A technológiák és az új kutatási módszerek segítségével ma már rettentő sok mindent tudunk elődeinkről. Minél többet tudunk meg mindennapi életükről, annál inkább lenyűgöz bennünket ez a tudás mert az őseink néhány bevett gyakorlata igencsak furcsán hatna napjainkban.
1. A nők ólmot és ként kentek a hajukra
Az emberek az ősi idők óta festik a hajukat, de a kémiai tudás hiánya és a rossz anyagok helytelen használata néha betette kaput az egészségüknek. Elődeink növényi anyagokat is használtak a hajuk festésére, de a hatás nem tartott sokáig. A görögök és a rómaiak állandó festették a hajukat különböző vegyi anyagokkal, beleértve a ként is.
Az 1700-as években az olaszok a hosszú hajukat korróziós oldatokban áztatták, hogy arany színt kapjanak. Sok európai hölgy használt sáfrányt vagy kénport a nagyszerű megjelenés érdekében. Az afgánok azt is hitték, hogy a különböző színű hajfestésék a fejfájást is gyógyítja.
2. Az üveggolyókat és gumit használták mellimplantátumként
Ősi idők óta igyekeztek a nők különböző eszközöket használni a szépségük javítására. A mell sem volt kivétel. Néhány nő trópusi kezelést vagy házi készítésű „növelő krémet” kent a melleire, hogy nagyobb legyen. Mások kókuszolajat masszíroztak a bőrükbe.
Az első mellműtétet azonban csak 1895-ben végezte Vincenz Czerny. Ezt követően az orvosok különböző anyagokat használták fel a nők melleinek nagyobbítására: elefántcsontot, üveggolyót, gumit és egyéb töltőanyagokat.
3. Az állati ürüléket is használták egyes orvosi kezelésekben
Nagyon durva lehet, de tény: az ókori emberek az állati trágyával gyógyították és kezelték különböző betegségeket.
Például az ókori Görögországban élő nők úgy vélték, hogy a krokodilmatéria erőteljes fogamzásgátló eszközként alkalmazható, amit tulajdonképpen felhelyeztek a hüvelyükbe.
Az ókori Egyiptomban a harcosok az állati trágyát a sebükre tették. Bárányürülékeket használták a skótok népi gyógyászatban a himlő kezelésére, és friss sertéshólyag szolgált az orrvérzés megállításához. Egyszerű tanács: ne próbáld ki ezeket otthon.
4. Az orvosok lyukakat fúrtak az emberek fejébe, hogy felszabadítsák a gonosz szellemeket
Az orvosok mindig is nagyon kíváncsiak voltak az emberi testre, és számos „bizonyított” módszert alkalmaztak betegségek gyógyítására. Egyikük volt a lékelés. Az orvosok úgy gondolták, hogy képesek gyógyítani olyan betegségeket, mint a fejfájás és fertőzés. Azt gondolták, hogy a különböző betegségeket egy gonosz szellem okozta az ember fejében, és ezért lyukat fúrtak neki, hogy elhagyhassa a testet.
Szerencsére ez a gyakorlat egészen abbamaradt a középkor végén. Egyes mai kutatások rámutattak arra, hogy azért akadtak olyanok, akik túlélték ezt a beavatkozást.
5. A nőknek nem szabad sírniuk a temetésen
Az ókori Rómában a temetés egy felvonulással kezdődött, amely az utcáról indult. Minél több ember vett részt a temetésen, annál nagyobb tiszteletben volt tartva az illető még életében. Néha a család olyan különleges nőket alkalmazott, akik hivatásosan sírtak, hogy lenyűgözzék a tömeget.
Annak érdekében, hogy a szomorúságuk hihető legyen, a nők megsebezték az arcukat, és vérüket a hajukkal törölték fel.
Később ezt a hagyományt túlságosnak és negatívnak tartották. Az emberek nem voltak hajlandók „szakembereket” bérelni azért, mert „ezek a cselekmények erőteljes érzelmeket idéztek elő, és összeegyeztethetetlenek voltak a polgárok csendes életének eszméjével”.
