Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

UFO-k a tengeren

Rejtélyes jelenségeket az UFO-k és az UFO-láz megjelenésével egy időben nemcsak a levegőben észleltek, hanem az óceánokon, sőt az óceánok mélyén is.

1967. január 11-én eltűnt egy vontatóhajó, a Guli Master. Öttagú legénységével néhány nappal azelőtt kelt útra Brit Columbia Sechelt nevű kikötőjéből. Sohasem sikerült kideríteni, hogy mi okozta az alig négy évvel azelőtt tengerre bocsátott vontató feltételezett hajótörését, éppúgy, mint ahogy arra a katasztrófára sem találtak magyarázatot, amely egy hónappal azelőtt, ugyanabban a térségben egy másik vontatóhajó eltűnését okozta.

A kutatók egyetlen támpontja az volt, hogy az adott időpontban a hajók eltűnésének övezetéből számos UFO megjelenését jelezték. A szállításügyi minisztérium azonban nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy ezek “megjelenésével” hozza kapcsolatba a két vontatóhajó “eltűnését”.

Nyilván azok a családok, akik a titokzatos eltűnésekben közvetlenül érintettek, nem sok vigaszt találtak a hivatalos cáfolatokban.

Néhány ufológus azt feltételezte, hogy a Gulf Mastert egy UFO rabolta el. Persze, az UFO-k megjelenése a vontatók katasztrófájával azonos helyen és időben lehet csupán a véletlen játéka is; hajótörések mindig voltak és vannak, mióta ember hajóra szállt.

Az Eltanin nevű amerikai hajó a Military Sea Transportation Services-hez tartozik és abból a célból építették, hogy az Antarktiszon folyó kutatási programot szolgálja.

1964. augusztus 29-én az Eltanin a Horn-foktól 100 mérföldre nyugat felé fényképeket készített mintegy 3800 méternyi mélységben az óceán fenekén. A fényképezőgépet ilyenkor egy fémhengerben helyezik el, kábelen eresztik le a mélybe és kábel segítségével kezelik.

Mikor a műszakiak az aznapi filmet előhívták, egy felvételre bukkantak, amely lényegesen különbözött a többitől: világosan kivehetően egy különös készülék látszott rajta, mely a tengerfenék iszapjából emelkedett ki. Központi tengelyétől kereszt alakú elágazások indultak ki róla; az egész leginkább televíziós vagy telemetrikus antennához hasonlított.

A tenger alatti fényképezőgép szabályos időközönként exponál; megtörténhetik, hogy a titokzatos tárgy lefényképezése csupán a véletlen műve volt… Az Eltauin 1964. december 4-én ért az új-zélandi Auckland kikötőjébe. A sajtó kérdéseire adott válaszában a hajó főbiológusa, dr. Thomas Hopkins kijelentette, hogy a fényképen látható tárgy semmi esetre sem lehet tengeri növény.

Ilyen mélységben növények nem fejlődhetnek. Noha tartózkodott attól, hogy a tárgyat emberi kéz művének jelentse ki, dr. Hopkins lehetségesnek tartotta, hogy „nem a természet alkotása”. Úgy értékelte, hogy a körülbelül egy méter magasságú tárgy a földet körülölelő 70 000 kilométeres rétegvetődés szélén helyezkedik el.

A kéthavonta megjelenő National Scientific Space Research folyóirat elküldte az Eltanin fényképének egy másolatát a Science Publications kiadójának, C. A. Honey mérnöknek, véleményt kérve tőle.

1965 áprilisában Honey azt válaszolta, hogy szerinte a tárgy szeizmikus tevékenységet mérő készülékhez hasonlít. Honey addig ment feltételezéseiben, hogy felvetette a lehetőséget, miszerint kozmikus látogatók továbbítanak a készülékkel szeizmikus információkat.

„Ha Honey feltételezései beigazolódnak, kutatóink abba a különös helyzetbe juthatnak, hogy szeizmikus információkat kell kérniük olyan űrbeli látogatóktól, akiknek létezését tagadják” – jegyezte meg az ügy kapcsán a Spacereview című folyóirat.

Rejtélyek szigete / Felhasznált irodalom: UFO – Misztikum és valóság

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar