Egy csodálatos interjú arról, hogy hova fejlődhetett volna már Tesla óta az emberi társadalom, ha nem élnénk a pénzügyi diktatúra elnyomása alatt.
Az interjúban nagyon szépen bomlik ki az egyszerű életrajzi beszélgetésből indulva az a heroikus kutatómunka képe, mely már az ötvenes-hatvanas években a leghaladóbb ( ezért elhallgattatott ) fizikusokat eljuttatta a technikai kísérleteik szintjén is az Új Spirituális szemlélethez!
Ralph Ring leleplezése
( A Tesla-utódok titkos ufó-kísérletei a hatvanas évekből )
A videó-interjú szövege Ralph Ring fizikus-kutatóval
2006 augusztusában, USA-ban, Las Vegasban készült
Az interjút Bill Ryan és Kerry Cassidy készítette a Project Camelot website-tól
Továbbá jelen van még kérdezőként Gary Voss a The Ranch egzotikus energiák és antigravitációs rendszerek kutatási konzorciumától.
Gary Voss: Akarsz egy rövid bemutatást adni arról, hogyan is kerültetek össze Otis Carr-ral, és mivel foglalkoztatok abban az időben?
Kerry: És hogyan dolgoztatok Jacques Cousteau-val?
Ralph: Oké, Oké, rendben. Ez egy remek kezdet lesz. 1954-ben szereltem le. Amíg szolgálatban voltam, Guam volt az állomáshelyem. Akkor volt a koreai balhé, és az éjszaka közepén hajóztak ki minket. Én készítettem elő az incheoni partraszállást, s akkor mentem keresztül azokon a dolgokon, amik kissé kellemetlenül érintettek.
Körülbelül négyszer sebesültem meg. Fagyási sérülések és így tovább… Ekkor nagyon elment a kedvem a hadseregtől. Teljesen. Ezek miatt a dolgok miatt. A mészárlás kezdetén tiltakozásul csak a levegőbe lőttem, de nem igazán foglalkoztak velem.
Amíg Guamban voltam, a bárokban a tengerészet emberei a katonákkal akartak harcolni, a katonák meg a tengerészettel. Amikor elmentek szórakozni, egymással bunyóztak. Én jobban szerettem lemenni a partra, körbe nézni, míg végül a búvárkodásban találtam meg az élvezetet. Könnyűbúvárkodás pipával. Egy egészen új víz alatti környezetet fedeztem fel, mely teljesen lebilincselő volt. Az egész koreai háború alatt fejlesztettem ki magamnál ezt a tudást.
Amikor visszatértem az Államokba, a nehéztüzéreknél a 7. ezred 3. hadosztályának harci egységénél voltam, mely nem más, mint a gépfegyverek, nehéz tüzérség és légelhárítás. Habár gépész felsőoktatási iskolába kezdtem járni, míg szolgáltam, ők folyton visszaraktak a gyalogság közé.
Szóval mikor végleg leszereltem, nem sok választásom volt, kivéve, hogy a szenvedélyemnek hódoljak : a búvárkodásnak. Ekkor nyitottam meg a könnyűbúvár- és búvárfelszerelés boltomat San Franciscóban, miközben lediplomáztam egy dél-kaliforniai egyetemen, ott, ahol a családom, rokonaim is laktak, Newport Beach-en és Costa Mesa-n, Kaliforniában. Itt találkoztam az első feleségemmel, akivel össze is házasodtunk, és akivel lettek gyerekeink is.
Ez idő tájt nagyon sokat búvárkodtam, teljesen egyedül. Rengeteget merültem tengeri csigák (abalone) után kutatva. Kutattam és fejlesztettem a búvárkodást, és mentőmerüléseket is végeztem. Remekül ment, csak a feleségem nem szerette, mondván: „a gyerekeknek szükségük van az apjukra”,miközben napokig eltűntem a nyílt vízen.
Szóval, hogy rövidre fogjam, az US Divers búvárfelszereléseket gyártó céghez mentem dolgozni Costa Mesába vagy Santa Anaba, a kutatás és fejlesztés részlegre. Mi fejlesztettük a SCUBA-t, tudod, a Jacques Cousteau-féle könnyűbúvár merülő cuccot. Azonnal megtetszett a dolog, ugyanis én magam is állandóan fejlesztgetek és kutatok.
Szóval a kutatási és fejlesztési részlegen rengeteget utaztunk Catalinába. Az én feladatom volt a beborítós arcmaszkok tesztelése. Akárhogy is, de nagyon megérintett a dolog, de ezek a kutatási kiruccanások egyre hosszabbak voltak, és a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy csináljak valami kevésbé veszélyeset, lehetőleg helyben. ( nevet ) Szóval meglátta ezt a hirdetést az újságban: Tapasztalt kinetikus szakembert keresnek, labortechnikust és/vagy kutató technikust. „Miért nem nézed meg, hiszen a te érdeklődésed mindig is hasonló volt, pláne mióta bele vagy ebbe kattanva?” ( Ugyanis mikor hazaértem, mindig szereltem, bütyköltem különböző dolgokat.)
Szóval odamentem a címre, de éppen ebédidő volt. Mindenki ebédelni volt. Lementem a hallba, és egyenesen besétáltam az igazgató irodájába Dr. Weinharthoz.
Első szava hozzám ez volt: „Mit csinál maga itt?”
Erre én: „Nos, én azzal a munkával kapcsolatban jöttem, amit az újságban hirdettek”
„Mindenki ebédelni van” – mondta. „Na, jöjjön, beszélgessünk! Mivel foglalkozott eddig, hol dolgozott?”
„Nincs semmiféle ajánlólevelem, kivéve poszméhek és gyíkok és egyéb dolgok, amiket tanulmányoztam és rájöttem, hogy a természet törvényeit érdemes tisztelni, és ha alkalmazom őket általában bejön.”
Rá a válasz: „Mágnesesség? Érdekel?”
Erre én: „Persze! Egész életemben mágnesességet tanultam, imádom!”
„Nos, a mágnesességet érintő projekteken dolgozó kolléga elhagyta a céget. Holnap reggel gyere be dolgozni, vedd át a projekteket!”
Azt mondtam: „Nagyszerű!”
