A második világháborút követő években az Egyesült Államok kormánya számos olyan eseménnyel szembesült, amelyek megjósolhatatlanul változtatták meg jövőjét, és ezzel együtt az emberiség jövőjét is.
Ezek az események olyan hihetetlenek voltak, amelyek felülmúltak minden képzeletet.
A meglepett Truman elnök és fő katonai vezetői szinte tehetetlennek érezték magukat, miután éppen megnyerték a történelem legpusztítóbb és legköltségesebb háborúját.
Az Egyesült Államok kifejlesztette, használta, és egyetlen nemzetként birtokolta az atombombát, amely egymagában képes volt bármilyen potenciális ellenfelet, vagy akár magát a Földet elpusztítani.
Ebben az időben az Egyesült Államok rendelkezett a legjobb gazdasággal, a legmagasabb életszínvonallal, a legnagyobb befolyással, valamint birtokolta a történelem legnagyobb és leghatékonyabb hadseregét.
Csak elképzelni tudjuk a zavarodottságot, amikor az USA kormánya arról értesült, hogy egy idegen lények által vezetett űrhajó zuhant le az Új-Mexikói sivatagban.
1947 januárja és 1952 decembere között legalább tizenhat lezuhant vagy leszállt idegen hajó, hatvanöt idegen holtteste és egy élő idegen került a kormány birtokába. További egy idegen űrhajó robbant fel, de ebből semmi összegyűjthető nem maradt.
A fenti események közül tizenhárom az USA határain belül történt, nem számítva a levegőben megsemmisült hajót. A tizenháromból egy Arizonában, tizenegy Új-Mexikóban és egy pedig Nevadában volt. Három más országokban történt.
Ezek közül egy Norvégiában, kettő Mexikóban volt. Az UFO-észlelések száma olyan nagy volt, hogy azok komoly kivizsgálása az akkori eszközökkel lehetetlen volt.
Idegenek földi jelenléte
Egy idegen űrhajót találtak 1948. február 13-án egy fennsíkon az Új-Mexikóban található Aztec közelében. Szintén az errefelé található Hart Canyonban találtak egy másik hajót 1948. március 25-én. Átmérője harminc méter volt. A két hajóból összesen tizenhét idegen testét gyűjtötték össze.
De ennél nagyobb felfedezés volt az, hogy mindkét járműben nagyszámú emberi testrészt tároltak. A beavatottakon paranoia lett úrrá, a történteket titkosították.
A biztonsági intézkedések szigorúbbak voltak a Manhattan-tervezet (az atombomba előállítása) számára foganatosítottaknál. Az elkövetkező években ezek az események voltak a világ történelme során legszigorúbban őrzött titkok.
Amerika tudósaiból egy különleges csoportot állítottak össze a Sign (=jel) -tervezet számára 1947 decemberében a jelenség tanulmányozására. Ezt a titoktartás leple fedte be.
1948 decemberében a Sign-projektbol létrehozták a Grudge (=harag, neheztelés) -tervezetet. Ennek során a félreinformálás céljából létrehozták a Blue Book (kék könyv) kutatást.
Tizenhat kötetnyi anyagot gyűjtöttek össze, közte a közvélemény számára is ismert vitatható „Grudge 13”-at. „Blue Teameket” hoztak létre a lezuhant űrhajók, élő és halott idegenek begyűjtésére. Később, a Pounce-projekt során ezekből alakították meg az Alfa-csoportokat.
Az Egyesült Államok Légiereje és A CIA kezelte az idegenekkel kapcsolatos titkokat. A CIA-t valójában elnöki parancsra hozták létre eloször Central Intelligence Group (Központi Hírszerzo Csoport) néven kizárólag az idegen jelenlét kezelésének céljából.
Késobb az NSA-t (Nemzeti Biztonsági Ügynökség) hozták létre a hírszerzés, és különösen az idegenek tevékenységének felügyelete céljából. Egy sor elnöki és BT-utasítás a CIA-t lassan elvonta a kizárólagos hírszerzési feladatoktól, és „jóváhagyta” számára titkolt tevékenységek során végrehajtott közvetlen akciókat mind otthon, mind külföldön.
Információgyűjtés
1947. december 9-én Marshall, Forrestal és Patterson miniszterek, valamint a Külügyminisztérium államigazgatási testületének igazgatója, Kennan sürgető ösztönzésére Truman jóváhagyta az NSC-4 kiadását, amelynek „Hírszerzéssel kapcsolatos rendelkezések” volt a címe.
