Világok, ahol a nők uralkodnak

A társadalmak jó részében körülbelül az 5. századig a nő- és anyaközpontú berendezkedés volt a jellemző. Ezekben a közösségekben különös szeretet és tisztelet övezte a család nőtagjait. Az anya szava szent volt, hiszen az élet folyamatosságát a szent öl biztosította.

A női termékenységet szimbolizáló szobrok tömkelege bizonyítja, hogy az anyaság spirituális töltéssel rendelkezett, szentség volt, amelyet sokáig nem kérdőjeleztek meg a társadalom férfitagjai, mi több, alárendelték magukat a szent anyaságnak.

Egy elmélet szerint néhány matriarchátusban (arra ugyanis nincs bizonyíték, hogy az összesben) az állattenyésztés elterjedése okozta a társadalom hatalmi szerkezetének átalakulását. Addig ugyanis, amíg a közösség jólétét a földművelésre alapozták, amelyből mindkét nem egyenlő módon és arányban vette ki a részét, nem volt szükség a mindennapokban a férfiak nagyobb fizikai erejére és állóképességére.

Ám a csordák őrzése és legeltetése, a szaporulat védelme már kitermelte azt a réteget, amely “szükséghelyzetben” felülbírálhatta a matriarcha döntéseit.

Clare Holden és Ruth Mace, a londoni egyetem kutatói afrikai törzsek vizsgálatára alapozzák ezt az elméletet, és állítják: a “gazdagabb” megélhetést biztosító állattartás – különös tekintettel a szarvasmarha tenyésztésére – vetett véget a nőjogú társadalmaknak.

Mutatóba azonban napjainkra is maradt néhány matriarchátus:

1. Khászi törzs

A dél-ázsiai Bangladesben él a Khászi törzs. Körülbelül 80 faluban 30-40 ezer főre tehető a számuk. Indiából települtek be, ennek ellenére a közösségben erős hagyományai vannak a női szentségnek. Nagyhatalmú istenségek irányítják máig a mindennapjaikat. A legfőbb “élő” szent a törzs női vezetője, aki afféle ősanya. Ő a teljes közösség életét, a családanyák saját családtagjaik életét irányítják. A nők hoznak döntést a családot illető kérdésekben, a gyermekek édesanyjuk vezetéknevét öröklik, és női ágon öröklődik a vagyon.

A látszat ellenére azonban a közösség és a család fiú- és férfitagjai nem élnek elnyomásban, mi több, fontos szerep jut számukra a törzs életében is. A lányok szabadon választhatnak párt, akár idegen törzsből valót is, ám ha így tesznek, akkor a törzsi hagyományok értelmében a közösségtől távol kell letelepedniük, talán éppen azért, hogy a matriarchátus erejét az “idegen”, patriarchátus közösségben szocializálódott vejek ne kérdőjelezhessék meg.

2. Minangkabau törzs.

Szumátra szigetén őrzi talán a legstabilabban a matriarchátus hagyományokat egy közösség: a Minangkabau törzs. A minang nők egy mitikus istenséget, az anyakirálynőt imádják. A spiritualitásuk azonban szorosan összefügg a családjukkal. A nők nemcsak jogokat élveznek, de kötelességük családjuk, lány- és fiúgyermekeik, valamint férjük jólétéről gondoskodni.

A női hatalom is inkább megengedő, nem zsarnokságra, hanem konszenzusra törekszenek a vitás kérdésekben. Mivel a rendszer kifejezetten hatékonyan működik, a közösség kiemelkedően jól él a térségben.

Szerelmi téren is elfogadó az anyajogú közösség, a fiatalok szabadon választhatnak párt maguknak, azonban az ifjú pár a menyasszony anyjának házába vagy a menyasszonyhoz költözik.

3. A Mosouk közössége

Az ázsiai kultúra köztudottan apaközpontú, Délkelet-Kína Jünnan tartományában azonban mégis akad egy közösség, a Mosouk közössége, amely képes volt megőrizni az anyajogú társadalmi berendezkedést. Házanként három generációnyi nő és lánygyerek élhet együtt.

A házasság fogalma ismeretlen, a lányok szabadon szerethetnek, választhatnak és akár cserélhetnek is párt, ha a férfi nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. Az “agglegények” együtt élnek, és várják, hogy a nők párjukká válasszák őket.

A nők nevelik a gyerekeket, az apák csak látogatják utódjaikat, akik egyébként is édesanyjuk nevét öröklik.

Egyértelműen alárendelt helyzetben vannak a férfiak, ennek ellenére megbecsüli őket a közösség, ráadásul, ahogy a nőket, úgy őket sem köti a házasság intézménye, vagyis életük során számos új kapcsolat kialakítására nyílik lehetőségük.

4. Akan törzs

Az Akan törzs Ghánában éli mindennapjait – természetesen női vezetéssel. Bár a nagyobb közösségeket általában a férfiak irányítják, a nők szerepe egyáltalán nem elhanyagolható. A vezető férfi felesége, édesanyja és lánytestvérei ugyanis beleszólhatnak a döntésekbe, sőt, köteles is kikérni véleményüket.

Emellett az apák nemcsak szűk családjukat támogatják, hanem az összes női rokon jólétéről is gondoskodnak. A klánok ügyeiről viszont már közvetlenül a nők döntenek és ők szervezik az olyan szertartásokat, mint azt esküvők és temetések.

5. A Tuaregek

A tuaregek a Szaharában és a Száhel-övezetben élik nomád életüket. Társadalmukban természetesen a nők töltik be a magasabb pozíciókat.

A törzsek egyfajta konföderációt alkotnak, ahol a nők irányítanak, a férfiak pedig növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A termést és egyéb ingóságokat a nők birtokolják, de a személyes tárgyakat nemtől függetlenül örökölheti a család bármely tagja.

Tudtad?

Japánban egészen a Muromacsi korszakig (1336-ig) matriarchális társadalom működött. Ezzel szemben a mai napig élnek olyan babonákon alapuló hagyományok Japánban, amelyek furcsa, akár megalázó tiltásokat tartalmaznak a nők számára:

– Nem léphetnek épülő alagutakba, és ki vannak tiltva azok felavatási ceremóniáiról, mert jelenlétük felkeltené a hely szellemének féltékenységét, és végső soron szerencsétlenséget idéznének elő.

– Tilos bizonyos hegyekre, hegycsúcsokra lépniük, például az Ómine-hegy csúcsára vezető gyalogúton már az ösvény felénél tábla figyelmezteti a nőket, hogy nekik egy lépést se tovább.

– Nő nem léphet halászhajóra.

– Nő nem lehet jelen szaké készítésénél.

– A japán nemzeti sport, a szumó mérkőzésein tilos a nők jelenléte, egészen pontosan nem foglalhatnak helyet a nézőtér első soraiban.

forrás: Kassai Tini / life.hu / nyugat.hu