Nos, ami volt…. Egy munkaasztal, és rajta egy katódsugár cső, ami elektronokat lövell át (volt még egy oszcilloszkópom nagy sebességű kamerával felszerelve, és még mindenféle nagy sebességű cucc) egy mágneses mezőn. Elektronokat lőttem.
Ő meg azt mondta nekem: „Készíts róluk képet! Az elképzelés, a te célod, hogy átküldj egy elektront a mezőn anélkül, hogy elhajlana, vagy el lenne térítve pozitív, vagy negatív irányba.” Azt válaszoltam: „Remek.” „Semmi probléma, ez egyszerű feladat lesz.” Szóval elkezdtem képeket készíteni kiterjedten, és elég nagy költségvetéssel. Minden nap körülbelül 1.000$ értékben költöttem el az adófizetők pénzét a kutatásokra. Aztán elkezdtem kétségbe vonni az egészet. Az ösztönöm azt súgta, hogy ők erőt használtak. ( Nagy energiákat erőltetnek. )
Voss: Nyers erőt.
Ralph: Nyers erőt. És ez nem működött a természet törvényeivel összhangban.
Voss: Nem.
Ralph: Szóval azt mondtam magamnak: „Ez soha nem is fog működni!” Most már megértettem azt a srácot, aki az elődöm volt és lelépett. Besokallt. – Én is gyorsan kezdtem erre a szintre jutni. Szóval hazamentem, és elmentem kirakodóvásárokba begyűjteni ezt-azt… Van erősítőm, frekvencia generátorom, és különböző otthoni cuccaim. Szétszereltem egy TV-t amiből kiszereltem a katódsugár csövet. Elkezdtem a kísérleteimet a nappalim közepén, kicsiben. Összeállítottam mindent úgy, ahogy elképzeltem, hogy működnie kell. És ahelyett, hogy erővel próbáltam volna az elektron átküldeni, pulzáltattam. Adtam nekik egy lökést. Ez minden, amit tettem. És maguktól elkezdtek körkörös pályát leírni.
Voss: Utaztak a saját mintájukban, ahogyan ők (az elektronok) akartak abban a specifikus pillanatban.
Ralph: Ja. És a negatívtól a pozitívig mentek keresztül végig, egészen a…
Voss: Míg vissza nem táplálódtak a forrásba.
Ralph: Felkiáltottam: „Atya Isten, ilyen egyszerű volt az egész ?!” Mert az első keresztül ment. Majd sorra követte a többi is, mind-mind keresztülmentek anélkül, hogy elhajlottak volna. Boldog voltam, és arra gondoltam, hogy ezért biztos fizetésemelést kapok.
De még néhány szót, hogy milyen kísérleteket csináltak ott : A szomszédos munkaasztalon a lebegtetésen dolgoztak.
Voss: Kik?
Ralph: Más mérnökök, technikusok.
Voss: És ők milyen részleg voltak?
Ralph: Előrehaladott Kinetika. A labor hatalmas volt, különböző részlegekkel, és munkaasztal szekciókkal. Ők éppen a Holdra szánt lézereken és lebegtetésen dolgoztak.
Voss: Tehát voltak különböző érdekek, amik szerepet játszottak a projektek közül néhányban.
Ralph: Ezt mind a kormány finanszírozta, az egész kutatást. Mindet.
Voss: A hadügyminisztérium?
Ralph: Nem tudom.
Kerry: Tehát visszatérve a történetedhez : Szóval kifejlesztetted a pulzálós dolgot, közben a melletted folyó szekcióban a lebegtetéssel foglalkoztak.
Ralph: A mellettem levő asztalon a lebegtetéssel kísérleteztek. Voltak tekercseik, tudod, vasmag rézdróttal körültekerve, és acél golyók. Ezeket a vasgolyókat tették rá a magra, és lőtték meg amíg nem lebegett. Ahogy emlékszem, 4 és 8 perc között tudták működtetni a rendszert mielőtt leégették a tekercset. Úgy nevezték ezeket: „igliotronok”, azt hiszem ez a legjobb szó rá. És miután kiégettek egyet, mentek a következőért, és még egyért és így tovább. Négyet-ötöt biztos leégettek ezekből, amik akkoriban (’50-es évek) 400 $ körül voltak. És erre csak annyit mondtak: „Van belőle elég.”
Szóval a következő otthoni kísérlet az volt, hogy fogtam egy 15 colos (38 cm-es) mélynyomót, amit a kirakodóvásáron vagy valami hasonló helyen vettem, és lefektettem a szőnyegre a nappalim közepén. Rákötöttem az erősítőmet, és elkezdtem a kísérletezést az akusztikus lebegtetéssel. Érted, a laborban rengeteg erőt és energiát fektettek a lebegtetésbe, én meg otthon hanghullámokkal megvalósítottam. Az én kísérletem alapja a szimpatikus vibráció vagy hasonló.
Különböző tárgyakkal bohóckodtam, és lett egy csomó kísérleti eredményem. Elkezdtek pulzálni vagy ilyesmi. De aztán egy pingpong labdát helyeztem a közepébe, és tovább őrültködtem, azt hiszem, 28.000 Hz-nél a labda felemelkedett.
Voss: Érdekes amit mondasz, mert ha emlékeim nem csalnak 1989 körül láttam egy hasonló bejátszást ahol a tudósok „felfedezték” ugyan azt, amit te most leírtál.
( kacagás)
Kerry: Amit ti is megcsináltatok a ’60-as vagy ’50-es években?
Ralph: Az ’50-esekben. A megoldás nagyon egyszerű volt, felteszem ma is megismételhető. Sosem próbáltam, mert nem volt rá szükségem, hogy visszatérjek ezekhez. Pedig nagyon egyszerű volt a működése, mert csak hagyni kellett a természetnek, hogy elvégezze a munkát, és amit én tettem, az mindössze annyi volt, hogy megértettem, mi is történt. Szóval a dolog a pingpong lasztival pokolian izgatottá tett. A feleségem meg már szólogatott, hogy „Gyere lefeküdni, vár az ágy!”. Hallgattam rá, és elmentem aludni. Másnap reggel, mikor felkeltem és ránéztem a labdára, az még mindig ott álldogált.
Kerry: Lebegett? Ez hihetetlen!
Ralph: Lebegett. Azt hiszem, ez 28.000 Hz-nél volt.
