Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

Sámán legendák – Spirituális szerelmek

img

A brazíliai Gurupi folyó mentén élő urubu indiánok megőriztek egy igen különös történetet két sámánról, akik “a világ kezdetén születtek”, később azonban “felmenekültek az égbe”, hogy megmeneküljenek a bolygót érintő kataklizmától.

Arra vágytak, hogy egy halandó nővel hálva utódokat nemzzenek, akiket maguk után hagyhatnak a fizikai létsíkon, és akik megőrizhetik különleges tudásukat. Megpróbáltak közösülni, az aktus azonban sikertelennek bizonyult, mert a sámánok pénisze túlságosan kicsi volt.

Az urubu mítosz első sámánjai annyira anyagtalanok voltak, hogy joggal sorolhatnánk őket a szellemek közé, és valóban, igen széles körben elterjedt hagyománya van annak, hogy minden sámánnak szellemek az igazi szülei – még akkor is, ha a fogantatásuk két szellemtest között a szellemvilágban lezajlott szerelmi aktus következménye is.

Szibériából származik például Bo-Khan, a halandó ember története, aki egy szellemasszonnyal szeretkezett. A nászukból született gyermek lett a “sámánok nemzetségének” ősapja.

Hasonlóképpen Tavgysty, a 20. század elején élt nagy szamojéd sámán egyik víziójában azt látta, hogy ő egy sámán gyermeke. Első transza, melynek során elnyerte a beavatását, spontán módon jött létre, és három napig tartott, miközben a himlő miatt eszméletlenül feküdt.

Azt gondolták róla, hogy meghalt, akár sok másik falubelije, és már készültek eltemetni, amikor váratlanul visszatért az életbe.

Elmondta, hogyan hagyta el a testét, és hogyan utazott két szellem kísérője (egy hermelin és egy egér) társaságában, akik levitték őt az alvilágba. Itt kitépték a szívét, majd egy üstbe hajították. Aztán, hogy befejezzék az ismerős sámánisztikus sebészeti beavatkozást, levágták a fejét, a testét feldarabolták, és megszámolták a csontjait.

Tavgystyt “elvitték a tenger közepére”. Egy hang azt mondta neki: “A Víz Urától megkapod a sámánlét ajándékát.” Végül felkapaszkodott egy hegyre, ahol találkozott egy meztelen asszonnyal, és elkezdte szopni a mellét. Az asszony azt mondta neki: “Te vagy a fiam, ezért hagyom, hogy szopjál a mellemből.”

Szibériában számos törzs ismer ilyen szellem anyákat, akik állati formában rabolják el a leendő sámán lelkét, aztán felviszik a szellemvilágban álló hatalmas fára, amely a Jokuo-hegy lábánál áll.

A karibi Panama-szigeteken élő cuna őslakosok körében ismert az a kvázi technológiai látomás, amelyben takarosan összeállított keltetőgép viszi el a leendő sámán lelkét.

Az őslakosok legendái szerint a sámánizmus születése összekapcsolódik az Ipeorkum nevű emberhez hasonló szellemmegérkezésével “a mennyből”, aki valamiféle repülő szerkezettel, az olopattének nevezett aranykoronggal jött le a földre.

Ahogy földet ért, megtanította az embereket az “égi tudásra”, majd furcsa légköri jelenségek közepette (“fehér, sárga, kék és vörös köd ereszkedett le”) távozott.

Amikor kitisztult a levegő, a cunák egy gyermeket találtak egy fa tetején, aki olyan olopattében feküdt, mint amilyenben Ipeorkum ereszkedett le a mennyből. Később még tíz másik gyermek érkezett ilyen módon a földre.

A cuna mítoszok szerint ezek a gyermekek – akiket szüzek neveltek fel – lettek az első sámánok.

A kolumbiai paez indiánoknál egy jóval sötétebb hagyomány él arról a természetfeletti jaguárról, aki az idők kezdetén egy asszonyt rabolt el a törzstől. Nászuk gyümölcse, Vihar-Jaguár nagy sámán lett, aki maga is számos (félig jaguár, félig ember) gyermeket nemzett.

Ezeket a hibrideket, írja Gerardo Reichel-Domatoff “a legfalánkabb kis teremtményekként képzelték el…akiknek megjelenésük vagy születésük után rengeteg szoptatós dajkára volt szükségük, fiatal lányokra, akiket megöltek, megitták a vérüket és a tejüket.”

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar