kiépített csatorna köt össze bennünket.
Velük ellentétben vannak olyanok, akiknek évente ha egyszer jutunk az eszükbe. Vegyük az összes embert, akikkel találkoztunk, akiket ismertünk, számítsuk hozzá azokat, akikre tudatalatti hatást gyakoroltunk és akkor lesz némi fogalmunk arról a forrásról, amely minden pillanatban sugározza felénk a szubjektív jeleket.
Természetesen a jelek attól függően változnak, hogy milyen heves érzelmekkel sugározták őket. Minél forróbb az indulat, annál intenzívebb a jel. A jó vagy a rossz nem befolyásolja az adás minőségét. A kapcsolat visszafelé is ugyanígy működik.
Adunk azoknak, akikre gondolunk, rájuk pedig hatást gyakorol a mi gondolatunk. Gondolat alatt itt azokat a főleg emocionális-szubjektív természetű, szellemi cselekményeket értjük, amelyek csak ritkán emelkednek a tudatküszöb fölé. Ha a vétel és az adás tudatosan és szándékosan történik, azt telepátiának nevezik.