Voss: Semmi melegedés?
Ralph: Semmi melegedés.
Kerry: Csak hang?
Ralph: Akusztikus hang, ez minden, ami volt.
Voss: Ez hallható volt az emberi fül számára?
Ralph: Nem, én nem hallottam belőle semmit.
Voss: Magas frekvenciaszintekről beszélsz vagy ultra magasról?
Ralph: Ja-ja. Kísérleteztem alacsonyabb tartományokban is, de úgy tűnt, ott semmi sem történik. Akkor pattogna a labda meg ilyesmi…De amikor magasabb tartományokba mentem…
Voss: Az UHF tartományba. ( Ultra Magas Frekvencia-tartomány )
Ralph: ( bólint ) Igen. Akkor működött. Ezért köszönttel tartozom a feleségemnek, amiért ebbe az irányba terelgetett, mert ez igazán az én területem. És ez az, amit világ életemben csinálni akartam. És azt gondolom, hogy „nagyon rajta vagyok”. Letettem valamit az asztalra, hogy az emberiség javát szolgáljam.
Kerry: Már akkoriban, te tudtál ezekről.
Ralph: Ó, igen.
Kerry: Aztán mindezt odaadtad azoknak a srácoknak, igaz? És hogy fogadták? Hogyan reagáltak rá?
Ralph: Egyenesen Dr. Weinharthoz mentem az egész anyaggal. Polaroid képekkel jegyzetekkel, mintha csak a laborban csináltam volna.
Azt mondta: „Csukd be az ajtót, gyere ide és ülj le.” Átnézte az egész anyagot, és így szólt:”Igen, tudom, hogy ilyen egyszerű, Ralph. Tisztában vagyok vele. De ez egy kormány által támogatott létesítmény. Minket a kutatásért fizetnek, nem érdekünk, hogy megtaláljuk a válaszokat most rögtön. Mi azért vagyunk, hogy kutassuk őket, és azért fizetnek, méghozzá elég jól.
Azt válaszoltam: „Nos, itt van, nézd. Ez működik. Úgy értem, talán nem tudom mit csináltam, talán nem helyes, de azt gondoltam ha én nyitok a fiúk felé, talán közösen összehozunk valamit. És ez sokkal egyszerűbb mint venni egy másik igliotront 400$ ért, és vesztegetni az időnket a katódsugárral amit beállítottál.”
Erre azt felelte: „Méltányolom, hogy feljöttél ide nekem ezzel, és nem gondoltam, hogy a természetes gondolkodásoddal ilyen gyorsan rájössz ezekre, de ezt itt most meg kell semmisítenem.” (Volt egy iratmegsemmisítője.) „Meg fogom semmisíteni, és azt kell mondjam neked, menj vissza dolgozni és tedd azt amit eddig.”
Nos, abban a pillanatban egy egész világ omlott össze bennem. Úgy értem .. Azt gondoltam…”Hol is vagyok én?” Az egész helyzetem, a magatartásom megváltozott a továbbiakban.
Voss: Ja. Kik ezek az emberek valójában, és kinek dolgoznak?
Ralph: Pontosan ezt éreztem én is!
Kerry: Végezetül ott is hagytad azt a munkát, igaz?
Ralph: Igen. Hogy rövidre fogjam a dolgot, visszamentem dolgozni további két hétig, de nem bírtam. „Ennyi, végeztem!”
De ezalatt az idő alatt véletlenszerűen elkezdtem hasonló gondolkodású emberekkel találkozni. A legtöbb ember akivel a laboron kívül találkoztam, nem akart a tudományról beszélni. Őket minden más érdekelt, ezért eléggé le voltam limitálva azokkal a kapcsolatokkal, akiket érdekelt a tudományos munka. Leszámítva azt az egy személyt, aki azt mondta: „Tudod, amiről te beszélsz, az pontosan ugyan az, mint amiről azok az emberek beszélnek, akiknek a találkozójára éppen megyek. Ezeknek az összejöveteleknek a neve:’Understanding’ ( Megértés) Daniel Fry vezetésével, aki az UFO-témákban jártas. Ezek az emberek többet akarnak tudni, meg akarják érteni a dolgokat. Miért nem csatlakozol az egyik ilyen megbeszéléshez?”
Nos, elmentem egy találkozóra, és megerősítést nyertem arról amit mondtam amikor még dolgoztam. Majd azt mondták: „Ó, ó, neked mindenképpen találkoznod kell valakivel. Találkoznod kell Mr. Carr-ral!”
Voss: Melyik évben volt ez?
Ralph: Úgy hiszem, 1959 vége, vagy 1960 eleje.
És azt mondták, „Fiúk, ti pontosan ugyanarról beszéltek.”
Erre én: „Nos ez remek!”
Azt felelték: „Nos,volt egy kis balszerencséje ( Carr-nak ) Norman-ben, Oklahomában.” (Ott próbálta demonstrálni ezeket az eszközöket, tudja, a repülő csészealjakat. Eléggé negatív volt a fogadtatása a munkájának, az újságok is rászálltak…”Próbált befektetőket találni arra, ami lehetetlen.” És: „A tudomány még sosem hallott ’azokról’ a dolgokról” és így tovább.) „Szóval felkaroltuk és elhoztuk ide ki, ebbe a laborba az egész csapatával együtt, és hajrá! Próbáljunk ki más dolgokat, más időben, és helyen, és lássuk mire jutunk”
És kihozták. Ezután találkoztam Carr-ral és a csapatával; Dennis Ripolte, Norman Colton, Wayne Aho, és így tovább nem emlékszem. Körülbelül hatan voltak.
Voss: Volt egy kis konzorciuma.
Kerry: És hol volt a bázis? Hol voltak a csoportmegbeszélések?
Ralph: Costa Mesa, California, ahol ezeket az ’Understanding’ megbeszéléseket tartották, ahol találkoztam Carr-ral. Rájöttek, hogy valakik üldözik Carr-t. Neki elég sok rosszakarója volt, akik próbálták visszafogni az erőfeszítéseit.
Kerry: Amikor azt mondtad sok rosszakarója volt, tulajdonképpen néhányan meg akarták ölni őt?
Ralph: Igen. Többször megfenyegették, és tudod, elég óvatosnak kellett lennie amikor úton volt. Voltak akik folyamatosan megfigyelés alatt tartották és ilyesmi.