Külföldi és katonai hírszerzés, 1. könyv, „A vizsgálóbizottság végső jelentése a (különös tekintettel az idegen tevékenységgel kapcsolatos) kormányrendelkezések tanulmányozásáról”, Az Egyesült Államok Szenátusa, 94. Kongresszus, 2. ülésszak, 94-755. számú, 1976. április 26-i jelentés 49. oldalán a következő áll:
„Ez a direktíva felhatalmazza a külügyminisztert a kommunizmus ellen történő nemzetközi hírszerzés koordinálására.”
Az NSC-4, NSC-4A titkos mellékletei titkolt lélektani hadviseléssel kapcsolatos tevékenységek végrehajtására utasították a Központi Hírszerzés igazgatóját az NSC-4-ben megfogalmazott célok érdekében.
A CIA számára a titkos műveletek végzésére először biztosított hatalom nem tette lehetővé azok koordinálását és engedélyezését. Egyszerűen csak utasították a Központi Hírszerzést „a titkos műveletek végrehajtására és azok eredményeinek ellenőrzésére a Külügyminisztériumon keresztül, hogy azok összeférnek-e az amerikai politikával.”
Később az NSC-10/1 és NSC-10/2 lépett az NSC-4 és NSC-4A helyére, és ezek még inkább kiterjesztették a titkolt műveletek lehetőségeit. Az NSC-10/1 és NSC-10/2 jóváhagyta az illegális és extra-legális eljárásokat. Az NSC-10/1 alatt létrehoztak egy koordináló csoportot a titkos tervezetek áttekintésére, de nem azok engedélyezésére.
Ez a csoport titokban az idegenekkel kapcsolatos tervezetek koordinálásával is meg volt bízva. Az NSC-10/1 és NSC-10/2 biztosította, hogy senki ne tudjon semmit, amíg az adott tervezet vagy művelet sikeresen véget nem ért. Ezzel gyakorlatilag egy „puffert” hoztak létre az elnök és az adott információ között. A szándék az volt, hogy ez a „közbenső tároló” biztosítsa, hogy az elnök ne tudjon semmiről, ha bármi is kiszivárogna.
Ezt a „puffert” használták az elkövetkező években, hogy az aktuális elnökök elől sikeresen „elzárják” az idegen jelenléttel kapcsolatos információkat, és csak arról tudjanak, amiről a titkos kormányzat és a hírszerzés akarta, hogy tudjanak. Az NSC-10/2 létrehozott egy titkos bizottságot, amely jelentős tudósokból állt. Ezt még nem az Majestic-12 volt. Egy másik NSC-utasítás, az NSC-10/5 körvonalazta a bizottság feladatait. Ezek az NSC és más titkos utasítások tették lehetővé az Majestic12 létrehozását négy évvel később.
A leplezés első áldozata
James Forrestal, a védelmi miniszter a titkolás ellen volt. Idealista és vallásos ember volt, aki úgy gondolta, hogy a nagyközönséget is be kell avatni.
Amikor elkezdett más pártok és a Kongresszus vezetőivel az idegenekkel kapcsolatos problémákról beszélni, Truman kérte, hogy mondjon le. Sok embernek beszélt a félelmeiről, és jogosan gondolta, hogy figyelik.
Azok, akik figyelmen kívül hagyták a tényeket, ezt paranoiának nyilvánították. Később azt állították, hogy Forrestalnak idegösszeomlása volt, és felvették a Bethesda Haditengerészeti Kórházba.
Valójában az „illetékesek” attól féltek, hogy Forrestal beszélni kezd, ezért el kellett szigetelni, és hitelét kellett rontani. Valamikor 1949. május 22-e kora reggelén CIA-ügynökök egy lepedőt csavartak a nyaka köré, a másik végét egy rögzített bútorhoz kötötték, majd kidobták Forrestalt az ablakon. A lepedő elszakadt, Forrestal pedig lezuhant és szörnyethalt. Ő volt a leplezés egyik első áldozata.
EBE
A Roswellben elfogott élő idegent EBE-nek nevezték. A Dr. Vannever Bush által javasolt név az Extraterrestrial Biological Entity (földönkívüli biológiai lény) rövidítése volt. EBE hajlamos volt hazudni, és csak egy évvel később adott választ a kérdésekre.
