Ma már elcsépelt sztereotípiaként hat, amikor valaki azt mondja, hogy rohanó világban élünk. De mit értünk rohanó világ alatt? Egyre több és több információt, amelyeket a tudatunk segítségével elkezdünk feldolgozni és reagálni rájuk.
A feldolgozás és a reakció egyaránt időt és energiát emészt fel. Úgy véljük, hogy ezt a társadalom megkívánja tőlünk. Ez teszi a világot úgymond rohanóvá. Olyan meggyőződés alakul ki bennünk, hogy rohannunk kell, sodródnunk az árral, különben a társadalom kivet magából és elveszünk ebben a rohanó világban.
Azonban tudatalattinkba betáplált üzenetek határozzák meg az életünket. Amilyen üzeneteket folyamatosan ismételve bejuttatunk a tudatalattiba, olyanná kezdünk válni.
Miért probléma ez? Az a probléma, hogy őrizetlenül hagyjuk a tudatalattink kapuját és így szabadon ki-be járhat mindenféle kósza gondolat. Lehetnek közöttük pozitívak, amelyek áldásos hatással bírnak, de lehetnek közöttük negatívak is.
Mi történik akkor, amikor a házad ajtaját nyitva hagyod és szétkürtölöd, hogy bárki szabadon bemehet oda? Az emberek bemennek, olyanok is, akiket egyáltalán nem látsz szívesen. Mondhatod persze, hogy a többség nem tenne kárt a házban, viszont mindig lesz valaki, aki visszaél a helyzettel és kirabol. Teszi ezt teljesen legálisan, hiszen te engedted be a saját házadba úgy, hogy még csak fel sem kellett törnie az ajtót.
A negatív gondolatok hasonlóak a betörőkhöz, akik rossz szándékkal érkeznek a házadba. A tudatalattidból nem tudnak fizikai tárgyakat ellopni, viszont kirabolják a lelked, leszívják az energiáidat, boldogtalanná tesznek, szóval biztos lehetsz benne, hogy nem távoznak üres kézzel.
Egyedül a Te felelősséged az, hogy ellenőrzésed alatt tartsd a tudatalattidat. Azonban ez a beidegződés sem reálisabb az összes többi hülye negatív beidegződéstől. Azért rohan a világ, mert mi ezt elhisszük, és asszisztálunk ehhez. Pontosan mi vagyunk azok, akik működtetjük ezt a nagy káoszt, ami körülöttünk uralkodik.
Keveset hallunk arról a tényről, hogy az emberi elme hasonló a számítógéphez, mivel csak olyan adatokkal dolgozik, amelyeket beletáplálnak. A számítógépet is mi emberek hoztuk létre, az elme működési elveit felhasználva, tehát ez a hasonlat sem logikátlan.
A tudatnak két része van, a tudatos -, és a tudatalatti elme. Létezik egyfajta tudatfeletti elme is, de ezt nem mindig illetik ezzel a névvel, vannak, akik Végtelen Intelligenciának, vagy közös tudatalattinak nevezik. Erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.
A tudatos elme működését tapasztalod most is, olvasva ezt az írást, tudatában vagy, hogy mi történik veled. Amikor döntéseket hozol, akkor is tudatosan teszed. Tehát minden, ami a tudatosság megtapasztalását kelti benned, a tudatos elméd műve. Van azonban egy tudatalattink is, amelynek a működéséről nem igen szoktak beszélni. Még biológia órákon is az ember csupán száraz biológiai lényként való tananyagként jön szóba.
A tudatalatti az, amely minden tapasztalatot elraktároz, amely a külvilágból éri az embert.
Olyan ez, mint lényünk feketedoboza. Születésünktől kezdve működik és rögzít mindent a tudatalattinkban.
Ezekre azonban nem mindig emlékszünk, mert ahhoz, hogy valami emlékként tudatosuljon bennünk, folyamatosan ismételnünk kell. A tanulás is ezen az elven működik. Ha a tudatalattinkba kerülő összes információ azonnal tudatosulna, elég lenne egyszer elolvasnunk a tananyagot és máris megtanulnánk.
De milyen jó is, hogy nem minden tudatosul bennünk azonnal, hiszen a tudatos agy a megtapasztalásoknak alig egy százalékát képes felfogni, a tudatalatti pedig a maradék kilencvenkilencet. Lehet ez a szám több is, igazából senki nem tudja pontosan megmondani, de az biztos, hogy hatalmas.
Amikor agyad kimerül a sok információ ingertől, gondolj arra, hogy milyen szerencsés vagy, hogy a maradék kilencvenkilenc százalékot nem érzékeled. Ebbe bele is őrülne az ember, ezért a tudatalatti gondoskodik arról, hogy az ember tudatos agyába csak annyi információ tárolódjon, amelyre neki adott helyzetben szüksége van. Alapértelmezett esetben a tudatalatti a szivacshoz hasonlóan viselkedik, ugyanis mindenféle válogatás nélkül magához szívja a külvilág ingereit.