Voss: Azt is tudták, hogy te hányadán állsz, és valószínű téged is ugyan úgy megfigyeltek és követtek mint őt.
Ralph: Direkt nem hoztam fel, de azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos pont. De most hallod… mindenütt ott volt 3 feketébe öltözött fickó! (Men in Black)
Kerry: Így van.
Ralph: OK. Ez akkor volt mikor még bármit is hallottam volna az egészről. Ez a három fickó az otthoni kísérleteim után tűnt fel az ajtóm előtt, miután Weinhart megsemmisítette a tanulmányomat. Istenre esküszöm, talpig feketébe öltözve. [nevetés]
Azt mondták,, „A DeWalt Elektronikai Iskolából jöttünk, hallottunk magáról. Bejöhetünk? Hallani szeretnék a kísérleteiről, mivel foglalkozik, mindenről.”
Egy kicsit hezitáltam, de beinvitáltam őket és elkezdtem beszélni.
A feleségem azt mondta, „Nem. Nem. Ezek a srácok bűzlenek nekem.”
Kerry: Aha.
Voss: Nagyon intuitív asszony, és rossz előérzete volt velük kapcsolatban.
Ralph: Igen, pontosan.
Azt mondtam, „Nos, ki azért nem rúghatjuk őket.”
De egyre erőszakosabbak lettek. Mint, „Nos, add át nekünk az anyagot, amikre rájöttél” És: „Szükségünk van a részletekre” Ők meg semmit nem adtak cserébe, csak félrebeszéltek.
Erre a feleségem bepöccent: „Meg kell kérnem Önöket, hogy távozzanak, most rögtön. Később visszajöhetnek, vagy amit akarnak, de most el kell, hogy menjenek.”
És kirúgta őket a házból.
Kerry: ( nevetés ) OK. Szóval Costa Mesaban kezdtél. És nem mentél el onnan, vagy valami?
Ralph: Ja. Az ‘Understanding’ csoportnak volt egy kunyhója. Rengeteg ember volt a csoportban. Volt egy, nem is tudom, több tucat embert kellett összehozni… volt egy kunyhó, fent az Arrowhead-tónál, a folyó alsó szakaszánál fent a Californiai hegyekben. Azt mondták, „El kell vinni Carr-t és titeket, fiúk, egy biztonságos helyre. Egy szép nagy kunyhó volt, elég hely mindenki számára. Felmegyünk oda és folytatni fogjuk azt amin éppen dolgoztunk.”
Szóval felmentem oda, beszélgettem Carr-ral és a csapatával, az embereivel, akikkel együtt volt, és ember, felvilágosodtam, mint egy karácsonyfa! Úgy értem, a fellegekben jártam! Ember… Egymás alá adtuk a lovat! Én válaszoltam az ő kérdéseire, ő meg viszont az enyémekre…Ember…
Voss: Mindennel összefüggésben?
Ralph: Istenem! Az volt életem legszebb időszaka. Etettük a mosómedvéket, hogy tartsuk a gondolatainkat… Elég nyugtalanok voltunk a project előrehaladtával. Aztán kaptunk egy telefonhívást, ami így szólt: „Van egy új hely számotokra. A hegy lábánál van, nem messze attól a helytől, ahol most vagytok, a túloldalon, Apple Valley-ben,vagy Hesperia, California, Victorville közelében.” Ez egybeesés, mert ezek az emberek, mind az érzéseikre és a lelkükre hagyatkoznak, ha érted mire célzok.
Voss: Ez akkortájt volt, mikor George Van Tassel-nek voltak ezek az UFO-gyűlései, az Integratron-ban, nem messze Joshua Tree-től.
Ralph: Örülök, hogy megemlítetted George Van Tassel-t. El is felejtettem. Megrendeltem Tesla Nagy könyvét. És átrágtam magam minden szabadalmán, és egyéb érdekességen, ami a könyvben volt. És amikor ezek a dolgok történtek a feleségemmel, amikor kirúgta ezeket a fiúkat, volt egy megérzésem. És eldöntöttem… mert olvastam Van Tassel-ről. És egy keveset tudtam a hátteréről. Ez azelőtt volt, hogy még megismertem Carr-t. Szóval beültem a kocsiba és tettem egy kiruccanást, hogy találkozhassak ezekkel az emberekkel.
Voss: Elfogadóbb emberekkel?
Ralph: Igen. Akik elfogadóbbak. És elvittem ezt a „Bibliát” le Giant Rock-ba, Joshua Tree, California, és találkoztam Van Tassel-el, és kellemesen elbeszélgettünk. Azt mondtam, „Tudod, ezt neked akarom adni, én már túl vagyok ezeken a frázisokon. Nem tudom még hova tartok, mit fogok csinálni. Ennyi.” És neki adtam. Emlékszem késő délután vagy este volt, kimentem a domboldalba, és hanyatt feküdtem és felnéztem az égre. És akkor százakat láttam, ha nem ezreket, vagy akárhányat. UFO-kat. Űrhajókat.
Voss: Különböző alakzatokat? Fényeket?
Kerry: Valóban?
Ralph: Igen. Zöld, vagy milyen fényeket. Nem is tudom. Százat meg százat. Leszálltak, felemelkedtek, megálltak és újra fel körös körül. „Atya Isten. Tényleg…” És azt mondtam, „Ez meg mire föl?” Ezt kapom: „Mert megtetted, amit megtettél.” Wow.
Kerry: Olyan volt mint valami köszönő demonstráció. Bámulatos.
Ralph: És csak élveztem.