Fogságának második éve alatt EBE elkezdett megnyílni, és a tőle származó információ enyhén szólva is ijesztő volt. Ezen megnyilvánulásainak gyűjteménye lett a későbbi „Sárga Könyv” alapja. Fényképek is készültek róla, amik a „Grudge 13-ba” is bekerültek. 1951 végén EBE beteg lett. Az egészségügyi személyzet megfelelő háttérinformáció hiányában képtelen volt betegségének okát meghatározni.
EBE szervezete klorofil-alapú volt, a tápanyagokat többé-kevésbé a növényekhez hasonlóan dolgozta fel. Ezért elhatározták, hogy beavatnak egy botanikust. Dr. Guillermo Mendozát bízták meg azzal, hogy próbálja meggyógyítani. Dr. Mendoza 1952 közepéig dolgozott EBE megmentésén, amikor is EBE meghalt. Dr. Mendoza az idegenek biológiájának szakértője lett.
1952-ben egy hiábavaló kísérlet során az USA segélykérést sugárzott az űrbe EBE megmentése és a technológiai fölénnyel rendelkező idegen faj pártfogásának elnyerése érdekében. Választ nem kaptak, de a jóhiszeműség eredményeként a projekt folytatódott.
Az NSA létrehozása
1952. november 4-én Truman elnök közvetlen utasítására létrehozták a szigorúan titkos Nemzeti Biztonsági Ügynökséget (NSA). Elsődleges feladata az idegenek nyelvének megfejtése volt.
Ez a sürgős feladat a korábbi erőfeszítések folytatása volt, a kódneve pedig SIGMA lett. Az NSA másodlagos feladata világszerte minden emberi és idegen kommunikáció és adás megfigyelése volt hírszerzési célokból, és az idegen jelenlét titokban tartása. A SIGMA-tervezet sikeres volt.
Továbbá az NSA tartja a kapcsolatot a Holdon lévő bázissal és más titkos űrprogrammal. Közvetlen elnöki utasításra az NSA nincs alárendelve semmilyen törvénynek. Az NSA számos más feladatot is ellát, és valójában ez a hírszerzés legfontosabb testülete.
Ma az NSA kapja a hírszerzésre fordított pénzösszeg 75%-át. Mint ahogy azt a régi mondás tartja: „Ahol a pénz, ott a hatalom”. A Központi Hírszerzés csak a közvélemény megtévesztése végett van fenntartva. Az NSA elsődleges célja még mindig az idegenekkel való kommunikáció, de más idegenekkel kapcsolatos tevékenységeket is folytat.
Truman elnök továbbra is informálta szövetségeseit, köztük a Szovjetuniót az idegenekkel kapcsolatos problémákról a roswelli eset óta. Ez azért történt, mert az idegenekről kiderült, hogy veszélyt jelentenek az emberi fajra.
Terveket készítettek a Föld védelmére egy esetleges invázió esetére. Nagy nehézséget jelentett a nemzetközi titoktartás fenntartása. Úgy találták, hogy egy külső csoportra van szükség a nemzetközi erőfeszítések koordinálásának elrejtésére.
Ennek eredménye volt egy titkos közösség, a Bilderberg-csoport megalapítása. A csoport székhelye Genfben, Svájcban volt. A Bilderberg-csoport lett a titkos világkormányzat, amely ma már mindent irányít. Az ENSZ csak egy nemzetközi vicc.
Egy új elnök
1953-ban másvalaki foglalta el a Fehér Házat. Ő egy olyan ember volt, aki vezetési lánccal rendelkező, struktúrált szerkezetű testülethez volt szokva. Módszere a bizottsággal történő irányítás volt.
Hozott fontos döntéseket, de csak akkor, ha tanácsadói nem jutottak közös nevezőre. Normális módszere a lehetséges alternatívák áttanulmányozása, majd azok közül egy kiválasztása volt. Sok időt töltött a golfpályán.
Ez nem volt szokatlan egy olyan embertől, aki a „legfőbb szövetséges főparancsnok” beosztásában szolgálta végig a háborút. A beosztás öt csillaggal járt. Ez az elnök Dwight D. Eisenhower hadseregtábornok volt.
