A madarak az élet- és világfa csúcsán foglalnak helyet. Közülük a legkirályibb madár a sas, akit néha égzengésmadárként említenek.
A világfa csúcsától jobbra és balra két madár ül, az egyik a Nappal, a másik pedig a Holddal kapcsolatos, e madárpár szimbolizálja a termékenységet és a jólétet. A polinézek teremtésmítosza szerint valaha egy isten madár képében szállt le a vízre, ahol tojásokat tojt, és ezekből lettek a Hawai-szigetek.
A jin nép eredetét elmesélő kínai legendában az egyik alkalommal, amikor Csien-ti fürödni ment, meglátott egy fecskét, aki épp tojásokat rakott. Miután Csien-ti lenyelt egy fecsketojást, megszülte Hsziét, a jin nép megalapítóját.
Az Indiai-óceánban lévő Andamán-szigeteken élők hite szerint, a jégmadár lopta el a tüzet a teremtő ősatyától. Az írek Finn nevű hőse − miután megette a varázslazacot − megértette a madarak beszédét.
A görögöknél a jégmadár Khalküóné hercegnő volt, aki azért változtattak az istenek madárrá, mert Hérának, a mennyek királynőjének szólíttatta magát. Afrikában az egyik törzs a papagájt bálványozza; az ausztráliai kurnai törzsben a férfiak bálványmadara az ökörszem, a nőké a kékcinke; a dravidáké a veréb; az italicusoké pedig a harkály.
A keresztények megítélése szerint viszont a harkály az eretnekséget és az ördögöt szimbolizálja. Ugyanakkor a rómaiak egyik mítoszában a harkály a farkassal együtt táplálja Romulust és Remust. A zsidó és a keresztény hitben isteni madár a galamb.
Számos hagyomány megkülönbözteti egymástól a jó vagy isteni madarakat: a galamb, sas, hattyú, gólya; a vészjósló madarakat: holló, bagoly, fülesbagoly, veréb; és a haszontalan madarakat: kékcinke, ökörszem.
Az isteni küldöncök a daru, a galamb és a kolibri. A kolibrikről egyesek azt mondják, hogy a halott hősök átváltozott lelkei, míg az Amazonas vidékiek szerint a halottak lelkei változnak kolibrikké.
A navahó indiánok szerint a lélek bagoly alakot ölt. Keresztény szimbólumként ismert a galamb, a gólya, a holló, páva, pelikán. A pelikán Jézus Krisztust szimbolizálja, aki vérét adta az emberiségért.
A fogoly járását Perzsiában a sikkes léptű asszonyhoz, hangját Kínában a szerelmesek hívószavához hasonlítják. A kínaiak kedvenc háziállatai az énekes madarak, amelyet bambuszkalitkába zárva tartanak, és a kalitkával együtt rendszeresen megsétáltatnak. Az indiai pandzsábiak szerint a háztetőre telepedő keselyű balszerencsét hoz a ház lakóira.
A mitológiai szövegekben megtalálhatók a vihar- és a villámmadarak: az amerikai bennszülöttek szerint a zivatarok szelleme a viharmadár, melynek szárnycsapásaiból keletkezik a mennydörgés, a szeméből és a csőréből pedig a villámok szikráznak; Brit Kolumbiában a viharmadár bálnákat ejt zsákmányul; Dél-Afrikában a villám hatására leesett köveket a villámmadár tojásainak tartják. A sámánok madaraként ismert a búvármadár, a sirály, a holló, a bagoly, a lúd.
Az obi ugorok hite szerint az embernek több lelke van. Az egyiket, a folyón lefelé távozó lelket, a barázdabillegető, a cinke, a szarka és a fecske szimbolizálja; a másikat, az ún. álomlelket, amelyik csak álmában keresi fel az embert, álommadárként a siketfajd jeleníti meg számukra. A lélekmadár sok esetben rokona a halálmadárnak. A mesehősnők fürdés után gyakran változtak hattyúvá, vadkacsákká, galambokká.
A boszorkányok, a varázslók, a gonosz szellemek képesek madárrá (baglyokká, szarkákká stb.) változni.
Számos népnél mágikus szertartás keretében – esőért, jó termésért stb. fohászkodva – különféle madártáncot lejtenek, például kacsatáncot, pulyka-, sas- vagy gémtáncot. Egykoron azt hitték, hogy a madarak szállítják a lelkeket a mennyországba, vagy a túlvilágra.
Amikor egy madár berepült a házba, azt gondolták, hogy a madár lelke invitál egy másik lelket a halálba. Egyes kultúrák bizonyos madarakat, például a varjakat és a hollókat, tekintették a lelkek hordozóinak. A kereszténység sem nélkülözte a madár babonákat.
A hím keresztcsőrű pintynek a legenda szerint akkor görbült meg és lett véres a csőre, amikor megpróbálta kihúzni a szögeket Krisztus keresztjéből. Svédországban a gólyát tekintik szent madárnak, mert a legenda szerint, amikor Jézust keresztre feszítették, a kereszt körül körözött, és segítségért kiáltott.
Mindenki előtt ismeretes a madarakkal beszélgető Buddha, és a madaraknak prédikáló Szent Ferenc mondája.
Az időjárással kapcsolatos izlandi hiedelem, hogy jó szénaszárító idő várható, ha a mezőn, a szénakazal tetején egy sólyom ül. Az írek pedig azt figyelték meg, hogy vihar közeleg, ha a parti sziklákról a sirályok és más tengeri madarak a szárazföld belseje fölé repülnek.
Az álomfejtők szerint madárral álmodni férjhez menést, álomban repülő madarakat látni, sikeres életet jelent. A babonások jó szerencsének tartják, ha valakit „lepottyant” egy madár, mert az illető meggazdagodását várhatja.