Voss: „Ha megépíted, jönni fogunk” ( Nevetés)
Ralph: Ó, ember! Szóval aztán visszatértem és ők megszervezték a találkákat Carr-ral és visszatértünk a laborba Hisperia-ba, lent Apple Valleyben. És elkezdtünk összeállításokat készíteni. Volt egy kis műhelyünk, mindenféle cuccal. Volt egy pár modellünk, amik félig-meddig működtek. Szóval az első kísérlet, amit láttam, teljesen levett a lábamról… Az egyik munkapadon állítottuk fel, és kötöttük össze – nem elektronikusan, hanem hanghullámokkal, vagy ahogy tetszik. Vagy valami ilyesmi, nem vagyok benne biztos egészen. Akárhogy is, ez egy kis modell volt, kb. két láb ( 60 cm) átmérőjű. Vagy talán 2-3 láb átmérőjű. Aztán, „Nos, vess egy pillantás erre.” Bekapcsolták, és semmi erős hang, csak amolyan zümmögés, vibrációs búgás. Alumíniumból volt, megérintettem a felületét, és nagyon jó érzés volt, éreztem a vibrálást. Aztán növelték az erősséget, és akkor jött ez az érzés… Jííííz, olyan volt mint amikor valaki kinyit egy ajtót, és a hideg levegő beáramlik. Nagyon jó érzés volt. Aztán megérintettem megint, és olyan volt mint a zselé. Puhább lett, tényleg sokkal puhább. Teljesen puha, mintha át tudnám rajta húzni a kezem. Sokkal jobb mint a zselé, mert nem ragadt bele a kezem, ki tudtam húzni.
Voss: Te jó ég! És mit éreztél mikor a kezed benne volt ebbe a zselatinszerű anyagban? Éreztél valamit?
Ralph: Nos, ugyan az a bizsergető érzés volt, mint amit mindnyájan éreztünk a szobában. Felerősítettük az erőbedobást.
Kerry: Ó, értem. Szóval felpörgettétek a szimpatikus vibrációra.
Ralph: Pontosan. Pontosan.
Kerry: Az a rezonancia amiről beszéltél.
Ralph: Aha. Aztán a kísérlet után, Carr… A mód, ahogy bevezetett minket a dolgokba, olyan volt : le kellett ülnünk és inni egy csésze kávét, érted? Olyan volt… Előállt ezzel a dologgal a természet törvényeiről, hogy ez a való lényünk és ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, bajban vagyunk. Ő megértette ezeket a törvényeket, hogyan működnek, bármivel alkalmazva. Ha kényelmes életet akarsz, jó életet, különösképpen, ha el akarsz jutni bárhova is a technológiával, nem használhatsz nyers erőt. Aztán beszéltem neki az Advanced Kinetics-ben töltött időkről, és nagyokat nevetett. Sokat mesélt nekem. Megismerhette és dolgozhatott együtt Tesla-val egy ideig. – És fogadjunk, hogy ti is tudtok arról a történetről, hogy Tesla elment J.P. Morgan-hez.
Voss: Mikor Tesla megmutatta a vezeték nélküli tornyot, hogyan közvetítsünk energiát vezetékek nélkül, J.P. Morgan azt mondta:”Ez tényleg nagyon jó ötlet, de hogyan tegyünk rá mérőórát?”” [nevetés] A lényeg tehát :”Nekünk ( Morganéknek ) kell irányítunk!” Meghökkentő, de tényleg ezt akarta üzenni.
Ralph: Morgan azt mondta : „Ha tényleg ebbe az irányba indulunk el, Tesla, többé nem lesz rézmalmunk, nem lesz oszlopunk, fák telefonoszlopokra, vagy távirat drót”
Tesla pedig : „Nos, a következőről van szó. Leszúrsz egy oszlopot 30 méterre földbe és felfele [az levegőbe]. Megmutatom neked. Mindenütt lehet elektromosságunk. Itt van körülöttünk. Benne élünk.”
Morgan csak ennyit mondott erre : „Ki van zárva, Tesla. Ebben nincs pénz.”
Voss: J.P. Morgan, ahogy tudom, egyike volt a az első úttörőknek a katonai – ipari komplexumban. Ő volt AZ ember. És rövidesen felvette a „Denevér telefont” Washington-ban és azt mondta, „Hé, van itt egy veszélyes elem,” és ettől kezdve beszélgetés lényege Tesla elhallgattatása volt. És úgy gondolom, amit megértettem az újságokból, hogy az egész eszközt összeszedték, és kihajózták a Wright-Patterson Légi Bázisra. Úgy gondolom, őt meg elrakták a Waldorf Astoria Hotelben, és kormányzati járandóságot kapott. Ott kúsztak-másztak körülötte az ügynökök, mindenütt félbeszakították, elvágták a külvilágtól.
Kerry: Carr említette, mi történt Teslával? Beszélt nektek erről?
Ralph: Tesla csüggedté, kedvtelenné vált, az érdeklődés hiányától…Úgy értem, előjött egy egészen új ötlettel, megmutatta nekik az egyszerűségét, és erre azt mondták: „Ebből nem lehet pénzt csinálni, felejtsd el!” Úgy értem, azok után amit felszínre hozott…
Kerry: Szóval ez Carr álláspontja volt, hogy Tesla kedvtelenné vált. De Carr említette, hogy szimatol saját maga utána is a hadsereg, vagy nyomon követik, vagy valami? Úgy értem, mi lett Carr-ral, miután ugyan az történt vele, mint Teslával? Más szóval, beszélt minderről Carr, mielőtt meghalt?
Ralph: Nos, úgy sejtem. Nem vagyok benne biztos. Carr nem beszélt azokról az inzultusokról, amit Tesla átélt. De az a benyomásom Carr-ral kapcsolatban, úgy tudta, hogy sok minden tettek azért, hogy Teslát árnyékban tartsák hogy elhallgattassák. Tesla egyszer így szólt hozzá, „Tudod, talán soha nem fog sikerülni ebben a generációban, hogy ezek az eszmék valóra váljanak. Ez mind csak energia, ingyen.”
Négy alapelem van: Nap, víz, föld és levegő. Ezek mind ingyen vannak. Itt voltak mindig, és itt is lesznek örökre. És mi nem használjuk őket. Azon igyekszünk, hogy mérőket telepítsünk rájuk, és eladjuk. Még a levegőt is eladjuk egyszer, úgy mint most a vizet.
Voss: Ki gondolta volna, hmm?
Kerry: (nevetés) Ja.
Ralph: Szóval Tesla így szólt: „Minden tudást megosztom veled…” (Ő úgy gondolta, hogy Carr briliáns elme volt. Gondolkodott, tudod, megragadt mindent, amit Tesla mondott neki, mert előtte évekig a természettel foglalkozott.) Azt mondta, „Ha nem tudom véghezvinni,” vagy „Nem viszem véghez, mert valószínű nem vagyok rá képes, továbbadom neked. És ha te sem vagy rá képes, add tovább.”
