Talán arra utal, hogy volt idő, amikor az istenek az emberek között jártak, vagy éppen azt akarja bemutatni, hogy egykoron bizony óriások is éltek az emberek között.
Bárhogy is van, érdemes végigsétálni a romok között, és legalább virtuálisan megcsodálni ezt az óriási lábnyomot.
Mindezek a nyomok egy Aleppotól észak-nyugatra elhelyezkedő szír kis faluban találhatóak. Először 1955-ben figyeltek fel rá, amikor egy hatalmas bazalt oroszlánt tártak fel, ami egy rég elfeledett ősi kultúrára utalt, és hamar a régészek kedvencévé vált. A feltárás tovább folytatódott 1980 és 1985 között, és a felfedezések hasonlítottak a Bibliában szereplő Salamon templomra, noha később bebizonyosodott, hogy nem egyenlő vele.
A hasonlóság az Ain Dara templom és Salamon temploma között tényleg szembetűnő. Mindkét épület 2,5 láb magas talapzaton áll, amely a legmagasabb pont az adott városban. Minden oldalon oroszlánok, szfinxek, hegyi istenek és más misztikus, hosszú karmú lények őrizték a templomot, amelyeknek mára már csak a bazaltból faragott körmeik maradtak fent.
Az oszlopcsarnokba egy hatalmas lépcsősor megmászása után juthatunk be, amelyet mindkét oldalról egy szfinx és két oroszlán őriz. Ezután jön a középső szoba, majd a főcsarnok végén lévő díszes szentély, ahol kultikus szobrok álltak.
Az egyik legérdekesebb dolog az Ain Dara templom előtt elhelyezkedő lábnyom (ami kb. 1 méter hosszú), és a bejárat előtt a padlóba van vésve.
Egy pár lábnyom az emeleten is található, az oszlopcsarnoknál, míg egy másik pár a nagyterem bejáratától 30 méterre helyezkedik el. Egy biztos:
30 lábnyit kellene szökellned, hogy el tudj ugrani az egyik lábnyomból a másikba, vagy egy szimpla lépés lenne, ha magad is egy 65 lábnyi óriás lennél.
A történészek szerint persze ez nem utal arra, hogy egykoron valóban éltek óriások a Földön, de így is egészen elképesztően titokzatos és misztikus a tény, meg igenis felveti a kérdést:
hogy kerülhettek oda azok a lábnyomok?
Valószínű, hogy a templom építői felelősek ezekért a lábnyomokért, de nem tudni, miért, és hogyan készítették őket. Első pillantásra mégis csak úgy tűnik, hogy őseink egykoron élt óriások lábnyomát akarták megörökíteni, vagy éppen a templom legfőbb istenségeinek lábnyomai voltak.
Az Ain Dara templomot vélhetően a vaskorban, 1300 és 1000 között állították a szír-hettita csoportok, amikor a hettita birodalom megbukott adott politikai okok miatt. Domináns erőkké váltak a kelet-mediterrán térségben, amíg mindennek a Neo-Asszir Birodalom véget nem vetett a 8. században.
Ez az örökség sokféleképpen értelmezhető. Talán a pazar kulturális befolyás az ókori Mezopotámia és a sumérok részéről. Noha majd ezer év telt el a két kultúra között, de a szimbólumok és a falakba vésett szobrok erős hasonlóságot mutatnak.
Elképzelhető, hogy az Ain Dara templom óriás lábnyomai mégis csak az istenek lábnyomaira utalnak. Ezek a misztikus uralkodók a Sumér Királyi Listában is fel vannak tüntetve, akik az Özönvíz előtti időszakban éltek. Noha csupán keveseket igazolt a történelem ma, pedig a nevük és a királyságok szerepelnek a vésett sumér leleteken.
Elképzelhető, hogy a szír-hettiták az istenek tiszteletére építették a templomokat. Mivel ennek a kultúrának a kimúlása törvényszerűen be kellett, hogy következzen, így tanításul nyomokat hagytak hátra ezekről a gigantikus uralkodókról.
Bármi is legyen a helyzet, az Ain Dara templom az emberi kultúra egy igen érdekes darabja. Bár nem tudható biztosan, hogy miért is születtek ezek a lábnyomok és a templomok, hiszen nem éltél te sem abban az időben, ezért a megérzéseidre bízzuk ennek megítélését.
forrás: noiportal.hu