Hatalmas kőtömbök, amelyeket fémeszközök nélkül emeltek a magasba és vízalatti városok, amelyek a korábban feltételezettnél évezredekkel korábbra helyezik az emberi civilizáció megjelenését a térségben.
Következzen 10 rejtélyes ókori építmény, amelyre máig nincs biztos magyarázat.
A befejezetlen obeliszk
A valaha épített legmagasabb obeliszk lehetett volna a félbehagyottan álló, repedezett építmény, amelyet az egyiptomi Asszuán kőbányáinak északi részén találtak. Ha elkészül, 42 méter magas lett volna, a súlya pedig közel 1200 tonna lenne.
Egyes elméletek szerint építésére Hatsepszut fáraónő adott utasítást és végül azért hagyták félbe, mert felületén repedések keletkeztek. 2005-ben egy szintén befejezetlen obeliszk alapot is találtak a lelőhelyen.
Az indiai Atlantisz
Az legutóbbi jégkorszak olvadási periódusát megelőzően a tengerszint jóval alacsonyabb volt mint napjainkban. Ennek ékes bizonyítéka az India nyugati partjainál, a Cambay-öbölben 36,5 méter mélységben fekvő elsüllyedt város.
A fénykorában minden bizonnyal hatalmasnak számító település 8 km hosszan és több mint 3 km szélesen terpeszkedik a tenger fenekén és épületeinek nagy része teljesen épen maradt az utókorra.
A Dwarka (Aranyváros) névre keresztelt település igazi jelentősége, hogy a szénizotópos vizsgálatok szerint közel 10 ezer évvel ezelőtt épülhetett, ami 5 ezer évvel korábbi mint bármelyik másik lelet, amelyet ebben a térségben találtak.
A legnagyobb kőkorszaki temető
A spanyolországi Málaga környékén felfedezett mengai dolmen a világ egyik legnagyobb megalitikus építménye. A hatalmas kövekből összerakott dolmen lényegében egy halomsír, amely valamikor a Kr. e. 3. évezredben épülhetett. Falain különféle ember formájú alakok láthatók, és amikor kutatók a 19. században először feltárták, több száz csontvázat találtak a belsejében.
Az óriás építette templom
A máltai Gozo szigetén bukkantak rá a 18. században a híres Ggantija neolitikus ikertemplomra. Az építményt az újkőkorszak (Kr. e. 3600–2500) idején emelték, és idősebb mint például a Stonehenge vagy éppen az egyiptomi piramisok.
A kövek egy része 50 tonnát is nyomhat, ami egészen elképesztő, figyelembe véve, hogy azokat már a fémeszközök és a kerék feltalálását megelőzően kellett mozgatniuk Ggantija építőinek.
A legenda szerint a templom falait egy gyermekét szoptató női óriás építette, mindössze egyetlen nap alatt, míg a modern számítások szerint csak a déli templom építése 1500 napot vehetett igénybe. A templomot a belsejében talált termékenységi szobrok alapján termékenységi templomnak tartják a kutatók.
Stadion a tenger fenekén
1986-ban a Rjukjú-szigetek legdélebbi tagja, Jonaguni mellett egy japán búvár egy rendkívül figyelemreméltó sziklaformációra bukkant az óceán fenekén. A homokkőből álló jelenség lépcsőzetes teraszokat képező, sima oldalú és hegyes sarkú kőtömbökből áll és 25 méter mélységben fekszik.
A környéken további érdekes tárgyak, így például állatokhoz hasonlító szobrok kerültek elő és építmények: kastély, templomok és egy stadion is fekszik a rejtélyes jelenség körül.
Egyes kutatók szerint az épületegyüttes 5 ezer éves és valamikor 2 ezer éve kerülhetett víz alá egy földrengés következtében. Mások szerint azonban még ennél is régebbi lehet a látványos felfedezés.
Rejtélyes fejek Mexikóban
Az olmék civilizáció a Kr. e. 1200-400 között állt fenn a Mexikói-öböl partvidékén és kultúrája nagy hatással volt a későbbi közép-amerikai társadalmak, így például a maják és az aztékok fejlődésére is. Rendkívül tehetséges szobrászok voltak, a régészek számos sztélét, szobrocskát, maszkot és trónszéket kapcsolnak hozzájuk.