De ez csak rosszabb lesz, mert már megkísértették a természetet. Az ember már kihívta maga ellen a sorsot. És mindaz, amit teszünk magunk körül, vissza is tér. Természet törvénye. Vissza fog ütni ránk.
Kerry: Tulajdonképpen Carr pontosan azt tette, amit Tesla kért tőle. Tovább adta.
Ralph: Igen.
Kerry: Tulajdonképpen te adod tovább, amit Carr…
Ralph: Ó, talált.
Kerry: Úgy tűnik, te lettél Carr utódja, bizonyos értelemben. Igazam van?
Ralph: Igen, nekem is úgy tűnik.
Kerry: Annyira hihetetlen, hogy te mégis ennyire ismeretlen vagy.
Ralph: Nos, ennek több oka is van.
Kerry: Azért szeretnénk ténylegesen tudni, hogy te miért vagy annyira ismeretlen. Tudod, hogy értem?
Ralph: Rendben, elmondom. Ők mindig céloztak-és-mellé-lőttek. De Carr mindig rajta volt, és fent kellett maradnom egész este. Néztük a csillagokat, és szinte sosem aludtunk. Úgy értem, mentem dolgozni másnap reggel, és úgy éreztem kiugrok a bőrömből mikor ezzel az emberrel beszélek. Ő olyan… wow… Azt mondtam,”Tudod, ne aggódj, véghezvisszük ezt a dolgot.”
Ők meg azt mondták, „Közelednek. Ők tudják, hogy most Californiában van.” És néhány kísérletünk a járműveken… Különböző alapelv szerint működtek. Néhány fénygyűrűt hozott létre kívül a… Működtettük ezeket egy kicsit…
Voss: A di-elektromosság elve. Az ionizációs folyamat.
Ralph: Pontosan. És még akkor is, ha tudtuk, hogy fényes nappal van ( hangokat keltettek a gyorsan mozgó objektumok ) láthattad ezeket a dolgokat. És az emberek a völgyben… Az volt a repülő csészealjak korszaka… És úgy gondolták, „Atya Isten, ez a hely tele van repülő csészealjakkal, ” meg ilyesmi; nos, tulajdonképpen ez, és az a tény, hogy a „nagyok” azon erőlködtek, hogy csökkentsék Carr tevékenységeit, következett abból, hogy megpróbálták követni. Szóval így szólt, „Tovább kell munkálkodnunk mindezen.”
Carr találkákat szervezett, és én vele tartottam, hogy találkozzam a General Motors képviselőjével. Úgy emlékszem Riverside-ban volt. Ez a srác megpróbált találkozni Carr-ral, miután mondott neki néhány érdekes dolgot. Szóval elkísértem őt. Ripolite, és azt hiszem Aho is ott volt.
Carr egészen pontosan ezt mondta, „Mi már képesek vagyunk lebegtetni ezeket a gépeket. Fel tudunk emelkedni a földről, mert különben halomra öljük az állatokat, tönkretesszük az élővilágot.” Azt mondta, „Néhány éven belül mi megcsináljuk ezeket. Az autókkal kezdjük. Az már a múlté. Lebegtetni fogjuk. Majd az otthonokat.” (Ami a személyes kedvencem. Mindig is akartam, tudja, miért is ne? Mint a Jetson családba például a lebegő házak. Aztán talán egész városok, aztán meg nemzetek. Ki tudja hol a vége?)
Erre ez a srác nagyon, nagyon bedühödött és így felelt, „Ti felteszitek oda, mi meg majd leszedjük, le fogjuk lőni az égről az összest.”
Ezek voltak a szavai: „Amit ti felküldtök, mi le fogjuk lőni.”
Kerry: Wow.
Ralph: Meg voltam hökkenve. Csak… miért? Azt felelte, „Egy olyan energiamezőt pártfogolsz, amiben a pénz nem érintett. Ezt nem tehetjük…”
Voss: Nekünk nem is szándékunk irányítani, ez volt a feltevése.
Ralph: Így van. „Energiát szabadítasz fel a körülöttünk lévő levegőből és közlekedésre, teleportra vagy bármi másra használod…”
Kerry: Szóval ti egyszerűen csak kiálltatok oda és azt mondtátok, „OK.” És mit mondott Carr? Ő is azt mondta, „Rendben, többé nem teszek ilyet?” Most komolyan, mit mondott ezek után Carr? Tartózkodott egy kissé?
Ralph: Nem. Pontosan nem emlékszem a szavaira, de ő nagyon jó volt abban, hogy kicsavarja a szavakat, és lerázza ezt az embert.
Kerry: Igazán?
Ralph: Ja. Azt mondta, „Ez csak idő kérdése, és újra felszínre kerül a tudás.”
Voss: „Nem tudsz minket megállítani. NEM tudsz minket megállítani.”
Ralph: Így van. „Elérkezett az idő, akár ma, akár holnap, itt van. Sebesen haladunk afelé a pont felé, ahol már LENNÜNK kéne. Nem „szeretnénk” lenni, de LENNÜNK kellene.” Azt mondta, „Sajnálom, hogy te nem érted a lényeget, mert mi veled együtt akartunk dolgozni. Megtalálsz minket ha akarsz, és megmutatjuk, mire vagyunk képesek.” De a srácot nem érdekelte, szóval leléptünk. Ez volt egy újabb tapasztalat a rendszerrel kapcsolatban amiben élünk, és amit sosem fogadok el.
Visszatértünk Apple Valleybe és így kiáltottunk, „Eresszük útnak a 14m-es járművet. Ültessünk bele embereket. Dokumentálni fogjuk, és meglesz a bizonyíték, az ’Understanding’ csoport megtalálja a módját, hogy közölje az emberekkel, hogy mit készültünk tenni. Élőben fogunk demonstrálni végül.”
Hogy rövidre fogjam, lépésről lépésre haladtunk, s végül megérkeztünk a nagy járműhöz. ( A film mutatja a különböző járműveket technikai rajzait ) Tulajdonképpen kettő volt belőlük, de csak az egyik volt készen arra, hogy kipróbáljuk a kísérletet.
Kerry: Milyen nagy is volt, végül is?
