Az ifjú Nikola Tesla nagy reményekkel lépett 1884. június 6-án Amerika földjére. New York kikötőjében, a bevándorlók szigetén, Ellis Islandon lépett partra.

Az alig huszonnyolc éves Nikola Tesla azt vette a fejébe, hogy az Egyesült Államokban tudományos pályára lép. Hiányzott belőle azonban az a diplomáciai érzék, amelyre szüksége lett volna ahhoz, hogy a megfelelő emberek támogatását elnyerje.

Ő ezekre nem volt tekintettel. Éppen ellenkezőleg járt el, így aztán nem csoda, hogy a nehezen kezelhető zseni egyhamar ideges nyugtalanságot keltett a helyi tudományos körökben.

Teslának az a képessége, hogy a megmagyarázhatatlannak hitt fizikai rejtélyekről pillanatok alatt föllebbentse a fátylat, egyhamar lázadó tiltakozást váltott ki az íróasztaltudósok és támogatóik körében. Egy emberként szálltak vele szembe.

Mindezt pusztán azért, mert a horvát nemzetiségű bevándorló nem volt hajlandó együttműködni a hatalom birtokosaival és a hangadó tudományos körökkel.

Nikola Tesla azonban magányos farkasként dolgozott. Nem törődve környezete felháborodásával, megtervezte a Niagara-vízesés erőművének energia-átviteli rendszerét.

Fölfedezte az úgynevezett „Tesla-áramokat” és hogy hasznosítani is tudja azokat, feltalált egy új típusú transzformátort. Fölfedezte a szkin-effektust is, amely szerint a nagyfrekvenciájú váltakozó áramok csak a vezetők felületén áramlanak. Nem túlzás, ha azt állítjuk, még ma is tízezrével használnak olyan szabadalmakat, amelyek a Tesla által megfogalmazott alapelvek alapján működnek.

Az újdonsült amerikai – szándékosan vagy szándéka ellenére, ki tudja azt ma már megmondani – makacs egocentrikusságával mindent megtett, amivel tudományos körökben ellenfeleket, sőt ellenségeket szerezhetett magának.

Ezek pedig lelkiismeretesen gondoskodtak, hogy mindig forgalomban legyen kellő mennyiségű hazugság és rágalom, amelyekkel alááshatják Tesla tudományos hírnevét. Ő azonban ezzel nem sokat törődött. Egy sajtókonferencián például így aposztrofálta ellenfeleit:

„De hiszen azokat nem is lehet tudósnak nevezni. Azok nem találnak fel semmit. Csak ott ülnek az egyetemeken és olyasmin kérődznek, ami amúgy is megvalósíthatatlan. Aztán megírják a doktori értekezésüket és életük többi részét arra szánják, hogy ne is valósítsák meg azt, ami megvalósíthatatlan.”

A megtámadottaknak ez persze már túl sok volt. Tesla ezzel nem sokat törődött. Különc ötletei a villamos erőművek részvényeseit az őrületbe kergették. Egy szép napon, minden előzetes figyelmeztetés nélkül bejelentette, hogy az egész Földet villamosítani akarja!

„Földünkön én vagyok az egyetlen ember, aki igazán érti a villamosság lényegét. Egész bolygónkat feltöltöm villamossággal. Amikor pedig ez megtörtént, elég lesz egyszerűen leszúrni a földbe egy fémrudat ahhoz, hogy bárki tetszés szerinti mennyiségű villamos energiához jusson. Nem lesz többé szükség erőművekre és magasfeszültségű kábelekre!”

-harsogta bombasztikusan az újságírók előtt.

El lehet képzelni hogyan fogadták ezeket a kijelentéseket a villamos társaságok tulajdonosai. Senki sem fogadta nagy tetszéssel azt a jövőképet, hogy egy szép napon a bolygó minden lakója a villamos energia tekintetében önellátó lehet. Tesla a riportereknek azt mondta, áramelmélete a „vibratórikus elektromágneses transzmissziós erőkön” alapszik.

Az újságírókat azzal hozta a legnagyobb zavarba, amikor elkezdte nekik részletesen fejtegetni, hogyan képzeli a villamosenergia-hullámoknak a földgolyón át való vezetését.

Terveinek a megvalósítását egy coloradói hegyoldalon sok százezer dollárért  felépített „villamosító műtől” várta. Amikor pedig elérkezett az „igazság órája”, vagyis az excentrikus zseni egy kapcsoló átfordításával beindította a Föld egészét villamosító erőművet, Teslát élete legnagyobb csalódása érte.

A Föld globális áramellátásából semmi sem lett, a mű beindítása azonban a történelem addigi legnagyobb rövidzárlatát idézte elő. Az áramszolgáltatás egész Coloradóban egy szempillantás alatt megszűnt és a városok sötétségbe borultak. Az Egyesült Államok többi államában viszont a villanyórák mondtak csődöt.

A látványosnak szánt demonstráció Tesla számára tökéletes kudarccal zárult. Tesla azonban nem volt hajlandó beismerni, hogy valóban egy kudarcról van szó.

„Szabotázs!

-üvöltötte dühtől vörösen és azzal vádolta Amerika összes villamos társaságát, hogy szabotőröket juttattak be munkatársai közé.

A kudarc természetesen ellenfeleinek a malmára hajtotta a vizet. A sikertelen fizikust ugyanis rögtön elárasztották egy sor kártérítési követeléssel, amelyeknek pénz híján nem tudott eleget tenni.

A kudarc kutatási lehetőségeinek is véget vetett, mire Tesla sértődötten és a sors ellen duzzogva visszavonult New York-i szállodai szobájába és kénytelen-kelletlen megelégedett azzal, hogy az ablakára szálló galambokat etesse.