Óriások. Legtöbbünknek csupán mondabeli szereplők vagy mesefigurák jutnak eszünkbe róluk, ám újból és újból felbukkannak olyan történetek, melyek azt állítják, e hatalmas teremtmények a valóságban is léteztek.
A rejtélyes lényekkel- és jelenségekkel foglalkozó Ghosts & Monsters (Szellemek és szörnyek) nevű blog épp egy ilyen beszámolót kapott most egyik olvasójától. Íme:
„Az alábbi sztorit nagybátyám mesélte nekem, aki 1979-ben – a salvadori polgárháború kitörésének idején – a hadseregben szolgált.
Egy alkalommal őt és hat társát a dzsungelbe vezényelték, hogy ellenséges katonai csoportok után kutassanak.
Már több órája járták az erdőt, amikor hirtelen megremegett a lábuk alatt a föld, mintha valami hatalmas dolog közeledne feléjük.
Nagybátyám ahhoz hasonlította ezt a pillanatot, mint amikor a Jurassic Park című filmben feltűnik a gigantikus T-rex, és fodrozódni kezd a poharakban levő víz.
Először azt hitték, hogy a különös hangok az ellenségtől származnak, ezért gyorsan a fák mögé bújtak. Hamarosan kiderült, hogy valami egészen másról van szó, egy óriás volt az!
Rákérdeztem, hogy nem egy Nagylábat (Bigfoot) láttak-e, mire azt felelte, nem, ők egy valódi óriással találkoztak, nagyjából olyannal, mint amilyen az Égig érő paszuly című mesében is látható.
Azt mondta, hogy a teremtmény akkora volt, mint a legmagasabb fák. Szerették volna közelebbről is megnézni a lényt, de annyira féltek, hogy nem mertek előbújni rejtekhelyükről.
Mikor az óriás komótosan elhaladt mellettük, két társa azt javasolta, hogy próbálják meg leteríteni a lényt, hiszen egy ilyen különleges trófea mindannyiuknak sok pénzt hozna a konyhára.
A többiek azt gondolták, biztosan megőrültek, hogy ilyesmit forgatnak a fejükben. Szerencsére parancsnokuk megőrizte hidegvérét, majd ráförmedt a két bakára, hogy ezt azonnal felejtsék el.
Mikor az óriás eltűnt a szemük elől, előbújtak, és olyan gyorsan és csendben tértek vissza a bázisra, amennyire csak lehetett. Az esetet másokkal is megosztották, de senki nem akart hinni nekik.
A pilóták például egyenesen „baromságnak” titulálták az egészet. Szerintük ha léteznének ilyen lények, ők már tudnának róla, hiszen nap mint nap a dzsungel felett repülnek.
Bár részint takarásban voltak, azért néhány részletet sikerült megfigyelniük. Egyikük leírása szerint a lény kopasz volt, társa pedig olyan ágyékkötőt látott rajta, mint amilyet a filmbéli Tarzan is viselt.
Jómagam nem igazán tudtam, hogy mit is higgyek erről az egészről. Ha valóban egy óriást láttak ’79-ben, vajon miért nem találtak azóta valami bizonyítékot erre…maradványokat, csontokat, bármit? – tettem fel a kérdést nagybátyámnak. Arról nem is beszélve, hogy Salvador egy nagyon kicsi ország, így valószínűleg már rábukkantak volna ezekre.
„Nem hallottam ilyen felfedezésről, én csak azt mondhatom, amit aznap láttam.’ – válaszolta.
Édesanyám szerint az is elképzelhető, hogy a nagybátyámék által látott lény egy szellem volt, ami egy óriás képében jelent meg előttük, hogy jól rájuk ijesszen. Hozzátette, ez már csak azért se lenne meglepő, mert a polgárháború alatt rengetegen számoltak be különféle paranormális jelenségekről.A szellem-teória viszont nem magyarázza azt a mini-földrengést, amit akkor éreztek, mikor közeledett az óriás.
Nos, bármi is legyen az igazság, arra még jól emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyire megrémített ez a történet.”