Az olmék kultúra legismertebb mementói azok a hatalmas kőfejek, amelyekből mindmáig 17-et találtak különböző mexikói városokban.
A bazaltkövekből kifaragott alkotások sajátos jegyeket viselnek magukon, így lapos orruk és széles ajkaik vannak, valamint egyfajta fejfedőt viselnek. Egyes elképzelések szerint harcosokat, törzsfőnököket vagy egy hajdanvolt uralkodói dinasztia tagjait ábrázolhatják.
Felmerült azonban az is, hogy a fejek vonásai alapvetően afrikai vonásokkal bírnak, így bizonyítékként szolgálhatnak azon elképzelésekre, miszerint egyes afrikai civilizációk már jóval az európaiakat megelőzően sikeresen áthajóztak az amerikai kontinensre.
A legősibb templomok
Az 1963-ban egy török-amerikai kutatócsoport által felfedezett Göbekli Tepe Kr. e. 9600–7300-ben épült egy fennsíkon. A hatalmas faragott kövekből álló építmény így közel 6 ezer évvel korábbi mint a Stonehenge.
A sorozatos ásatások feltárták, hogy nem csak egy, hanem több kőkorszaki templom maradványai kerültek itt elő, amelyeket ma a világ legrégebbi ilyen jellegű építményeinek tekinthetünk.
Végeláthatatlan kősorok
A mai franciaországi Carnac mellett talált kősorok a világ legnagyobb megalitikus épületegyüttesét képezik. Menhírek, dolmenek, halomsírok alkotják, amelyek sorai néha egy kilométernél is hosszabban húzódnak. Kutatók szerint Kr. e. 4000-2000 között készülhettek és a kősorokat három fő csoportba különíthetjük el.
A Le Menec mező kősorai 11 menhírsorból, 1100 méter hosszan és 100 méter szélességben elnyúló áll, míg a Kermario mező 1029 kőoszlopból épül fel. A legkisebb csoport a Kerlescan névre keresztelt mező, amelyben 13 sorba elrendezve 555 követ találhatunk.
Más megalitikus struktúrákhoz hasonlóan itt sincs konszenzus a kősorok eredeti céljára és funkciójára vonatkozóan. Egyesek szerint csillagászati és előrejelzési tevékenységre használták, mások szerint valójában egy temetővel van dolgunk. Létezik egy olyan legenda is, amely szerint a kövek valójában egykor római katonák voltak, akiket a híres mágus, Merlin sziklákká változtatott.
Costa Rica kőgolyói
Napjaink régészetének egyik legnagyobb rejtélyét képezi az a több száz különböző méretű kőgolyó, amelyeket Costa Rica területén kerültek elő fokozatosan az 1930-as évektől fogva.
A gömböket egy közeli hegységből kibányászott gabbró nevű kőzetből faragták ki valamikor Kr. e. 1000–500 között.
Az elmúlt évszázadban számos mítosz alakult ki a golyók keletkezéséről. Egyesek szerint Atlantiszról származnak, mások szerint az őslakosok valamiféle csodaszerrel rendelkeztek, amellyel meg tudták puhítani a köveket.
A moai szobrok rejtélye
A Polinéz-szigetek délkeleti végén található a Húsvét-sziget, amelyet a világ leginkább a rajta talált közel 900 hatalmas, moai néven ismert kőszoborról ismerhet. A Rapa Nui civilizáció tagjai által kifaragott monolitikus emberalakok valamikor 1250-1500 körül készülhettek és valódi szobrászati mesterműveknek számítanak.
Jelentősen eltérnek más polinéz kultúrák formavilágától, és bár átlagos magasságuk „mindössze” 4 méter, a leghatalmasabb moai 21 méternyire magasodik – pontosabban csak nyúlik, hiszen az „El Gigante” névre keresztelt szobrot valószínűleg sosem tudták felállítani.
A szobroknak nagy fejük és testük és keskeny orruk és álluk van, magukat az alakokat pedig vulkáni tufából faragták.
Egykor úgy gondolták, hogy a moai szobrok csak a földből kimagasodó fejek, de az ásatások gyorsan kiderítették, hogy a föld alatt a fejekhez testek is csatlakoznak, amelyeken gyakran egészen részletes formákat kiadó „tetoválások” is láthatóak.