Első hivatali éve alatt, vagyis 1953-ban legalább tíz újabb lezuhant űrhajót gyűjtöttek be huszonhat halott és négy élő idegennel. A tízből négy Arizonában, kettő Texasban, egy Új-Mexikóban, egy Louisianában, egy Montanában és egy Dél-Afrikában volt. Eközben UFO-észlelések százait jelentették.
Eisenhower tudta, hogy neki kell megbirkóznia az idegenek problémájával. És azt is tudta, hogy ezt a titkot nem fedheti fel a Kongresszus előtt. 1953 elején egy barátja, Nelson Rockefeller segítségét kérte, aki a külkapcsolatokkal foglalkozó tanács tagja volt.
Eisenhower és Rockefeller elkezdték egy idegeneket felügyelő szervezet létrehozását, amely egy éven belül valósággá is vált. Ekkor született meg az Majestic-12 ötlete.
Nelson nagybátyjának, Winhtrop Aldrichnek döntő szerepe volt abban, hogy Eisenhower jelöltesse magát elnöknek. Az egész Rockefeller-család, velük együtt a Rockefeller-birodalom támogatta Eisenhowert. A Rockefellertől való segítség kérése volt Eisenhower legnagyobb tévedése az USA és talán az egész emberiség jövőjét illetően.
Eisenhower a megválasztását követő első héten kijelölte Nelson Rockefellert a kormányszervezet elnöki bizottságának élére. Rockefeller volt a felelős a kormány újjászervezését illetően. A New Deal programok ezentúl egy szervezet, név szerint az Népegészségügyi, Oktatási és Népjóléti Minisztérium alá kerültek.
A Föld felé
1953-ban csillagászok hatalmas objektumokat fedeztek fel, amelyek a Föld felé tartottak. Először aszteroidáknak vélték őket. Később bebizonyosodott, hogy csak űrhajók lehetnek. A Sigma-projekt idegen rádióadást fogott.
Amikor az objektumok elérték a Földet, magas orbitális pályára álltak az Egyenlítő mentén. Több hatalmas hajó volt, valódi szándékuk ismeretlen. A Sigma, később pedig a Plátó-projekt képes volt egy leszállást megszervezni a számítógépek bináris nyelvét használva, aminek eredményeként megtörtént a szemtől szembeni találkozás egy másik bolygó idegen lényeivel. A Plátó-projekt feladata volt a diplomáciai kapcsolat felvétele az idegenekkel.
Időközben ember-kinézetű idegenek vették fel a kapcsolatot az USA kormányával. Ok figyelmeztettek minket az Egyenlítő körül keringő idegenekre, és felajánlották segítségüket spirituális fejlődésünkhöz.
Fő feltételként a nukleáris fegyverek leszerelését és megsemmisítését követelték. Visszautasították technológiájuk átadását, azt állítva, hogy spirituálisan képtelenek lennénk kezelni azt. Úgy gondolták, hogy bármilyen új technológiát egymás megsemmisítésére használnánk.
Ez a faj azt állította, hogy jó úton vagyunk saját magunk megsemmisítése felé, abba kell hagynunk a Föld és egymás pusztítását, és meg kell tanulnunk harmóniában élni. Ezek a feltételek gyanúsnak tűntek, különösen a nukleáris leszerelés.
Az emberek úgy hitték, hogy ennek a feltételnek a teljesítése megfosztana az idegen veszély elleni védelemtől. A nukleáris leszerelés nem tartozott az USA fő érdekei közé. Az ajánlatot visszautasították.
Később, 1954-ben az Egyenlítő körül keringő Szürke idegenek leszálltak a Holloman légierőbázison. Kötöttek egy alapmegegyezést. Elmondásuk szerint az Orion csillagkép egyik vörös csillaga körül keringő bolygóról származnak, amelyet mi Betelgeuse-nek nevezünk.
Azt állították, hogy bolygójuk haldoklik, és bizonyos idő elteltével már nem lesznek képesek ott élni. Ez egy másik leszálláshoz vezetett az Edwards légierőbázison.
A történelmi esemény részleteit eltervezték, majd megegyeztek a megállapodás részleteiben. A kérdéses napon az elnököt a bázisra szállították, a sajtótól elnézést kérve pedig azt mondták, hogy az elnöknek fogorvoshoz kellett mennie.
