Mint minden képesség, a pszichikai érzék is élesedik, ha használják, valamint ha a társadalom, ahol az egyén él, ösztönzi az efféle képességeket.

Korunk tradicionális népei, például az ausztráliai őslakók, mélységesen és természetesen pszichikusak, és legalábbis ésszerű arra következtetni, hogy hasonlóképpen érzékenyek voltak a régi emberek, akik érzékelték és a környezetük természetes részeként fogták fel a földenergiákat.

Brian Larkman kimutatta, hogy az ortodox antropológiai írásoknak is lehetséges ilyen olvasatuk. A közép-nyugat-ausztráliai walibiri törzset hozza fel példának. A törzs tagjai a lét két állapotát különböztetik meg: a „yidjaru”-t, ami az anyagi világgal áll kapcsolatban és a „djugurbá”-t, ami a nem anyagival azonos.

Úgy tekintik a tájat, hogy az „álmok” formálták meg, amelyek az úgynevezett „vízlyukaknál” lépnek be az anyagi világba, ami megfelelhet (de nem feltétlenül felel meg) egy valóságos vízlyuknak.

Az álmok egy sor ösvényt követnek, miközben megváltoztatják a domborzatot, és bizonyos pontokon és útvonalakon ott hagyják az erejüket vagy „guruwari”-jukat, mielőtt ugyanazon a ponton, ahol beléptek, visszatérnek a nem anyagi világba. Mint írja:

Számomra úgy tűnik, hogy első kézből írnak le egy olyan világot, ami az általunk látottakhoz és érzékeltekhez hasonló fizikai anyagokból áll össze, valamint egy olyant, amelyet egy (a többségünk számára) láthatatlan, leginkább az éterre emlékeztető nem anyagi természetű életerő határoz meg.

Kultúráról kultúrára változó, hogyan tapasztalják a földenergiákat: a tiszta energiát ugyanis mindig az egyén vagy a kultúra számára elfogadható módon magyarázzák. Olyasmi ez, mint a Szűz Mária-látomásokról szóló beszámolók, akinek az azonosítása többnyire az első látomás után történik meg gyerekek részéről, a szabadban, forrásnál vagy vízfolyásnál.

La Saletténél gyerekek ragyogó fényt pillantottak meg egy patak mellett, aztán megjelent egy hölgy, majd eltűnt. Lourdes-nál Bernadette Soubirous látott valamit, ami „annak a dolog”-nak írt le, és amit egy helybéli lány szellemének vélt.

Paul Devereux a földfények összefüggésében arra utal, hogy az észlelőt valóságos hatás érheti az energia tényleges megnyilvánulásából. A földenergiák intenzitása és jellege ingadozik a napszaknak, illetve a hónap és az év adott szakaszának megfelelően. Amikor ez a jelenség összetalálkozik az észlelő megfelelő érzékenységével és pszichikai állapotával, egész sereg lehetőség nyílik meg.

A médiumok közvetlen észlelése a táj energiamegnyilvánulásairól hosszú múltra tekint vissza, és a néphagyományokba, mítoszokba és legendákba olvad. A modern korban sokan állítják, hogy képesek meglátni a tündéreket.

Geoffrey Hodson teozófus részletes leírást ad a különféle elementálokról, amelyeket különböző természetes helyeken sikerült megfigyelnie. Bár a híres cottingleyi tündérekről 1917-ben készített felvételekről elismerték, hogy nem valódiak, Joe Cooper író kutatásaiból egyértelműen kiviláglik, hogy legalább az egyik érintett leány, Francis  Griffiths igenis látott tündéreket Cottingley Glenben, ahogy Geoffrey Hodson is.