Az első kézből származó beszámolók közül a leginkább elérhető Dr. Paul Brunton leírása a Kutatás a titkok Egyiptomában (1936) című könyvében. Ebben saját élményéről számol be, amikor egy éjszakát egyedül tölthetett a nagy piramis királykamrájában.
Miután átverekedte magát a hivatalok útvesztőin, végre a kezében tartotta az engedélyt: eltölthet egy éjszakát a nagy piramis belsejében. A Fáraó Kamrája stratégiailag a piramis belsejében helyezkedik el.
A lokáción kívül a kamra atmoszférája és hőmérséklete is misztikus jelentőséggel bír. Mint dr. Brunton mondja: Valami halálos, dermesztő hideg van itt, ami az ember csontja velejéig hatol. Hozzáfűzi: Ha az ember megütögeti a szarkofágot, az olyan szokatlan hangot ad ki, amit lehetetlen reprodukálni bármilyen zenei hangszeren. Dr. Brunton elbeszélése szerint, amikor a Fáraó Kamrájába belépett, a szarkofág mellett egy márványlapot pillantott meg, ami pontosan észak-déli tájolású volt.
Dr. Brunton valamelyest jártas lévén az egyiptomi vallásban és ismervén a parapszichológia legtöbb felfedezését is, a piramisban eltöltendő éjszaka előtt három napig böjtölt. Magyarázata szerint ez olyan befogadó szellemi állapotba hozta, hogy képesnek érezte magát mindazon jelenségeknek az átélésére, amiket Hall, Merry és mások leírtak.
Miután leült, háttal a szarkofágnak, úgy döntött: ideje, hogy leoltsa az elemlámpáját. A kamra atmoszférája, mint mondja, kifejezetten szellemi volt. Volt valami a levegőben. Ismeretlen negatív jelenlét vált érezhetővé.
Dr. Brunton hirtelen erős késztetést érzett a kamra elhagyására és a visszavonulásra. Ő azonban kényszerítette magát, hogy kitartson, bár a kamrában groteszk és alaktalan lények keringtek, próbára téve Brunton érzékenységét és józan eszét.
Szüksége volt minden idegszálára, hogy úrrá legyen elhatalmasodó félelmén. A sötétség és a negatív jelenlét meggyőzte arról, hogy nem akar több éjszakát eltölteni a nagy piramisban.Ekkor ugyanolyan hirtelen, ahogyan jött, a negatív atmoszféra megszűnt.
Először azt érezte, hogy barátságos levegő tölti meg a kamrát. Aztán két alakot érzékelt, akik főpapoknak látszottak. Egyszercsak a fejében kezdte hallani az egyiküket. A pap megkérdezte Bruntontól, hogy miért jött, nem elég neki a halandók világa?
Brunton azt felelte: -Nem, az nem elég!
A pap így válaszolt:
-Az álom útja messze vivend téged az elmével felfoghatótól. Volt, aki követte és megőrült, mire visszatért. Fordulj vissza, míg időd engedi, s kövesd a halandó láb számára kijelölt ösvényt!
Brunton kitartott amellett, hogy marad. A pap, aki szólt hozzá, megfordult és eltűnt. A másik pap arra kérte, feküdjön végig a szarkofágon, mint annak idején a beavatandók. Brunton elhelyezkedett a szarkofágon. Hirtelen valami erő kerítette hatalmába. Pár másodpercre kilépett a testéből.
Egy másik dimenzióba került, ahol kevesebb stressz és feszültség uralkodott. Egy ezüstfonalat látott, ami új testét összekötötte azzal a testével, ami még mindig a szarkofágon feküdt. Elöntötte a szabadság érzése. Egyszercsak szemközt találta magát a másik pappal, az pedig közölte vele, vissza kell térnie egy üzenettel:
-Tudd meg, fiam, ebben a templomban találhatók az emberi faj hajnalának letűnt emlékei, és a Frigyé, melyet a legelső emberek kötöttek a Teremtővel az Ő első nagy prófétáinak közvetítésével. Tudd meg azt is, hogy a régiek közül csak a kiválasztottakat hozták ide, hogy megmutassák nekik a Frigyet, majd ezután visszatérhessenek társaikhoz, és elevenen tarthassák a nagy titkot. Vidd magaddal intelmünket: amikor az emberek Teremtőjük után kutatnak, és közben gyűlölettel tekintenek saját társaikra, miként Atlantisz hercegei – akiknek az idejében ez a piramis épült -, önnön gonoszságuk erejétől pusztíttatnak el, miként Atlantisz népe is elpusztíttatott.
Amikor a pap bevégezte mondókáját, Brunton hirtelen visszazökkent saját testébe. Kényelmetlennek érezte ahhoz képest, amit előtte átélt. Felkelt, felvette a kabátját, és megnézte az óráját. Pontosan éjfél volt. Az az óra, amit különös eseményekkel szokás társítani. Tudatalattija megtréfálta. Brunton pedig, felfogva a dolog humoros oldalát, elnevette magát.
Amikor megvirradt, visszament a bejárathoz. Kilépett a fénybe, felnézett a napra, az ősi Egyiptom Rá istenére, és hálát rebegett magában a fényért. Dr. Brunton bevallja, hogy beszámolója úgy hangzik, mint egy álom leírása, ami régi vallási szövegeket épít be magába.
Sajnálatos módon elég nehéz lenne megismételni a doktor kísérletét, mivel az egyiptomi hatóságok csak a legkivételesebb esetekben engedélyezik, hogy bárki is egy éjszakát eltöltsön a nagy piramis belsejében.
Akár elfogadjuk Dr. Brunton történetét, akár nem, el kell ismernünk, hogy egybevág a megvilágosodásról, újjászületésről szóló elméletekkel, mint azt számos különböző forrás is idézi.
