Ahogy az emberek, úgy a fák között is léteznek különleges képességű, misztikus erejű, sokat látott, sokat megélt példányok, akik, ha tudnának, történelmet írhatnának, és komoly titkokról mesélhetnének nekünk.
Egyesek még ma is élnek, mások – több százéves földi lét után végső álomba szenderedtek -, míg megint mások talán sosem léteztek, s csak az írói képzelet keltette életre őket régmúlt könyvek hasábjain… A fák mesélni tudnak. Kevesen vannak, akik hallják, hallani akarják szavukat.
Tele vannak élettel, energiával, gyógyító rezgésekkel és évszázados bölcsességgel, amely színtisztán érezhető, ha erdőben, arborétumban, a háborítatlan természetben járunk. A fák mindig szólnak hozzánk – finom kis leveleikkel szeretettel susognak felénk, szerteágazó ágaikkal simogatnak, intenek, utat mutatnak nekünk.
Bódhifa – a szent fügefa
Bódhifa akár “közönséges” fügefa is lehetett volna, ha annak idején, valamikor i.e. 500 évvel ezelőtt, Buddha nem alá ült volna elmélkedni. De Buddha történetesen ezt a fát választotta a Mahabodhi templom mellett.
Megpihent alatta, meditálni kezdett, és megnyílt előtte az örökkévalóság – eljutott a Nirvánába. A buddhisták, a hinduk és a dzsainisták szentként tisztelik a Bódhifát, amely magját mindig újra és újraültették, így túlélte az évszázadok viharait, és ma szent zarándokhelyként várja a hozzá látogatókat.
Skót aggastyán: a Fortingalli tiszafa
Skócia nem csupán lélegzetelállító tájakat és kultúrát tudhat magáénak, hanem egy ős-öreg fát is, amely a legöregebb európai társai közül. Fortingall egy kis falu, amely hatalmas, – becslések szerint – kétezer (!) éves tiszafájáról híres.
A fa ma is jó egészségnek örvend (a turisták állandó rongálása ellenére, akik mind csak egy-egy kis ágat törnek le róla évről évre), és előreláthatóan még nagyon sokáig élhet.
Az ősi Taxus Baccata nagyon szívós növény, amelynek “rokonai” a világ sok táján megtalálhatók, és hasonlóan tisztes életkorral dicsekedhetnek. A legendák szerint maga Pontius Pilátus is egy ilyen hatalmas, életerős fa alatt született, majd óvó árnyékában játszott kisgyermekként.
A legöregebb: Matuzsálem fa
A világ legöregebb fája a 4700 (!) éves Matuzsálem fa. Az öreg sima tűjű szálkásfenyő az amerikai (kaliforniai) Fehér Hegységben él egy fenyőligetben, ám pontos helyzetét az erdészet – a fa védelme érdekében – titokban tartja.
Az ilyen típusú fenyők érdekessége, hogy a hegyoldalban ők az utolsó fák (tengerszint felett 3000 méter magasan), felettük már nem marad meg egyetlen más típusú fa sem. Ahogy öregszenek, kérgük egyre vastagabb lesz, s idővel szinte csak egyetlen kis cérnaszálnyi élet köti össze a gyökérzetet a lombkoronával.
Nevét a Bibliai Matuzsálemről kapta, aki 969 évet élt. Matuzsálemnél is idősebb volt az ugyanebből a törzsből származó, 4844 évesnek becsült Prométheusz fa, amelyet 1964-ben kivágtak. (A fák korát az évgyűrűk alapján, alapos vizsgálatok alapján számítják ki.)
Robin Hood menedéke: a Major tölgy
Az angliai sherwoodi erdőben áll az a fa, amely annak idején búvóhelyet nyújtott Robin Hoodnak üldözői elől. Az Európa egyik legöregebb fájának tartott tölgy korát 1000 évre becsülik, és a turisták egyik legkedveltebb úti célja.
Orvosok zarándokhelye: Hippokratész fája
A görögországi Kos város centrumában található Európa legszélesebb törzsű fája, amelyet – a hagyomány szerint -, maga Hippokratész ültetett mintegy 2400 évvel ezelőtt.
A fa alatt tanította tanítványait, talán ezért is oly népszerű úti cél a hatalmas, elkerített fa az orvosok és orvostanhallgatók körében, akik rendszeresen meglátogatják mesterük fáját.
Normafa és a Zsennyei tölgy
Kis hazánk is büszkélkedhet(ett) egy igen híres fával, amelynek neve: Normafa volt. Manapság ugyan a legtöbb embernek inkább a zöldellő hegyvonulatok és a népszerű kirándulóhely jut e szó hallatán az eszébe, pedig Normafa valójában egy öreg bükkfa volt, amely alatt még Mátyás királyunk is megpihent.
Normafa 1927-ben egy hatalmas vihar villámának áldozatául esett, és örök álomra hajtotta koronáját. Csonkját a Margitszigeti artézi vízzel szerették volna tartósítani, de a kísérlet nem sikerült. A másik ős-öreg fánk, az ezer évesnek tartott (de valószínűleg lényegesen fiatalabb) Zsennyei tölgy volt, amely egészen 2006-ig élt, és noha számos megmentési kísérletet folytattak azért, hogy életét meghosszabbítsák, egy hatalmas viharral az öreg tölgy elment örökre.
Meg kell becsülnünk a minket körülvevő környezetet. A fákat, erdőket, réteket. A cserjéket és a kis virágokat. Minden egyes fűszálat. Hiszen általuk élünk, általuk lélegzik a Föld.
Nem pusztítani, hanem telepíteni, ültetni, gyarapítani és gondozni kell őket, ha azt akarjuk, hogy gyermekeink is tiszta levegőben, egy szép világban élhessenek, amelyben a fák – ha akarnak -, bizony mesélni tudnak…
forrás: astronet.hu
