Egyeseknek sikerül, másoknak nem…miért van ez így? Ez a kérdés régóta foglalkoztatja az emberiséget; azóta, hogy az emberek kezdték kényelmetlennek találni a barlanglakást, és megpróbálták kényelmesebbé tenni az életüket. A következő példa, a sikeres és a sikertelen ember összehasonlítása talán segít a kérdés megválaszolásában.
A sikeres ember pontosan tudja, mire vágyik, van terve a célja elérésére, hisz abban, hogy meg tudja valósítani a szándékát, és ideje nagy részét a megvalósításnak szenteli. A sikertelen embernek nincs határozott életcélja, azt hiszi, hogy a siker a véletlen „szerencse” műve, és csak akkor fog bármihez önszántából, ha nagyon muszáj.
A sikeres ember az üzletkötés nagymestere. Elsajátította a befolyásolás művészetét, tudja hogyan lehet másokra lyan hatással lenni, hogy szívesen közreműködjenek céljai és tervei megvalósításában. A sikertelen ember viszont állandóan gáncsoskodik. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy a többiek tudomására hozza nemtetszését.
A sikeres ember gondolkodik, mielőtt kinyitja a száját. Megfontolja a mondanivalóját. Arra helyezi a hangsúlyt, amit szeret az emberekben, kedvezőtlen véleményét nem fejti ki, vagy szűkszavúan elintézi. A sikertelen ember ennek éppen az ellenkezőjét teszi. Előbb beszél, aztán gondolkodik. Zavarba jön, megbánja amit mond, hiszen meggondolatlan szavaival jóvátehetetlen károkat okoz magának, mert neheztelést vált ki embertársaiból.
A sikeres ember csak azután nyílvánít véleményt, hogy tájékozódott, mert mondanivalóját szeretné intelligensen kifejteni. A sikertelen ember gyakran nyilatkozik olyan dolgokról, amelyekről csekély vagy éppenséggel semmilyen információval nem rendelkezik.
A sikeres ember beosztja az idejét, a jövedelmét, és megfontolja a kiadásait. Csak addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. A sikertelen mind az idejét, mind a jövedelmét elpazarolja, s teszi ezt laza nemtörődömséggel, anélkül, hogy tekintettel lenne az értékükre..
A sikeres ember gyakorta érdeklődik mások iránt, különösen azok iránt, akikkel valamiféle lelki közösséget vél felfedezni, és ezekkel a személyekkel ápolja a barátságot. A sikertelen ember csak azokkal barátkozik, akiktől remél valamit.
A sikeres ember elfogulatlan, minden tekintetben és mindenkivel toleráns. A sikertelen ember szűklátókörű, s mivel intoleráns, képtelen felismerni a kedvező lehetőségeket, és megfosztja magát mások jóindulatú együttműködésétől.
A sikeres ember lépést tart a korral, és feladatának tekinti, hogy mindig tisztában legyen azzal, ami történik, nemcsak a saját ügyeit érintő dolgokban, szakmájában, legszűkebb környezetében, hanem az egész világon. A sikertelen embert kizárólag a saját szükségletei, kívánságai érdeklik, s ezeknek bármi áron – ha törik, ha szakad – eleget tesz.
A sikeres ember mindig pozitív beállítottságú és pozitív gondolkodású. Tisztában van azzal, hogy a világban elfoglalt helye és elért sikerei szoros összefüggésben vannak azzal, hogy ő másoknak mekkora szolgálatot tesz. Rendszerint több szívességet tesz, mint amennyit ígér. A sikertelen ember nem „valamit valamiért”, hanem „semmiért vár el valamit”, vagyis gyakran számít olyasmire, amit nem érdemel meg. És ha mégsem sikerül az adott dolgot megszereznie, kudarcaiért másokat okol.
Mindent egybevetve, mind szóban, mind tettben óriási a különbség a sikeres és a sikertelen ember között.