Ralph: 14 m átmérőjű. Az idő tájt… tudod, nem volt semmiféle kerítés vagy bármi más körülöttünk, és akár az útról is láthattad a cuccot. Tudtuk, csak idő kérdése, mielőtt a szimat-zakók odasündörögnek. De nem izgatott. Tudtuk, tennünk kell valamit, mert a General Motors beszélni fog rólunk és előbb-utóbb rájönnek, mire készülünk.
Nos, így szólt, „Gyerünk itt az idő egy kiruccanásra.” Bekért hármunkat az eligazító szobába… Nem emlékszem ki volt a másik kettő. Nem Ripolte és nem Colton, se nem Aho. De rajtam kívül még ketten voltunk. Így szólt, „Az lesz, hogy felmentek a fedélzetre. Le fogunk szállni.” ( Volt egy 65 mérföldes körzetünk Apple Valleyben. 10 mérföldnyire távolodtunk el a kiindulóponttól, azt hiszem.) Azt mondta, „Be fogsz szállni, el fogsz szállni egy helyre, és vissza is térsz majd. Ez minden.” Azt mondja, „De figyelmeztetlek előre, az agyad többé már nem…
Voss: …lesz ugyan az?
Ralph: ( nevetés) „Nem fogod felfogni. Mert nem fogod érteni, felfogni mi is történik. Szóval, használd az eszed a megérzésed, amit a szíved súg. Meditálj. Juss el egy fókuszpontba, egy magasabb gondolati és érzelmi síkra, mint, hogy azon gondolkozol mi fog történni.” „Különös kísérlet lesz ez számotokra, de meg fog történni, és dokumentáljuk is.”
Szóval beszálltunk. És ami ott várt, az nem más, mint egy kis kristálygömb középen. (Tulajdonképpen nem volt egészen középen, kicsit arrébb.) És volt egy… Azt hiszem lézersugár, vagy ilyesmi, de egy kis fehér fény sugárzott fel az aljáról keresztül rajta. És ahogy megtörte a fényt, csodálatos volt. A teljes fényspektrumot láthatóvá tette az infravöröstől a vörös-vörös, narancs-narancs, sárga-sárga körös körül 360 fokban. Akárhova léptél volna, bármelyik szögbe mentél volna a színspektrum ott volt. Azt gondoltam, „Srácok, ez gyönyörű!” Figyelmeztetve lettünk, úgy értem, volt eligazítás, de amíg nem pillantottam meg, nem fogtam fel, miről is van szó.
Így szólt, „OK. csak relaxáljatok. El fogunk menni egy olyan területre, ami szimbolizál…” (Rendszerint szimbólumokat használt. Úgy értem, azt mondta, „A beszéd haszontalan. A beszédnél magasabb szintű szimbólumokat kell használnod ahhoz, hogy elérd az elmét.”)
Voss: Képekben gondolkodás.
Ralph: Képekben, úgy van. Egyébként, kicsit eltérve a témától, volt, hogy rendszeresen olvastam az egyik kedvencemtől, Kahlil Gibrantól. Ő írta ‘A próféta’ című könyvet, melyben azt hangoztatta :”Fele, amit mondok neked, jelentéktelen, de szükséges azért, hogy talán felfogd a másik felét.”
Azt gondoltam, „Ó, végre megvan. A lélekből kell, hogy jöjjön, vagy a szívből, vagy nem is jó. Egyszerűen körbe-körbe megy.”
Kerry: Volt valami oka annak, hogy éppen a kék szint választottátok arra, hogy…
Ralph: Kékeszöld. Kapcsolatban voltunk. Nem emlékszem, hogy volt-e nálunk walkie-talkie, de emlékszem kapcsolatban álltunk, és ezt mondta, „OK. A kékeszöld fele megyünk. Az arra van [kezével jobbra int] Kapaszkodjatok srácok, indulunk.” Szóval oda állítottuk. Ezt mind emlékezetből teszem…
Voss: Szóval ti mind ugyan azt a gondolatot összpontosítottátok a tudatokban, hogy tápláljátok energiával, és fókuszáljátok a gömb közepébe?
Ralph: Így van. Aztán ez a gömb, egyszer csak elkezdett lezárulni [kezeivel demonstrálja ahogy a gömb egyre kisebb] és a kékeszöldre fókuszáltunk. Az egész cucc kékeszölddé változott. „Uram Isten, hogyan csinálja ezt?” Később Carr azt mondta nekünk : „Mi mindannyian csináltuk, mert részesei voltunk és ráfókuszáltunk.” Azt gondoltam, „Ó, ó, ó, ez nagyszerű!”
Voss: Mint egy bio-visszajelzés-együttműködő.
Ralph: Pontosan! Szóval megtaláltuk a fókuszt, és aztán vártam hogy megmozduljunk. És úgy tűnt semmi sem történik.
Aztán Carr azt mondta, „OK, srácok, kiszállás, és nézzük meg mi történt.”
„Nem működött, vagy mi lett?”
Azt mondta, „Gyerünk kifele a járműből.”
Kiszálltunk, és pontosan 10 mérföldre voltunk kiindulóponttól, amerre a kékeszöld terület volt.
Voss: Lefogadom, az egész folyamat, amiről beszélsz talán néhány percig tartott.
Ralph: Ó, igen. talán percekig. Mindjárt kitérek arra is.
Szóval így szólt, „Rendben. Szedjetek fel köveket. Tegyétek a zsebre. Szedjetek füvet, vagy bármit amit találtok. Egy kis ördögszekeret ( Salsola oppositifolia ), bármit, amit meg tudtok szerezni onnan, ahol most vagytok, mert mikor visszatértek semmire nem fogtok ebből emlékezni.”
Ez volt az egész dolog lényege! Szóval megtettük, majd felmentünk a fedélzetre aztán ( huss ) visszatértünk.
Majd kiszálltunk a járműből, vissza az eligazító terembe miközben, „Nos, mi is történt?”– kérdeztük – „Nem működött, mi?”
„Ha úgy gondolod, hogy nem működött, nézd csak meg a zsebeidet!”
Megnéztük, és azok az átkozott kövek ott voltak. Voltak fű foltok, meg minden. „Atya úr Isten!”
Voss: De semmi emléketek nem volt az egészről?
Ralph: Semmi emlék. Semmi. Később emlékeztem arra, hogy ott voltam, és szedtem a köveket, de csak mint egy…
Voss: …valami álom.
