Petra sziklavárosa Jordániában nem csak egy valaha volt lakhelye a jól ismert és dokumentált rómaiaknak, hanem olyan hely, ahol előttük a kevésbé ismert nabateusok székeltek.
Ez a civilizáció alkotja meg fővárosaként i.e. 312-ben a ma is ismert Petrát.
Jordánia déli részén található, nagyjából egyórányira a jordán fővárostól, Ammánutól, két órányira Akaba repterétől a Vörös-tenger partján.
Magát a völgyet, amiben a város rejtőzik, az arabok máig Vádí Musának hívják, azaz Mózes völgyének. Egy óriási szikla tövében található a Sarsi hegyekben.
Máig csak egy út vezet Petrába, a modern Vádí Musa városán keresztül. Bár a város alapítása viszonylag késői, a régészeti leletek bizonyítják, hogy sokkal korábban is lakott terület volt.
A bibliai Exodus emlegeti Petrát pár helyen – az Edomiták földjéről van szó, és úgy jelöli, mint „törés a sziklában”, ami a városba vezető útra utal. Épp az őslakosok temetkezési szokásai lehettek befolyással a nabateusokra a saját szokásaik kialakulásánál. De a bizonyítékok ismét hiányoznak.
Amikor a sírok beszélnek
A mai napig a sírok a legfontosabb források Petra fejlődésének dokumentálásához – fennmaradtak az eredeti nabateus sírok, és a későbbi görög-római sírok is.
Épp a görög-római világgal kezdtek Petra lakói azonosulni, majd folyamatosan beleivódni. A 6. században időszámításunk előtt a civilizációjuk elkezdi kombinálni a görög, egyiptomi, szíriai elemeket, mintaként használva az akkor uralkodó egyiptomi Ptolemaiosz dinasztiát.
Az i.e. 2. században azonban a Nagy Sándort (i.e. 356-323) követő királyságok krízisbe kerülnek ezen a környéken, ez vezet a nabateusok felvirágzásához.
III. Areta idejében (i.e. 87-62 körül uralkodott) felvirágzik a királyság. Areta jelentősen kiterjeszti birodalma határait, Damaszkuszt is uralja.
„Fontos az alattvalók szórakoztatása, és az uralkodás fényének mutatása” – ez a jelszava. Színházat épít és királyi pénzt veret. A görög-római építészetet vallja magáénak. I.e. 62-ben 30 000 ember él itt, a város a populációs csúcsán van.
Petra folyamatos leépülése
Az igazság azonban az, hogy a büszke uralkodónak súlyos teher nyomja a vállát. Kénytelen elismerni, tekintettel a római haderő méretére, a vazallusságot Róma felé, annak ellenére, hogy a függetlenségét mindennél többre tartja.
Ez vezet Petra Rómához csatolásához 150 évvel később, mint Arabia Paetra provincia fővárosa. Ez a nabateus birodalom végét jelenti, de nem a lakóiét, az építészetét és a stílusét. Mértéktelenül építenek, a legszebb épületeik még váratnak magukra.
Ekkor azonban hirtelen fordulat áll be – az építkezések megszűnnek, a tudósok valamilyen ismeretlen eredetű természeti katasztrófára gyanakodnak (esetleg a Perzsa birodalom inváziójára).
Petra még egy darabig megtartja vallási központi szerepét, majd hosszú évszázadokra bezárulnak kapui – a második pusztító földrengés után a 6. században végleg kiürül. A völgyet elfelejtik. A legfontosabb emlékünk a nabateus kultúrára Petrán kívül a gazdagon díszített kerámiájuk.
Bármilyen is volt a nabateusok eredete, minden spekuláció ellenére ma a legfontosabbat megőrízhetjük – gyönyörű ókori faragványváros egy sziklában, Petra városa.
A turisták mindenhonnan érkeznek megcsodálni Petra szépségeit, amik közé tartozik például a kincstár (talán Petra leghíresebb építménye), színház, utcák, kolostor, az obeliszk sírkövek, a királyi sírok, a Nagytemplom vagy a Szárnyas Oroszlán temploma.