Noha sok orvos tud a placebohatásról, az öngyógyítás szempontjából csak kevesen veszik figyelembe. Ha a pozitív gondolkodás kirángathatja az embert depressziójából, és meggyógyíthatja a beteg térdeket, gondoljuk el, mennyi galibát okozhat a negatív gondolkodás!
Amikor a pozitív várakozás javít az egészségi állapoton, placebohatásról beszélünk. Fordított esetben, mikor a negatív gondolatok károsítják az egészséget, e hatások összességét nocebohatásként emlegetjük.
Az orvoslásban a nocebohatás ugyanolyan elemi erejű lehet, mint pozitív párja. E tényt mindig tartsuk szem előtt, valahányszor orvosi rendelőbe lépünk. Szavaikkal és viselkedésükkel a bárdolatlan orvosok letörhetik pácienseik reményeit, tegyük hozzá, jobbára teljesen megalapozatlanul.
Albert Mason például úgy véli, kishitűsége miatt nem tudta meggyógyítani pikkelybőrűségben szenvedő betegeit. De nem kellemesek az efféle kijelentések sem: „Magának mindössze fél éve van hátra.”
Aki elhiszi doktorai károgását, saját halálos ítéletét írja alá. A Discovery Health Channel műsorának – mely a placebóval foglalkozott – egyik legmegrázóbb részletében egy nashville-i orvost szólaltattak meg.
Dr. Clifton Meador három évtizede töpreng a nocebohatáson. 1974-ben volt egy betege, Sam Londe, egy nyugdíjas cipőkereskedő, akinél az orvosok nyelőcsőrákot állapítottak meg.
Ezt a betegséget akkoriban halálosnak tartották. Londe-ot kezelték ugyan, de valamennyi orvosa „tudta”, hogy a betegsége kiújul.
Senkit nem lepett meg ezért, hogy néhány hónappal a diagnózis felállítása után meghalt. Akkor lepődtek csak meg, amikor a beteget felboncolva a boncnokok alig találtak rákos daganatot a szervezetében, annyit semmiképpen nem, hogy megölje.
Akadt ugyan pár beszűrődés a májban és egy a tüdőben, a nyelőcsődaganatnak azonban nyoma sem volt, pedig ezt tekintették haláloknak.
Meador a következő szavakkal összegezte az esetet a Discovery Health Channelnek: „Rákban halt meg, de nem a ráktól.” Mi ölte akkor meg Londe-ot, ha nem a rák?
Ez a talány még három évtized múltán is foglalkoztatta Meadort: „Mindketten azt hittük, rákja van. Mindenki ezt gondolta körülötte… Csak nem én vettem el tőle a reményt valamiképpen?”
Bizony, a problémás noceboesetekben az orvosok, szülők és tanárok letörhetik a beteg reményeit, mikor azt sulykolják belé minden szavukkal, hogy tehetetlen a sors rendelésével szemben.
Pozitív és negatív gondolataink nem csupán egészségünkre hatnak ki, de életünk valamennyi területére is. Henry Fordnak igaza volt, amikor hatékonynak vélte a futószalagot, és igaza volt akkor is, amikor az elme hatalmáról gondolkodott:
„Akár azt hiszik, meg tudják csinálni, akár azt, hogy nem… mindkét esetben igazuk van.”
Gondoljanak arra a vakmerő férfiúra, aki egy hajtásra kiivott egy pohárnyi kolerabacilust! Gondoljanak a nem kevésbé merész tűzön járókra! Ha egy pillanatra is meginganának hitükben, csúnyán megégetnék a talpukat.
Hitünk olyan, akár holmi fényképészeti szűrő, amely az egész világot más színben láttatja. És egészségünk híven tükrözi ezt a hitet.
Mikor felismerjük a hit hatalmát, kezünkben tartjuk szabadságunk kulcsát.
Genetikai állományunkon ugyan nem változtathatunk, gondolkodásunkon azonban igen.
Dr. Bruce Lipton előadásai során kétféle színszűrőt szokott bemutatni, egy pirosat és egy zöldet. Ilyenkor megkéri hallgatóit, válasszák ki az egyiket, majd meredjenek az üres vetítővászonra.
Ezután felszólítja őket, kiabálják be, a vetített képek szeretetet vagy félelmet sugároznak-e. Azok, akik a piros szűrőn keresztül néznek, a szeretet házát képzelik maguk elé virágokkal, kék égbolttal s a boldogító üzenettel, hogy szeretetben élhetünk.
Akik ezzel szemben a zöld szűrőn keresztül néznek a vetítővászonra, baljós, fenyegető eget, denevéreket és kígyókat látnak. A sötét, sivár ház fölött kísértet köröz. E látomást a következő szavak kísérik: „Félelemben élek.”
Dr. Liptont mindig megmosolyogtattja, amikor a hallgatóság fele ugyanarra a képre kétféle kiáltással válaszol. Azután arra kéri hallgatóit, cseréljék ki egymást között a színszűrőket.
Azt szeretné ezzel szemléltetni, hogy
mi választjuk meg, mit látunk.
Nézhetjük életünket rózsaszín szemüvegen keresztül, s e hit táplálni fogja testünket és lelkünket. Vagy használhatunk sötét színszűrőt, amely mindent félelmetesnek és fenyegetőnek mutat. Így azután könnyen válunk betegségek prédájává. Élhetünk tehát szeretetben és félelemben.
A választás a mi kezünkben van! Higgyük azonban el,
amennyiben a szeretet mellett döntünk, az egészséget választjuk.
Aki ehelyett sötét, fenyegető világot választ, annak a szervezete is védekező reakcióra rendezkedik be. Ahelyett, hogy megnyílna a szeretet előtt, bezárul, s a hatás nem is marad el.
Az élet titka nem egyéb, mint hogy megtanuljuk, miként kamatoztathatjuk elménk hatalmát növekedésünk és boldog kiteljesedésünk érdekében.
Természetesen nyílt titokról van szó. A nagy vallási tanítók – Buddha vagy Jézus – évezredek óta ugyanezt hirdetik.
Most eljött az ideje, hogy a tudomány is ráébredjen ugyanerre a nagy alapigazságra.
Nem a génjeink, hanem a hitünk az, ami megszabja életünk folyását.
Igen, bizony, egy szikrányi hit! Zárszóként hadd mondjuk el újra, hogy nincs semmi baj azzal a sokat emlegetett rózsaszín szemüveggel.
Egyenesen elengedhetetlen ahhoz, hogy a sejtjeink kiviruljanak. A pozitív gondolatok a boldog, egészséges élet biológiai letéteményesei.
Mahatma Gandhi szavaival:
Hited gondolattá válik, Gondolatodból szó lesz, Szavadból tett, Tettedből szokás, Szokásból érték, Értékből sors.
