Vajon mi történne, ha a földönkívüliek egyszer csak megjelennének, hogy szeretnék felvenni velünk a kapcsolatot? Egy csapásra minden megváltozna, ehhez kétség sem fér.

És az is biztos, hogy utóbb mindannyian pontosan emlékeznénk, hogy abban a pillanatban éppen hol voltunk, mit csináltunk, ahogy történt ez 2001. szeptember tizenegyedikével kapcsolatban is.

De mi következne ezután? És vajon létezik bárkinek is bármilyen terve erre az esetre?

A gyanú, miszerint nem vagyunk egyedül a világegyetemben, egyidős az emberiséggel. Szinte valamennyi ősi kultúrában megtalálhatók ennek nyomai, még ha eleinte az Istenek ivadékaiként is tekintettek a világűr lakói felé a csillagos égre.

Idővel aztán a romantikus misztikumot szép lassan felváltotta a tudományos kutatás. Az 1700-as évektől, az első használható távcsövek megjelenésével már komoly tudósok is bekapcsolódtak a kutatásba. Sokan ugyanis biztosak voltak abban, hogy a Földhöz közeli égitesteken, így mindenekelőtt a Holdon, illetve a Marson van értelmes élet.

Ám, ahogy egyre tökéletesedett a technika, és a Naprendszer távolabbi pontjait is fel tudták mérni, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az élet a Földön kívül sokkal kevésbé gyakori, mint azt korábban sejtették. A tudósok szembesültek a világűr óriási távolságaival, és egyre inkább lehetetlen vállalkozásnak tűnt ilyen módon a földönkívüliek nyomaira bukkanni.

Csakhogy a XX. század második felével beköszöntött űrkorszak újra visszahozta a reményt, hogy valahol az univerzumban mégiscsak értelmes élet nyomaira bukkanhatunk, hiszen a hatalmas földi és űrteleszkópokkal immár sok-sok fényévnyi távolságra képesek vagyunk kikukucskálni. Ezért aztán talán nem is ártana erre az eshetőségre fel is készülni.

Csakhogy bármilyen hihetetlen, még a NASA-nak sincs konkrét cselekvési terve egy kapcsolatfelvétel esetére. Mindössze annyit tettek, hogy 2011 áprilisában kiadtak egy rövid elemző értekezést ezzel kapcsolatban, melynek címe: Vajon egy földönkívüli kapcsolatfelvétel hasznos, vagy ártalmas lenne az emberiség számára? (Would Contact with Extraterrestrials Benefit or Harm Humanity?)

A jó harminc oldalas dokumentum három kategóriát állít fel, és a kapcsolatfelvételek típusait az emberiség szempontjából osztályozza:  1. Hasznos, 2. semleges, 3. ártalmas.

A dokumentum a hasznos kategóriába sorol minden olyan kontaktusteremtést, amelyből az emberi faj úgymond „jól jön ki”. Ez történhet akár úgy, hogy például az adásaik megfejtésével tudomást szerzünk a létezésükről, mi válaszolunk nekik, tehát tudatjuk velük, hogy mi is tudunk róluk, de konkrét kapcsolatra valamilyen okból nem kerül sor. De ide sorolja a dokumentum azt az eshetőséget is, ha adott esetben egy invázióra készülő idegen fajt sikerül tárgyalásos, vagy bármilyen más békés úton eltéríteni eredeti szándékától.

A semleges azt jelenti, hogy az idegenek annyira mások, hogy egyszerűen nem éri meg az erőfeszítés, hogy felvegyük velük a kapcsolatot. Érdekes ez a felvetés, hisz ha belegondolunk, ez balgaságnak tűnik, a dokumentum mégis hosszasan elemzi ezeket az eshetőségeket. Ilyen a NASA szerint, ha ugyanolyan jól megvagyunk nélkülük is, mint velük.

Ennek legegyszerűbb esete, ha egyáltalán nincsenek ránk hatással. Persze ez gyakorlatilag lehetetlen, hisz maga a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, az emberiség történetének legnagyobb felfedezése lenne. Ilyen értelemben a semlegesség egyetlen módja tehát, ha fel sem fedezzük őket, mert például láthatatlanok számunkra. Ez történhet azért, mert egyszerűen ilyen életformák, de azért is, mert egyáltalán nem akarnak velünk kommunikálni.

A harmadik kategória talán mind közül a legizgalmasabb. A dokumentum legnagyobb részét ennek taglalása teszi ki, ami érthető, hisz rengeteg módon jelenthet veszélyt az emberi faj számára egy földönkívüli civilizáció. Jól látható, hogy különbség van szándékolt és nem szándékolt destrukció között, mert nem egészen mindegy, hogy egy véletlenül elszabadult földönkívüli vírus, vagy egy idegen invázió következtében pusztul el az emberiség egy része.

Ezt a jó harminc oldalas dokumentumot, tehát még jó indulattal sem lehet tervnek nevezni. Viszont igyekeznek benne jó tanácsokkal ellátni az óvatlan földlakókat. Fontosnak tartják például óva inteni mindenkit attól, hogy bármilyen módon részletes leírásokat sugározzon az emberi test felépítéséről, ahogy attól is, hogy biológiai fegyvereink leírását tegyük számukra elérhetővé, hiszen ezzel az idegenek visszaélhetnek. Nagy elővigyázatosságra van szükség egy galaktikus kapcsolatfelvétel során is, mivel nem tudunk róluk semmit, ezért akár rosszul is elsülhet egy jónak induló kontaktus. A lényeg -hangsúlyozza a szöveg – hogy ne adjunk okot senkinek egy esetleges első csapásra.