Az agyagból és kövekből álló alapzaton nyugvó sárga agyagépítményt több mint 2000 esztendővel ezelőtt hozták létre az adena vagy hopewell kultúrákból származó népek.
A csaknem 500 méter hosszúságú, szájában tojást tartó kígyót ábrázoló építmény egy keskeny hegyfokon áll Adams megyében (Ohio, Egyesült Államok), a Brush folyó és egyik kisebb mellékfolyójának elágazásában.
Az egyik oldalán erdő borította lejtőkkel, a másikon meredek sziklafallal határolt hegyfok már önmagában is lenyűgöző látvány, amely uralja a tájképet.
Stephen D. Peet történész elsők között állította, hogy a halom egy istenség képmása. Amint 1890-ben írta:
„A szikla alakjáról bárkinek könnyedén eszébe juthat egy hatalmas kígyó, és ez, a hely megközelíthetetlen voltával párosulva, azt a félelmetes érzést kelti, mintha csak egy nagy Manitu (isteni szellem) rejtőzködne benne”.
Az amerikai őslakók mitológiájában a Szarvas Kígyó, Agancsos Kígyó vagy Vízi-szörny néven ismert istenség az élet forrásainak őrzője, aki a föld alól, különösképpen a vízből emelkedik ki.
A hegyfok egy egész vízgyűjtő területre néz, a „tojás” pedig eredetileg egy megpörkölődött kövekből álló kis kört tartalmazott. Az itt gyújtott tűz, amelyet mérföldekről is látni lehetett, azt a célt szolgálhatta, hogy hírül adja: a vizek kígyószelleme résen áll, és ajánlatos lesz óvakodni tőle.
1866-ra a halom a kincsvadászok, a kíváncsi turisták, valamint a talajerózió jóvoltából teljesen lepusztult, és már-már úgy tűnt, hogy gabonaföldként végzi. P.W. Putnam, a Harvard Egyetemhez tartozó Peabody Múzeum munkatársa azonban helyreállította, és 1900-tól kezdve a látogatók egy kilátótoronyból tekinthették meg a kígyóképmást.
A Kígyó-halom eredeti rendeltetését elsőként E. G. Squier és E.H. Davis próbálta magyarázni a Smithsonian Intézet által 1848-ban a Mississippi völgyének ősi műemlékeiről készített felmérés keretében.
A két kutató a kígyót egyetemes szent jelképként értelmezte, amelyet az egyiptomiak, asszírok, kelták, hinduk és más népek egyaránt használtak, és olyan feltevést is megkockáztattak, amely szerint a halom építésében az óvilágból érkezett hatások is szerepet játszottak.
A különféle kígyók számos amerikai bennszülött nép mitológiájában mágikus hatalmú természetfeletti lények megtestesítői. Délnyugaton képeiket a sivatagi sziklákra vésik vagy festik, takarók mintázatába szövik, agyagedényekre festik, vagy éppen homokból készült ábrákon örökítik meg.