6. Az apák jogosan ölhették le lányaik szerelmeit
Az apák nagyon erős befolyást gyakoroltak egész családjukra, különösen hajadon lányaikra. Valójában joga volt kiválasztani a megfelelő férjet. A szabályok nagyon szigorúak voltak, és a lánynak nem volt joga ahhoz, hogy házasságkötése előtt bárkivel bensőséges kapcsolatot alakítson ki.
De az apának jogában állt megölni a lánya szeretőjét (és még őt is), ha rajtakapta őket. Ellenben, ha csak az egyik szerelmét ölte meg, gyilkossággal is vádolhatták. Érdekes tény: egy római nő mindig az apja családjához tartozott, még a házasság után is.
7. Az ókori Rómában az apák eladhatták fiaikat rabszolgának, de csak 3-szor
Jól olvasod! Az apa volt a család vezetője, és abszolút hatalommal rendelkezett a felesége, a gyermekei és a háztartás felett. Az apáknak joguk volt eldönteni, hogy újszülötteket tartanak-e a családban és így arra is joguk volt, hogy eladják fiaikat rabszolgának.
Ha az a személy, aki megvásárolta a „rabszolgát”, de már nem volt szüksége rá, visszaküldte az apja otthonába. Azonban az apa csak 3 alkalommal adhatta el fiát, különben rossz szülőnek tekintették volna. Szerencsére kevés apa volt ilyen a kegyetlen.
8. Az orvosok a fokhagymát használják a terhesség megállapítására
Az anatómia és a részletes orvosi ismeretek hiánya nem tette lehetővé az orvosok számára, hogy biztosan megállapíthassák, hogy egy nő terhes, míg meg nem látszott rajta. Ugyanakkor számos természetes módszert alkalmaztak a terhesség megállapítására.
Kr. E. 1350-ben azt tanácsolták egy nőnek, hogy vizeletével nedvesítsen be búzaszemeket. Ha a magok kicsírázták, terhes volt. A terhességi teszt elvégzésének másik módja a fokhagymának vagy hagymának a hüvelyébe helyezése. Másnap reggel, ha az orvos a nő kifújt levegőjén fokhagymaszagot érzett, akkor a hölgy bizony terhes volt. Hála a magasságosnak, ma már modern orvostudományunk van!
9. Az ókori Egyiptomban az emberek borotváltak a szemöldöküket, mikor gyászolták a macskájukat
Az ókori Egyiptomban élő emberek imádták a macskákat, és úgy gondolták, hogy a macskák jó szerencsét hoztak a családoknak. A macskák szentek voltak, és bárki, aki ártott nekik, halálra ítélték.
Az ősi egyiptomi családok mikor gyászolták egy családi macska halálát, leborotválták a szemöldöküket. A macska testét mumifikálták és a macskatemetőbe helyezték örök nyugalomra.
Érdekes tény: Nagy Sándor, Julius Caesar, Dzsingisz kán, Napóleon és Hitler szenvedett ailurofóbiában vagy féltek a macskáktól.
10. Az ókori Rómában nyilvános mosdók voltak
Már tudjuk, hogy az ókori Rómában élő emberek mindent megtettek, hogy gondoskodhassanak személyes higiéniájukról. Rendszeresen megjelentek a nyilvános fürdőkben, de még a mosdójuk is közös volt. Persze használtak tisztítószereket és mosdószivacsokat.
Azonban csak néhány gazdag ember engedhette meg magának, hogy saját fürdőszobája legyen külön vécével a házban. A lakosság többi 95% -a nyilvános mosdókat használt, amelyek előtt gyakran hosszú sorok tekergőztek. A vécék kőből vagy fából készültek, és egy kis lyukra vájtak a közepébe. A fürdőkből és a mosdókból származó állandó folyó víz a szennyvizet a csatornába vezette.
Szerencsére az évszázadok során az emberek sokat változtak és fejlettségük is. Most már nem is tudjuk elképzelni, hogy szemtől szembe együtt ücsörögjünk valakivel a vécében.
