Szabadulj meg a félelmeidtől! – interjú Balogh Bélával

Egy-egy mély fóbia még az elemi ösztönöket is felülírhatja. Nem merjük azt tenni, nem merünk úgy beszélni, sőt, még gondolkodni sem, amit és ahogyan szeretnénk. Balogh Béla író, spirituális tanító és gyógyító elárulja, hogy mi lehet a megoldás.

– Hogy kapcsolódnak egymáshoz a csillagjegyek és a félelmek?

– Az asztrológia egyik nagy felismerése, hogy minden csillagjegyhez tartozik egy mély félelem. A legtöbb esetben ez nem tudatos, és ösztönösen védekezünk ellene. Mivel tartunk tőle, folyton
olyan szituációkba keveredünk, amikor, ha nem vigyázunk, megtörténhet, amitől annyira rettegünk. Aztán amikor végül bekövetkezik a dolog, és kiderül, hogy ezt a helyzetet is túl lehet
élni, örökre elmúlik belőlünk ez a fajta félelem.

– Melyik csillagjegyhez milyen félelem társítható?

– A Kos a tétlenségtől retteg; az Oroszlán szeret fontos lenni mások életében, és attól tart, hogy fölöslegessé válik; a Nyilas nagy félelme, hogy nincs teremtő, és az egész élet értelmetlen. A Bika leginkább attól tart, hogy elveszíti kényelmes élethelyzetét; a Szűz az újdonságoktól és a
kiszámíthatatlanságtól fél; míg a Bak a kudarctól retteg.

Az Ikrek attól tart, hogy kimarad a beszélgetésekből, kapcsolatokból; míg a Mérleg az egyensúly felborulásától; a Vízöntő pedig a kötődéstől, a fogságtól fél. A Rák attól retteg, hogy egyedül marad; a Skorpió félelme az, hogy elveszíti az ellenőrzést a teste, az érzelmei fölött; a Halak pedig a felelősségtől és a kudarctól tart.

– Hogyan szabadulhatunk meg tőlük, még mielőtt bekövetkeznének?

– Mivel ezek a félelmek általában a tudattalanban húzódnak meg, ezért a tudat alatti program felülírásával válhatunk meg tőlük. Az egyik legjobb módja ennek, ha kijelentő módban, jelen időben megfogalmazott pozitív kijelentéseket, megerősítéseket ismételgetünk. Az ok egyszerű: ha elégszer elmondjuk ezeket, akkor megváltozik a mélyben futó program. Erre épül az A tudatalatti tízparancsolata című hanganyagom.

– Mi segíthet még a félelmek oldásában?

– A szeretetre kell figyelni, arra kell hangolódni. Az emberek azt hiszik, hogy különállóak, pedig egyetlen egység részei vagyunk. A fizikai síkon túl mindannyiunkban ott van a felsőbbrendű lény, aki szeretetben él, és tudatában van ennek az egységnek – vele kell kapcsolatba kerülnünk. Ha eljutunk ide, minden félelmünk elmúlik.

– Ennek megnyilvánulása az embertársainkkal szembeni őszinte szolgálat és a nekik nyújtott segítség. Ha szeretettel adsz egy koldusnak, akár csak egy kis aprópénzt, ha tiszteled a sorsát, a körülményeit, ha alázattal viszonyulsz hozzá, akkor az egész napja átalakul.

Valójában segítesz neki kijönni ebből a nehéz helyzetből, és közben te is szeretetteljesebbé válsz. Viszont ha úgy adod oda neki a pénzt, hogy közben azt gondolod: „Nyavalyás kéregető, biztosan nem akar dolgozni!”, akkor ez lehúzza őt és téged is. Ugyanakkor fontos ügyelni arra, hogy megmaradjon bennünk az egyensúly! Ha jó anya, jó feleség, jó barát vagy, és túl ezen még sokakat támogatsz, akkor különösen nem szabad megfeledkezned arról, hogy elég időt és energiát szánj a pihenésre, a kikapcsolódásra és a feltöltődésre. Ha ez nem történik meg, akkor az olyan, mintha mindig csak kilélegezni akarnál: felborul az energiaáramlás, és kialakul valamilyen betegség. Az egészséges szolgálat a legjobb útja annak, hogy növeljük szívünkben a szeretetet, amely elpusztítja a félelmeket.

– Egy-egy krízis is segíthet bennünket abban, hogy a lélek útjára lépjünk. Például ha valaki elveszíti egy szerettét, egy-két évnyi rendszeres meditáció után kapcsolatba tud kerülni vele, akár álmok, akár a meditáció útján.

Nem kell elmúlnia a szerelemnek!

– Akkor csalódunk a párkapcsolatban, amikor felszáll a rózsaszín köd. Az emberek ilyenkor általában azzal vádolják a másikat, hogy: „Te nem is az vagy, akinek hittelek!”, és elkeserednek. Mert abban a tévhitben élnek, hogy az a valóság, amit akkor látnak a másikból, amikor előkerülnek annak rossz tulajdonságai. Az pedig, ami miatt korábban szépnek, tökéletesnek tartották, valójában mind-mind csak illúzió volt – mondja Balogh Béla.

– Holott épp fordítva van: magadban kell felismerned azokat a tulajdonságokat, reakciókat, amelyek a másikban idegesítenek, és arra törekedni, hogy megváltoztasd őket! Tartózkodni kell az ítélkezéstől, és tudomásul kell venni azt, hogy van az embernek egy csodálatos felsőbbrendű lénye, ami a jó tulajdonságokat hordozza, és van egy gyarlóbb énje, amely követ el hibákat.

-Ha a hibákat keresed a másikban, akkor egész biztos, hogy meg fogod találni. A másik ember csak tükröt tart eléd, valójában azt a rossz tulajdonságot látod meg a másikban, ami benned is megvan, de szeretnéd leküzdeni.

-Ha önmagadon változtatsz, egy idő után azt veszed majd észre, hogy a másik már nem csinálja azt, ami korábban idegesített, vagy ha csinálja is, téged az már nem zavar. Tarts ki az illető mellett úgy, hogy a ragyogó, isteni fényét figyeled, mert ettől a gyarló földi hibák elvesztik a jelentőségüket!

forrás: astronet.hu

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend