Prána – A világegyetem energiája

A Prasna Upanisadban van egy ősi történet a pránáról. Szellemi útkeresők egy csoportja megkeresett egy, a legfőbb tudással megáldott tanárt. A mester beleegyezett, hogy megválaszolja kérdéseiket, ha egy évet cölibátusban, meditációval töltenek.

Azért kérte ezt tőlük, hogy uralkodni tudjanak érzékeiken, és ők vállalták. Miután az év eltelt, egyikük azt kérdezte: „Miből született minden élőlény?” A válasz az volt, hogy a tudat szórakozásból megteremtette az ellentéteket, az anyagot és energiát abból kiindulva, hogy ez a kettő mindent megteremt. A pránát, az energiát napként ábrázolják, az anyagot pedig holdként. Ez a két erő, az energia és az anyag teremtette a világegyetemet.

A diákok újabb kérdést tettek fel: Hány „istenség” éltet egy embert, és közülük melyik a legfontosabb, legdicsőbb? Így hangzott a mester válasza: Hány istenség (intelligens impulzus) irányítja a testet, és ki a legfőbb közülük?

Az istenségek egyszerre válaszoltak: az Úr azt mondta, „én vagyok a legfontosabb”, ahogyan ezt mondta a Levegő, Tűz, Víz, Föld, a különböző élettevékenységek, mint a Beszéd, Látás, Érzés és Hallás is. Mindegyik azt állította, hogy ő az, aki összefogja a testet, és lehetővé teszi működését.

„Ne essetek tévedésbe; én vagyok, aki nem engedi, hogy a test darabokra hulljon”, mondta ezeknek az istenségeknek a fő Prána. Azok persze hitetlenkedtek. A fő Prána, látva hozzáállásukat, kezdett a test fölé emelkedni, de a többiek azonnal követték. Aztán a Prána mozdulatlan maradt, és nem mozdultak a többiek sem. Szembesülve a valósággal, az összes többi istenség vezetőjük, a Prána dicséretét zengte. Ez az igazság; akár a küllők a kerékagyon, a harci szekér kerekén, úgy indul ki minden a pránából.

A mester utána részletesebben is kifejtette. A prána minden szervben megtalálható, és egységként fogja össze a testet. A pránában a teremtőt, a rombolót és az egész világegyetem megőrzőjét tiszteljük. A prána jelen van a napban, az esőben, a tűzben, a levegőben, ő az erő, amely a világot és a mennyet is irányítja. A prána a mindenben jelen levő erő és minden létező teremtője.

Az egyik diák megkérdezte: „Honnan jön ez a prána, hogyan hatol a testbe, és hogyan támogatja a fizikai világot?” A mester pedig így felelt: „A prána az énből (tiszta tudatosság) származik. Az agy vonzza a testbe, és öt erővé válva irányítja a testet. A prána úgy működik, akár egy király, aki minisztereire bízza a munkát, ez esetben arra az öt pránára, amely a test részeit kormányozza.”

A történet még ha szimbolikusan is, de elmagyarázza a prána természetét és viselkedését. A régi iratok gyakorlatilag mind metaforákkal és szimbólumokkal próbálják megmagyarázni azt, ahogyan a bölcsek érzékelték a valóságot. A régmúlt bölcsei szubjektív módszerekkel derítették föl és tapasztalták a valóságot, ahogyan a mai tudósok objektív módszereket használnak erre.

A prána a világegyetem életenergiája. Minden élőlény a pránának köszönheti életét. A különböző hagyományok különféle neveken illetik a pránát: életerő, ki, csi, orgon vagy egyszerűen “energia”. A pránát gyakran azonosítják a lélegzettel, pedig nem az; a prána a lélegzeten lovagol, de nem azonos vele. A prána a lélegzetvétellel lép be a testbe és hagyja el azt. Ez a  prána természete: a mozgás.

A prána szanszkrit szó; azt jelenti, lélegzet (ana) előtt (pra). A prána semleges, minőségek nélküli tiszta energia. Ez a tiszta energia bármely minőséget képes felvenni anélkül, hogy elvesztené tisztaságát, ahogyan ruhát öltve mi is felvesszük annak stílusát, de attól még magunk maradunk.

Hirdetés

A prána megkönnyítheti a meditációt, a harcot vagy a gyógyítást. Vitalitást ad a fizikai testnek, azonkívül megadja nekünk a gondolkodás erejét. A prána egyszerre fizikai és mentális energia: „A mozgás az agyban a prána mozgásából származik; és a prána mozgása a gondolat mozgásából a tudatban. Ez kölcsönös függőségi ciklust eredményez, mint amilyenek a víz hullámai és áramlatai. Ezt is egy ősi írásból idéztem, amely több mint ötezer éves, és még ma is nagy tiszteletben áll Indiában. Az itt található információ nem új. Egész tudomány épült a prána hatásaira már több ezer évvel ezelőtt.

A Jóga hagyományosan azt tanítja, hogy ötféle prána található a testben: prána, apána, szamána, udána és vijána. Azonkívül ott van a kozmikus, mindenben jelen lévő prána, a testben levő és különböző funkciókat ellátó öt prána forrása. A test pránái közül a közfelfogás szerint a prána és apána a legfontosabb.

A prána a szívben és a fejben székel; az apána a gerinc alján, és „leszálló lélegzetnek” is nevezik. Ők ketten prána és az apána adják a lélegzet polaritását. Ez a két erő adja valójában a lélegzetvétel erejét. A prána a napaspektus (férfias), míg az apána a holdaspektus (női). A többi prána közül a  szamána a köldök táján székel, és „felszálló lélegzetnek” nevezik, az udána központja a torokban van, de föl-le mozog az egész testben, a vijána szét van szóródva a testben, és összetartja azt.

A pránagyógyítás a jóga egy ága, amely pedig a védikus tudományok egyike. Pontosan mi is a jóga? A jógának sok különféle ága van, egyesek a testtel foglalkoznak, mások az aggyal, egyeseknek okkult erejük van, mások célja az önismeret vagy megvilágosodás.

Az ősi látnokok eredetileg az összes ismert tudományban jártasak voltak. Ájurvéda (gyógyászat), jógaállások, meditáció, matematika, asztrológia, geológia, hadviselés és vallás. Ezeket nevezték védikus tudományoknak. Természetesen megvolt a maguk szakterülete, de elvárták tőlük, hogy a tudás mind a nyolc ágának alapjaival tisztában legyenek. Az ájurvéda, a hatha jóga és a pránajáma a fizikai testtel foglalkozott. A pránagyógyítás a védikus hagyománynak ebből az ágából származik.

A jógát általában olyan módszernek tartják, amelynek segítségével elérhető az istenivel való „egység”. Bár lehet hatha jógát gyakorolni anélkül, hogy az ember tudatában volna bármi isteninek, ez a szó tiszta értelmében nem jóga, hanem egyszerűen a fizikai egészség megőrzésének egy indiai módszere. Ha azonban annak tudatában gyakoroljuk a hatha jógát, hogy az agy, a prána és a test valamely számunkra ismeretlen forrásból ered, és ezt az ismeretlen forrást kutatjuk, az már jóga, a maga tiszta értelmében.

Nem a módszer vagy a gyakorlat teszi a jógát, hanem ennek az ismeretlennek a kutatása. A pránagyógyítás is egyszerűen egy módszer, amely használható jógaként is, hogy elvezessen életerőnk forrásához, minden létező forrásához.

A jóga a bölcsek és ősi szövegek hagyománya, amely a testből, a megnyilvánulásból a végső felé vezet, amely túl van minden megnyilvánuláson vagy meg nem nyilvánuláson. „Tisztelgek a Legfensőbb Én előtt. Az Én tanította először a hatha jóga ragyogó tudását. A hatha jógát létrának kaptuk, hogy aki vágyat érez, felhághasson a radzsa jóga magasabb állapotába.”

A pránával való gyógyítás nem erőszakosan közeledik az egészséghez, bárki megtanulhatja. Nem agresszív a testtel, az aggyal és az érzelmekkel. Nem zavarja meg az egyéniséget, nem rendszer, és nem osztályoz. Azáltal, hogy energiával látja el a testet, a prána természetesen erősíti azt, képessé teszi arra, hogy legyőzze a betegséget és egészséges maradjon.

A gyógyításnak olyan módszere, amely csaknem egyidős az emberiséggel, olyan módszer, amely teljesen természetes. A pránagyógyítás holisztikus, vagyis az egész emberi organizmust – testet, agyat, érzelmeket – vitalizálja. Az igazi gyógyításnak nemcsak a manifesztálódott betegségre kell hatnia, hanem a probléma gyökerére is, hogy hatékony legyen.

Hirdetés