Vilcabamba apró, roppant nehezen megközelíthető város, mely Ecuadorban, a perui határtól nem messze, az Andok vonulatai között 1400 méteres magasságban, a Csendes-óceántól körülbelül 160 kilométerre található. Hosszú életű és jó egészségnek örvendő lakosairól nevezetes ez az apró földrajzi terület.
Vilcabamba szent völgyet jelent az inkák nyelvén – és valóban, van a helyben valami mágikus. Először is az éghajlat nemigen lehetne kellemesebb.
Vilcabamba klímája
Évszakonként alig változó, 20°C-os éves átlaghőmérsékletével Vilcabamba ideális feltételekkel szolgál a szubtrópusi mezőgazdaságnak. Rengeteg gabona, zöldség, gyümölcs termeszthető könnyedén.
Vilcabamba híre bejárta a világot
Vilcabambára először 1954-ben irányult a nemzetközi figyelem, amikor Eugene H. Payne – a Parke Davis Pharmaceutical klinikai kutatója – cikket írt a Reader’s Digest számára. Ebben arról számolt be, hogy a szív-és érrendszeri megbetegedéseknek nyomát sem találta a térségben. Ezt követően még számos kutató és tudós vizsgálta az itt élő emberek egészségi állapotát, és az általuk készített tanulmányok mind arra jutottak, hogy a helyiek kiváló egészségi állapota valójában nem olyan meglepő: életmódjuk következménye.
Vilcabamba lakóinak táplálkozása
A kellemes éghajlati viszonyoknak köszönhetően a vilcabambaiak sok zöldséget, gyümölcsöt termelnek és fogyasztanak frissen. Semmi olyasmi nincs a völgylakók táplálékai között, ami akár csak kicsit is hasonlítani a mi csomagolt élelmiszereinkre. Nem fogyasztanak mesterséges tartósítószereket, egyéb vegyi adalékanyagokat.
Az általuk fogyasztott fehérjék és zsiradékok csaknem teljes egészében növényi eredetűek. Étrendjük kalóriaszegény, és természetes alapanyagoktól épül fel. További étrendi sajátosság, hogy a vilcabambaiak nem ismerik a desszertet. Ha édes ízekre vágynak, friss gyümölcsöket – fügét, ananászt, narancsot és görögdinnyét – fogyasztanak.
Intim társadalmi összefonódás
Bár Vilcabamba népe anyagi javak tekintetében meglehetősen szegény, ám egyéb dolgokban igen gazdag. Ennek alapja a kutatók szerint az emberek közötti intim társadalmi összefonódás. A családok egymásba kapcsolódnak, megosztják egymással életüket.
Az idősek iránti tisztelet
Míg a nyugati civilizációra egyfajta fiatalságkultusz jellemző, addig Vilcabamba társadalmában az idősek jelenléte teljes, részt vesznek a közösség ügyeiben. Az itteni időseket nem kezelik leereszkedéssel vagy tettetett tisztelettel. A fiatalok feléjük irányuló megbecsülése komoly és valódi.
A vilcabambaiak hosszú életének egyik titka, a nevetés
Míg a különböző lelki eredetű betegségek – elsősorban a depresszió – mind gyakrabban fordulnak elő a nyugati civilizációban, addig Vilcabamba lakói számára ismeretlen mindez. Itt az emberek nem fegyverkeznek fel a fájdalom ellen, nem vonulnak vissza egymás elől a csigaházaikba.
A szomorúság itt is az élet része, összekapcsolódik a tanulással és a szeretettel. De aztán az élet megy tovább, és alapvetően a derű, a nevetés jellemzi napjaikat. Grace Hassel a hetvenes években két évig élt Vilcabambában, aztán pedig könyvet írt a völgylakókról Los Viejos – A vének – címmel.
Az ő könyvében olvasható a következő mondat: Amit a legjobban szeretek a vilcabambaiakban, hogy rengeteget nevetnek.
Nem szükséges, hogy Vilcabambába költözz ahhoz, hogy száz évig élhess
Nem kell elutasítanod mindazt, amit a modern civilizáció hozott magával, ám jó volna valamit elsajátítani az örök ifjúság völgyében élők bölcsességéből.
A táplálkozási szokásaidban érdemes apróbb változtatásokat bevezetni. Részesítsd előnyben a friss zöldségeket, gyümölcsöket. Ha lehet, a piacon vásárolj vagy biotermékeket vegyél. Ami pedig a családi-baráti kapcsolataidat illeti, szentelj több figyelmet nekik. Ne legyen mindig kifogás, hogy sokat dolgozol, hetente egy-két estét szabadíts fel a számodra fontos embereknek.
Felhasznált irodalom: John Robbins Százévesen egészségben című könyve
