A pigmeusok legjobb ismerője Jean-Pierre Hallet világhírű néprajzkutató volt.

Leírta többek között, hogy a közép-afrikai efe’ pigmeusok milyen nyíltan fejezik ki törődésüket és szeretetüket,  s hogy mennyire gyakori közöttük az érintés.

A csecsemőket folyton kézben tartják, magukon hordják. Az idősebb gyermekek és felnőttek sokszor megérintik egymást.

Hallet-t meglepte, hogy a pigmeusok mennyire gyakran ölelkeznek, fogják egymás kezét, teszik kezüket egymás vállára, vagy hajtják fejüket a másik ölébe.

A pigmeusok legfőbb belátása, hogy társas kapcsolatokra teremtettünk.

Ha kevés a táplálék, elsőként a gyermekeknek és az öregeknek adnak, azoknak, akik a legvédtelenebbek.

Miután alaposan tanulmányozta vallásukat, Hallet azt a következtetést vonta le, hogy a pigmeusok vallásának lényege az, hogy:

Légy jó másokhoz. Tisztelj, védelmezz, őrizz meg.

A pigmeusok gyengédsége, család iránti odaadása minden egyes antropológust és etnológust lenyűgözött, aki élt közöttük egy darabig.

A pigmeus társadalomban a gyermekekre odafigyelnek, a fiúkat és a lányokat egyformán kezelik. Az árvaságot nem ismerik, hiszen minden elárvult gyermeket azonnal befogadnak családtagjai, szomszédai.

A pigmeus nők hagyományosan teljes szabadságot és egyenlőséget élveznek. Nincs bűnözés, nincs rendőrség, senkit sem büntetnek meg.

Mindenki hozzászokott ahhoz, hogy tisztelettel és odafigyeléssel bánnak vele, ennek pedig az a következménye, hogy az emberek minden életkorban biztonságban érezhetik magukat. Feltűnő az irigység, az agresszió, a kapzsiság hiánya.

A nyelvükben nincs szó a gyűlöletre, sem a háborúra.

Ám ahogy az eszkimóknak rengeteg szavuk van a hóra, úgy a pigmeusok is számos kifejezéssel rendelkeznek a szeretet és a gondolkodás különböző fajtáira.

Olyan sokat elárul egy népről az, hogy mit tart a legnagyobb bűnnek. Nos a pigmeusoknál a szabályok legsúlyosabb megsértésének az számít, ha valaki durva a gyermekekkel vagy az öregekkel szemben.

Bernie Siegel orvost annyira lenyűgözte a pigmeusok mentális egészsége, hogy azt írja:

„Ha a világ gyermekeinek egy generációját egyszer annyira szeretnénk, ahogy a pigmeusok az övéiket, a világ megváltozna, a bajok eltűnnének.”

De a pigmeusokat tanulmányozó kutatók nemcsak az érzelmi és spirituális egészségükről számolnak be, hanem fürgeségükről és érzékeik élességéről is. Ahogy Hallet írja:

„Ezeknek az egészséges, vidám és nyitott embereknek van a legjobb látásuk az egész világon.”

A genetikai vizsgálatok megmutatták, hogy a pigmeusok a Homo sapiens legkorábbi képviselői. Egy antropológus így fogalmazott:

„Öregebbek, mint a Szfinx, öregebbek a piramisoknál, öregebbek a papiruszra írt szövegeknél, a tevék csontjainál, a bronznál, a téglánál, a kőnél.”

Ő és más tudósok úgy gondolják, hogy a pigmeusok megérdemlik a történelem legrégebbi ismert civilizált népének címét.

Egymáshoz való viszonyuk és környezetük tisztelete sikeresen tartja fönt a pigmeusokat körülbelül ötvenezer éve. Ez százszor annyi idő, mint amennyi Kolumbusz óta eltelt. Sajnálatos módon, a pigmeusoknak otthont nyújtó erdőket külső erők tizedelték meg az utóbbi évszázadban, és ezt ezek a kedves szívű emberek igen megszenvedték.