A korai hinduizmus főistenei Nap-, vagy ritkábban a Holdistenek voltak. Mitológiájukra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy fatalista.

Az ember szabadságát és győzelmét ígéri. Nem csoda, ha ezek az istenségek többnyire hadistenek, akiket a megfelelő fegyverekkel ábrázolnak.

A legfélelmetesebb fegyverek egyike a dorje, ami a görög Zeusz isten fegyveréhez – a „villámcsapáshoz” – hasonlítható. Ennél a prehisztorikus eszköznél erős a gyanú, hogy az ekörül létrejött kultikus praktikák nem mások, mint a cargo kultusz részei.

A cargo kultusz azt az emberi viselkedésmódot írja le, amikor egy technikailag fejlett civilizációból származó tárgy birtokába jutva, ezt az „árut” (angolul cargo) az emberek vallásos tiszteletben részesítik. Ők abban a hiszemben vannak, hogy e tárgyak „isteni” eredetűek.

A dorje ereje

A dorjék plasztikus ábrázolásai ma bronzötvözetből készülnek. A dorje alapformája egy hengeres vagy éppen sokszögű rúd, közepén henger alakú fogórésszel. A rúd mindkét végén egy-egy figura van, amelyek erősen stilizált koronákra hasonlítanak. A koronákat fémből formázott szimbolikus lángok alkotják. Ezek arra a hatalmas energiára utalnak, amely egy ilyen dorjéból kisugározhat.

A dorje ereje ma mindenekelőtt a lélekre gyakorolt hatására vonatkozik, ezért számos rituálé nélkülözhetetlen kelléke. Ennélfogva a dorjét nemcsak a hindu hitben, hanem a tibeti buddhizmusban is megtaláljuk.

Ott elképzelhetetlen lenne, hogy hiányozzon a számtalan vallási ceremóniáról és meditációról. A dorje azonban a rituálé keretein belül mindig a (lelki) „erőt, hatalmat és megsokszorozott képességeket” jelképezi.

A dél-indiai dravida templomok hindu papjai mégis egyetértenek Tibet és Ladhak kolostorainak buddhista szerzeteseivel abban, hogy a mai rituális eszköz elődje nemcsak lelki energiát, hanem fizikailag mérhető energiaáramlást is képes volt előidézni, egy részecskegyorsítóban lévő plazma energiájával összehasonlítható mértékben.

A korai hinduizmusban, amikor a Belső-Ázsiából érkező árja törzsek betörtek a mai Pakisztán és India területére, a dorje Indra isten – a védikus istenek királya – fegyverének számított.

Indra nem annyira uralkodó, mint inkább hős volt. Hívei körében megbízhatónak és erősnek számított. A védikus mitológia Indra legnagyobb tetteként Vritra, a káosz, a tudatlanság és a sötétség szimbóluma felett aratott győzelmét említi.

Indra győzelmében jelentős szerepe volta a dorjénak, az istenek megsemmisítő erejű fegyverének. így áll ez a Rigvédában, az i.e. 1200 körül összeállított legrégebbi védikus írásban. Vritrát ebben a mítoszban „óriásdémonnak” írják le, egy más világ lényeként, aki minden földi lénnyel szemben ellenséges érzést táplál.

A Rigvédáról szóló egyes kommentárok arra is utalnak, hogy Vritra egy korábbi kozmikus rend szimbóluma, amelyet Indra lerombolt. Vritra ellen vívott küzdelmében Indra úgy használta a dorjét, hogy annak pusztító villámait és visszahangzó mennydörgéseit Vritrára irányította, és azokkal végül megsemmisítette.

Indra dorjéjának pusztító hatása a legősibb indiai eposzban, a Mahábháratában leírt istenek és hősök „égi nyilainak” erejével hasonlítható össze, amelyek a gyilkos „tíz-király-ütközet”-ben is bevetésre kerültek.

A legkorszerűbb haditechnika

Ennek az „égi nyílként” leírt rakétaszerű lövedéknek a hatása sok vonatkozásban egyezik a mai tömegpusztító fegyverekével. De épp ilyen pusztító hatásúként írja le a Rigvéda a dorje villámait is, amelyeket Indra repített Vritra-ra. Ebben az esetben is találunk hasonlóságokat a modern high-tech fegyverekkel, mint amilyen például a részecskesugárzó és a lézerfegyver, amelyeket az amerikai légierő első ízben a „Star-Wars”-program keretében tesztelt, a 20. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben.

Az emberek, akik ismerték Indra „isten” félelmetes fegyverének pusztító hatásait, de nyilvánvalóan semmit sem értettek annak működési elvéből, azt valamikor évezredekkel ezelőtt lemásolták. Így lett a hinduizmus vallásos ceremóniájának kelléke, ahol különösen az áldozattételnek van döntő jelentősége.

A későbbi évszázadokban a sokkal békésebb buddhista vallás adaptálta Indra pusztító erejének szimbólumát, és azt átalakította az erő és hatalom jelképévé, ami a felsőbb hatalmak védelmét ígérte. A dorje, amellyel szemben úgy a hinduizmusban, mint a tibeti buddhizmusban vallásos tiszteletet tanúsítottak és még ma is tanúsítanak, rituális eszközként meghódította Ázsiát. Az egykori (fegyver-) technikai berendezés így vált vallási szimbólummá.