Az Al Ahram című félhivatalos egyiptomi lap 1992. május 18-i számában egy különös felfedezésről számolt be.
A kairói Egyiptomi Múzeumban találhatók a világ legszebb és minden bizonnyal a legjobb állapotban megőrzött múmiái.
Évezredeken át feküdtek a szarkofágjaikban, egymásba rakosgatott arany- és fakoporsók által védve, amelyeket aztán együttesen egy hatalmas kőszarkofágba helyeztek el.
Az Egyiptomi Múzeumban uralkodó hőmérséklet-ingadozások és a levegő páratartalmának változása következtében egyes múmiák bomláscsírákat kezdtek termelni.
A hatóságok elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Külföldi szakembereket hozattak Egyiptomba, s a múmiákat megröntgenezték.
Ezenközben radiológusok arra a megdöbbentő felfedezésre jutottak, hogy a legrégebbi múmiák közül egynéhány radioaktív sugarakat bocsát ki magából.
Természetesen nem a röntgenkészülékek nyomán, hanem már annak előtte. Az egyik radiológus arról számolt be, hogy mérőeszköze riasztójelzéseket adott, mihelyt bizonyos múmiák közelébe ment.
Honnan származhat a radioaktivitás? Létezik természetes radioaktivitás is, ilyen például az uránércé. Az urán sugároz, azt azonban tudni kell, hogy Geiger—Müller számláló nélkül ezt a sugárzást nem lehetne érzékelni; a sugárzás láthatatlan.
A Geiger—Müller számláló, valamint egyéb mérőműszerek a 20.század találmányai. A régi egyiptomiaknak erről fogalmuk sem lehetett.
Értelemszerűen azt sem tudhatták, hogy egyes fémek sugároznak. De akkor, miért sugároznak a múmiák?
Napjainkban a harmadik világból érkező bizonyos zöldségeket és gyümölcsöket rövid radioaktív besugárzásnak teszünk ki. A legtöbb datolya vagy banán az asztalunkon átesett radioaktív kezelésen.
Hogy miért? Az igen rövid és teljesen veszélytelen sugárdózis elpusztít bizonyos mikroorganizmusokat, amelyek a gyümölcs rothadását okoznák. Az ily módon preparált gyümölcsök tehát hosszabb ideig eltarthatók.
S mi volt a helyzet a múmiákkal? Talán őket is tartósítani akarták? Ezért besugárzásnak vetették őket alá?
Az okoskodás lehetetlen következtetések levonására késztet, mert ez annyit jelentene, hogy a régi egyiptomiak ismerték radioaktív sugárforrásokat, s ezeket hasznosítani is tudták.
Nos, a gyengébb radioaktív sugárzás meghatározásához feltétlenül mérőműszerekre van szükség.
Talán éppen ama bizonyos idegen látogatók látták el a papságot jó tanácsokkal arra nézve, miként kezeljék mélységesen tisztelt uralkodóik földi maradványait ahhoz, hogy az élősködők évezredeken keresztül ne támadhassák meg őket?
Mindez lehet, hogy csak spekuláció; ami tény, azok a radioaktív sugarakat kibocsátó múmiák a kairói Egyiptomi Múzeumban.