Ralph: Mint valami álom. Pontosan. Előreviszed a képzeleted egy pontra, majd elfelejted.
Amit gondoltam, „Ez volt a leghihetetlenebb dolog, amit valaha tapasztaltam.”
Erre Carr azt mondta, „Nem, nem, ez egyszerű. Az agyad azért van, hogy irányítsa a tested. Itt dobozban vagy. Csak egy képzeletbeli dobozban, amit az emberek realizálnak, hoznak létre a másodperc tört része alatt. Egyik pillanatról a másikra, a spaletták nyílnak, csukódnak, létrehozzák mindezt a valóságot mit köröttünk látsz. De valójában nem is létezik. Mindez csak szellemkép. Mind csak energia. De mi hozzuk létre.”
Mindannyian eldobtuk az agyunkat.
De azt mondta, „Az agynak van egy kapacitás határa. A felelőssége csak bizonyos pontig ér, hacsak nincs kapcsolatban a Tudattal, vagy amíg a Tudat nincs vele összhangban…”
Kerry: A Magasabb Tudat.
Ralph: Igen, mindegyikőnk Tudata, mert mind Egyek vagyunk. Carr folytatta :”Amíg ezzel nem kerül az agyunk kapcsolatba, nem fogjuk tudni mi is folyik itt.”
Voss: Ha jól sejtem, akkor mikor azt a 10 mérföldes repülést tettétek, abban a pillanatban a tudatod kinyúlt mint egy gumiszalag, és mikor visszatértél, a repülés gyorsabb volt mint ahogyan az emlékek képesek lettek volna realizálódni az agyadban?
Ralph: Igen, valami ilyesmi.
Kerry: Nem is tudom. Napokkal, hónapokkal később emlékeztél arra, ahogy szedted a köveket?
Ralph: Igen, de nem emlékszem egyetlen mozdulatra sem.
Kerry: Nem emlékszel, ahogyan a jármű mozgott, vagy nem…
Ralph: Ott ültem, és a gömb kékeszölddé változott Carr szólt, „Kifele a járműből.” Kimentünk. Volt mozgás, de nem emlékszem túl sok mindenre. Emlékszem, hogy kint voltam, és ha jól sejtem vissza is mentünk a fedélzetre, majd a bázisra. De nekünk nem tűnt többnek mint 15 perc.
Voss: Rendes idő.
Ralph: Rendes idő. Igen. Úgy találtam körülbelül 15 percig voltunk távol.
Voss: Van valami idő manipuláció itt.
Ralph: De Carr megmagyarázta. „Nos ez nagyon egyszerű. Az emberek nem érzékelik, hogy az időt az ember alkotta. Az idő lényegében nem létezik. Csak azáltal hozzuk létre, hogy mindennek kezdetet és véget tulajdonítunk. Ezt időnek nevezzük, de egy magasabb valóságban az idő nem létezik.”
Kerry: Ez olyan, mintha mindörökké csak a Most létezne.
Ralph: Igen. 15 percnek érzékeltük, de szerinte csak néhány másodperc volt. Csak kimentünk és visszamentünk az időben. Úgy értem, ezt így mondják.
Aztán onnantól kezdve, hogy ezek az élmények megvoltak, azt mondta, ne beszéljünk erről senkinek, mert ez a legtöbb embert nem érdekli. Legtöbben az anyagi jólétükkel és egyebekkel vannak elfoglalva. Sokan közülük – mikor elkezdtem közeledni ilyen témával – megijedtek, mert nem értették. És ők, természetesen, azt hiszik, hogy én …( vagyok bolond )
Kerry: Mi történt aztán? Ha jól értem lezajlott ez a tesztrepülés, igaz?
Ralph: Igaz.
Kerry: És ti többé nem csináltatok ilyen teszt repülést, igaz? Az egészet le kellett, hogy zárjátok valahogy?
Ralph: Azaz egy tesztrepülésem volt, aztán még csináltunk pár dolgot a telepen, de többé nem repültünk vagy bármi ilyesmit. Még 2 hétig működtünk, mielőtt az FBI, vagy ezek a másikak, talán CIA ügynökök, bevágódtak a telephelyre. Jöttek nagy sebbel-lobbal és azt mondták: „Le vagytok kapcsolva most rögtön!” Kérdeztük miért, mire ők: „Mivel az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi rendszerét veszélyeztetitek.” Ez volt az érvük.
Voss: Nemzetbiztonsági ügy.
Ralph: Igen. „Mi mindent lefoglalunk.” Bementek az irodákba, a laborba, és mindent lefoglaltak. Aztán tartottak egy rövid tájékoztatást, ahol elmondták tömören: „Önök hibáztak. Megpróbálták megdönteni a pénzügyi rendszert.”
Voss: És ezt fogjuk magukkal tenni, ha nem működnek együtt. Itt írják alá.
Kerry: És, alá kellett írnod bármit is?
Ralph: Nem. Nem emlékszem, hogy bármit is aláírtam volna.
Kerry: És mi lett Carr-ral?
Ralph: Hát igen, megkaparintották őt is… kezükben tartották, nagyon, nagyon. Az egészsége gyorsan elkezdett romlani ezután az eset után. Nem tudom, mi lett vele.
Kerry: Eddig éjt nappallá téve dolgoztatok ezen, aztán meg egyszerűen csak szétfoszlott a társaság…
Ralph: Azt mondták, „Mostantól nincs engedélyetek…”
Voss: Minden bizonnyal vége.
Ralph: Minden bizonnyal, „Szemmel tartunk titeket.”
Kerry: Szóval, mihez kezdtél ezután? Úgy értem mivel foglalkoztál? Csak hazatértél? Próbáltál titokban dolgozni tovább, vagy ilyesmi?
Ralph: Megpróbáltam egyedül, mialatt rájöttem, nem lehetséges. Szükséged van más emberekre is.
Kerry: Szóval te és Carr kapcsolatban maradtatok ezek után?
Ralph: Nos, azt mondták, nem ajánlatos. Bizonyos értelemben kapcsolatban maradtam vele. Megint össze fogunk jönni. De ő nagyon… Azt mondta, „Ah, azt hiszem ezúttal nem fog összejönni.”
Forrás: www.spiritufo.ditro.hu / project camelot