A formális szerződés aláírása
Eisenhower elnök találkozott az idegenekkel, és létrejött egy megállapodás az idegen nemzet és az USA között. Ekkor érkezett hozzánk az első idegen követ. A neve és megszólítása „Omnipotent Highness Krlll” („Teljhatalmú Nagyságos Krlll”, ejtsd: Krill) volt.
A királyi címek megvetésének hagyománya miatt titokban „Original Hostage Krlll”-nek („Eredeti Túsz Krlll”) nevezték. Az idegenek jelvényét „Háromoldalú Jelnek” hívták. Ez látható az űrhajóikon és az egyenruhájukon is.
A szerződés kimondta: Az idegenek nem avatkoznak az ügyeinkbe, és mi sem az övéikbe. Földön való jelenlétüket titokban tartjuk. Ellátnak minket fejlett technológiával és segítenek technológiai fejlődésünkben. Nem kötnek semmilyen megállapodást a Föld egyik nemzetével sem.
Korlátozott időperiódusonként elrabolhatnak embereket orvostani kísérleteikhez és fejlődésünk megfigyeléséhez azokkal a kikötésekkel, hogy az eltérített személyeknek nem esik bántódásuk, visszakerülnek elrablásuk színhelyére, nem fognak emlékezni a történtekre, valamint szabályos időközönként eljuttatják az Majestic-12-nek az összes elrabolt és bármilyen formában idegenekkel kapcsolatba került személyek listáját.
Mindkét nemzet fogadja a másik követeit mindaddig, amíg a szerződés érvényben van. Továbbá megállapodás történt arról is, hogy mind az idegenek, mind az USA egyenként tizenhat főnyi csoportot küld a másikhoz tanulás céljából.
Földalatti bázisok
Az idegen „vendégek” a Földön maradnak, az emberek pedig elutaznak az idegenek származási helyére meghatározott időtartamra, majd visszatérnek. Abban is megállapodtak, hogy az idegenek használatára földalatti bázisokat építenek, valamint két bázist közös idegen-USA használatra. A technológia átadása a közösen használt bázisokon történne.
Az idegen bázisokat a Utah, Új-Mexikó, Arizona és Colorado által határolt terület négy sarkába, indián rezervátumok alá telepítenék, egyet pedig Nevadába, ez az S-4 volt, amely kb. hét mérföldre található az 51-es Körzet nyugati határától.
Az összes idegen bázis a Tengerészeti Hírszerzési Hivatal (DNI) irányítása alá tartozna, a személyzet, ami ezekben a komplexumokban dolgozik, a Haditengerészettől kapná a fizetését. A bázisok építése azonnal elkezdődött, de később az ütem lassult, amíg 1957 végre sikerült elkülöníteni a szükséges pénzt.
Az 51-es Körzet és az S-4
Létrehozták a Redlight (=Vörös Fény) -projektet és elkezdődtek az idegen űrhajókkal folyó tesztrepülések. Egy szigorúan titkos létesítmény épült Groom Lake-nél Nevadában a fegyvertesztekhez használt terület közepén.
A létesítményt a Haditengerészet irányítása alá rendelték, és a személyzetnek pedig „Q” fokozatú és elnöki engedélyre volt szüksége a belépéshez.
Ez azért ironikus, mert magának az USA elnökének sem volt jogosultsága belépni a létesítménybe. Az idegen bázis és a technológia átadása az S-4-nek nevezett területen történt. Az S-4 kódneve „A Hold sötét oldala” volt.
A Hadsereget bízták meg a titkos szervezet létrehozásával, aminek feladata az idegenekkel kapcsolatos programok biztonsága volt. Ez a testület a Nemzeti Felderítő Szervezet (NRO) nevet kapta, székhelye pedig Fort Carsonban, Colorado államban volt. A projektek védelmére kiképzett csoportokat Deltának nevezték.
Egy másik program a Snowbird (Télipinty) nevet kapta. Feladata az volt, hogy a Redlight-projekt keretében tesztelt replüőeszközök észlelése esetén megmagyarázza, hogy azok a Légierő kísérletei voltak.
A Snowbird-tervezet által használt repülőeszközök hagyományos technológiákkal készültek, és számos alkalommal mutatták be őket a sajtó elott. Szintén a Snowbird feladata volt a lakosság általi idegen űrhajó, vagyis UFO-észlelések félremagyarázása. A Snowbird-program nagyon sikeres volt, és a lakossági bejelentések szilárd ütemben csökkentek az utóbbi évekig.
