A földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel gondolata évtizedek óta izgalomban tartja a tudósokat és a nagyközönséget. Hollywoodi filmek és tudományos-fantasztikus regények festenek apokaliptikus képeket arról, ahogy egy fejlett idegen civilizáció érkezik bolygónkra, hogy elpusztítson minket.
Jamie Carter tudományos újságíró azonban egy merőben eltérő véleményen van, és sötét képet fest az emberiség jövőjéről:
szerinte nem a földönkívüliektől kell félnünk, hanem önmagunktól.
Carter állítja, sokkal valószínűbb, hogy mi, az emberiség lennénk azok, akik a technológiailag fejlettségünket agresszióra használnánk, ha idegenekkel találkoznánk.
A fenyegető civilizáció paradoxona
A tudományos közösség jelentős része óvatosságra int a Földön kívüli intelligenciákkal való kapcsolatfelvétellel (METI) kapcsolatban. Fő érvük az, hogy egy fejlettebb faj potenciálisan veszélyes lehet, és a technológiai különbség miatt óriási fenyegetést jelenthet. A Carter által képviselt kisebbségi vélemény azonban a humánpszichológiára és az emberiség történelmi mintázataira alapozva von le ellentétes következtetéseket.
Az emberi történelem, mint bizonyíték
Carter szerint ha jobban megvizsgáljuk saját fajunk viselkedését, az utóbbi néhány évezredben alig telt el olyan időszak, amikor az ember ne élt volna háborúban, vagy ne igyekezett volna kiterjeszteni a hatalmát mások rovására. A gyarmatosítás, a forrásokért folytatott harcok, a vallási vagy ideológiai alapú konfliktusok mind azt mutatják:
az emberiség belső kódjában ott van az agresszió és a hatalomvágy.
„Minden alkalommal, amikor egy technológiailag fejlettebb emberi civilizáció találkozott egy kevésbé fejlett civilizációval, az utóbbi pusztulásával végződött.” – mondja Carter.
Az eddigiek azt sugallják, hogy ha egy idegen faj békés szándékkal érkezne, és nem rendelkezne olyan védelmi képességekkel, mint a miénk, a bizonytalanság, a kapzsiság és a paranoia arra ösztönözné az embert, hogy megelőző csapást mérjen, vagy megpróbálja kihasználni a nálánál gyengébbnek vélt idegeneket.
A támadó faj indítékai
Carter nézőpontja szerint a támadás indítékai az emberi természet legmélyebb gyökereiből táplálkoznak, még akkor is, ha az idegenek nem jelentenek közvetlen katonai fenyegetést:
A forrásokért folytatott versengés
Bármely idegen faj, amely bolygónkra érkezik, potenciális versenytársat jelenthet a Föld erőforrásaiért. Az emberiség története tele van példákkal arra, hogy a források (olaj, föld, víz) birtoklásáért milyen pusztító harcokat képes indítani.
A másiktól való félelem (Xenofóbia)
Az idegen lények fizikailag, biológiailag és pszichológiailag is annyira különbözhetnek, hogy az emberi elme azonnal a fenyegetés kategóriájába sorolja őket. A félelem és a meg nem értés gyorsan agresszióba csaphat át. A xenofóbia az emberi történelem egyik legerősebb motorja, és egy idegen fajjal való találkozásban ez hatványozottan jelentkezne.
A technológiai fölény iránti vágy
Ha az idegenek technológiája csupán egy kicsivel lenne fejlettebb, mint a miénk, vagy éppen alacsonyabb szinten állna, az azonnal kiválthatná az emberiségben a vágyat a technológia megszerzésére vagy az uralomra. Carter szerint az emberi fajban az a kényszer dolgozik, hogy mindig a domináns szerepet töltse be.
Következmények és jövőkép
Jamie Carter nézetei erős figyelmeztetést jelentenek a SETI (a földönkívüli intelligencia kutatása) és a METI (üzenetküldés a földönkívüli intelligenciának) programok számára. Arra utal, hogy a passzív félelem helyett (attól, hogy ők támadnának) sokkal aktívabban kellene foglalkoznunk a saját agresszív hajlamainkkal egy esetleges első kapcsolatfelvétel során.
Talán a legnagyobb veszélyt egy idegen fajra nézve nem a fegyvereink jelentik, hanem az emberi psziché állandó, megmagyarázhatatlan késztetése a pusztításra és a kizsákmányolásra. Ha az emberiség egyszer eléri a csillagközi utazás képességét, az idegenek szemszögéből nézve nem a megmentő, hanem a galaktikus hódító érkezhet meg.