A jó hír az, hogy a tudatos elménk segítségével ellenőrzés alatt tudjuk tartani a tudatalattinkat. Tudnod kell azt is, hogy az, hogy milyen vagy, milyen szokásokkal rendelkezel, a tudatalattidba kerülő ismétlődő üzeneteknek köszönheted.
Sosem véletlen az, hogy milyen emberré válsz. A téged körülvett hatások, befolyások miatt vagy olyan amilyen. Aki nem szűri a tudatalattijába bejutni készülő benyomásokat, az szerencsejátékozik. Fele-fele az esélye annak, hogy az élete jó, vagy rossz irányba fordul. Az emberek majdnem egésze, nem tudván a tudatalatti működéséről, szerencsejátékozik a tudatával. Azon keveseknek pedig, akik ismerik és megértik a tudatalatti természetét, minden esélyük megvan úgy élni az életüket, ahogyan azt szeretnék.
Amikor egy bizonyos benyomás éri a tudatunkat, ezt a tudatalattink azonnal magáévá teszi, vagy levon egy következtetést. Amikor az ember a tévé híradót nézi és csupa rossz hírrel szembesül, a tudatalatti messzemenő következtetéseket von le belőle, azzal kapcsolatban, hogy egy veszélyes világban élünk. Hozzáteszem, hogy a híradó az, amely a rossz hírekre reagál. Egyik tévétársaság megpróbálkozott azzal is, hogy csupa jó híreket sugározzanak, de nem volt nézettsége. Nincs értelme tehát másokat hibáztatni.
Mi kérjük a rossz híreket, igényünk van rá, a tévétársaság pedig kielégíti borzongási igényeinket. A világban azonban nagyságrendileg több jó dolog történik, mint rossz, amelyek pozitív hírekként szerepelhetnének, de a kutyát sem érdekli. A népnek cirkusz kell. Tessék, igények szállítva, minden nap!
Ha tisztán akarod tartani a tudatodat, ne nézz negativitásról szóló dolgokat a tévében, az interneten stb.. , hacsak nem akarod az életed olyanná tenni, amelyet látsz. Szinte hallom is a kérdést, hogy mégis hogyan értesülj a világ eseményeiről? Erre egyszerű a válasz.
A rossz hírek szájról- szájra terjednek. Biztosan lesz valaki, aki beszélni fog neked arról, ha valami eget rengető dolog történik a világban. Ne aggódj amiatt, hogy a tájékozatlanságod miatt veszélybe sodródnál. Ez egy hamis elképzelés. Azt hitetik el veled, hogy muszáj tájékozottnak lenned ahhoz, hogy túléld a mai világot, különben veszélybe kerülsz. És mi a megoldás? Tálcán kínálják a híradót. Tessék, fogyasszátok a negatív híreket és féljetek!
A tudatalatti programja hozzávetőlegesen fél év alatt felülírható, és olyan üzeneteket táplálhatsz bele, amelyekről szándékosan te döntesz. Erre vannak tudatalattit befolyásoló hanganyagok is. És, ha erre azt mondod, hogy ez agymosás, akkor a költői kérdés a következő:
Talán nem az agyad mossák, amikor a tévé elé ülsz, és mindenféle befolyás nélkül messzemenő következtetéseket vonsz le azzal kapcsolatban, amit látsz? Ja és még valami: Semmi rossz dolog nincs az agymosásban, amíg tiszta vízzel mossák az agyad.
Néhány fontos tanács a végére:
Tudatosan szűrd meg azokat a kijelentéseket, amelyeket önmagadról, vagy a világról átengedsz a tudatalattidnak, hogy befolyásolják az életedet.
Pozitív nyelven gondolkodj magadról, és utasítsd vissza magadban, ha valaki lekicsinylően beszél hozzád, vagy olyan kijelentéseket tesz, amelyeket nem akarod, hogy önmagadra nézve igazak legyenek.
Ha valami neked nem tetsző dolgot látsz a világban, akkor ne hagyd, hogy ez a tudatalattidban mély nyomot hagyjon. Nézd a helyzetet objektíven, és nem fog az életed részévé válni.
Bombázd az elméd pozitív megerősítésekkel nap, mint nap. Legyen ez jelen idő, egyes szám, első személy, pl: Szeretetreméltó ember vagyok. Türelmes vagyok. Mások hasznára válok. Boldog ember vagyok.
Vedd körül magad pozitív elmékkel. Keresd meg a példaképeidet, vagy azokat, akik felemelnek szellemileg, és olvass róluk még többet, idd magadba a gondolataikat, hallgass hanganyagokat róluk. Hagyd, hogy pozitívan befolyásolják az életedet. Ahelyett, hogy a sok szemetet fogyasztanád a tévéből, Te légy az, aki megválassza, hogy kiről és miről akarsz tájékozódni. Az internet világában ez több, mint lehetséges.
forrás: thesecret.hu / motivacioblog.hu
