Hatalomra kerülésüket követően Hitler és a többi német vezető hamar nyilvánvalóvá tették, hogy semmilyen szinten nem hajlandóak tolerálni semmiféle ellenzéki véleményt, alternatív politikai kezdeményezést.
Igazából már a választási kampányuk során azt ígérték reménybeli szavazóiknak, szimpatizánsaiknak, hogy leszámolnak mindenféle demokratikus vadhajtással. Németország tulajdonképpen önként és dalolva a diktatúra martalékává vált, csakúgy, mint az akkoriban immár jó ideje sztálini terrort elviselni kénytelen kommunista Szovjetunió népei.
Az önkényuralmak szinte természetes velejárója, hogy megpróbálják egyarcúvá gyúrni a népet, és megfosztani az embereket mindenféle egyéniségtől, személyiségtől. Ez a saját szempontjukból nézve érthető törekvés, hiszen amennyiben sikeresen egységesítik az elnyomott állampolgárok elméjét és a számukra megfelelő világképet, gondolati sémákat ültetnek el az emberekben, úgy többé nem kell tartani semmiféle ellenállástól, lázadástól.
Németországban is ez volt a végcél, a tudat eltérítése, egyformára sikálása és mindenkinek az elméjét mondhatni náci-kompatibilissé tenni. Egy ország, egy Führer, egy cél! – Szólt az ellentmondást nem tűrő jelmondat, amely nyilvánvalóvá tette, hogy itt és most bizony semmi helye sem kétkedésnek, sem más utak felvázolásának.
A náci vezetés egyetlen hatalmas akolt csinált az országból, ahol milliónyi birka bégetését szerették volna egyöntetűvé, egységessé tenni.
Ha valamilyen módon sikerülne a nép minden egyes tagját rábírni arra, hogy teljesen egyformán gondolkodjon, akkor nincs mitől félni!
Goebbels rendkívül intenzív, azóta is emlegetetett propagandagépezete – aminek mintája, mechanizmusa alapján egyébként a mai marketingesek, reklámszakemberek is dolgoznak! – habár roppant hatékony volt, mégsem bizonyult képesnek arra, hogy tényleg minden egyes állampolgárt véglegesen meggyőzzön arról, hogy Adolf Hitler és a náci párt az egyetlen és kizárólagos letéteményese a német nép felsőbbrendű jövőjének.
Kellett tehát valami, egy pszichológiai csodafegyver, amit a nép ellen bevetve kivitelezhetővé válik minden diktátor non plus ultra ideája: Az egyen társadalom negatív utópiája!
A II. Világháború előtt és alatt a Gestapo előrehaladott kísérleteket végzett azt tanulmányozva, hogy vajon miképpen lehetséges az emberek tudatát a lehető legnagyobb hatásfokkal manipulálni, módosítani, hogy engedelmes rabszolgákká tegyék őket.
A diktatórikus hatalomtól nagyon is logikus kívánalom volt az, hogy esetleg egész népeket fosszanak meg a saját öntudatuktól, hiszen ezzel nullára redukálhatóak az esetleges lázadások, forradalmak esélyei, arról nem beszélve, hogy teljesen megszűnnének a felforgató, ellenzéki gondolatok, és teljesen egypólusúvá tehető a teljes közélet – már ami abból maradt.
Német orvosok már az 1930-as években fölfigyeltek arra, hogy ha szülő nők fájdalmát enyhe altató hatású szerekkel próbálták érzésteleníteni, az anyák gyakran minden gátlásukat levetkőzve, legszemélyesebb dolgaikról is nyíltan kezdtek beszélni, amelyre aztán a kábítószer hatásának elmúltával egyáltalán nem emlékeztek. Az érdekes jelenségről úgy vélték, hogy érdemes további tanulmányozás céljának megtenni, hiszen ilyesféle, rendkívül oldott állapot elérése a hagyományos, pszichoanalízissel történő kezelés segítségével több hónapot is igénybe vehetett.
A narkotikumok egyes fajtái tehát ideálisnak tűntek igazságszérumként való használatra, amik alkalmazásával a célszemélyek könnyedén árulhattak el személyes vagy titkos információkat. De nem csak erre voltak jók ezek a vegyületek. Hamarosan az is bebizonyosodott, hogy a kísérleti alany nem csak hogy gátlástalan igazmondóvá lesz, de hajlamossá válik a legkülönbözőbb külső ingerek, behatások fenntartások nélküli elfogadására.
Magyarul: ha a narkózis állapotában az orvosa azt mondta a páciensnek, hogy neki feltétlenül egyet kell értenie a csecsemők tömeges meggyilkolásával, akkor az alany erre szó szerint nevetve helyeselt, és szorgalmazta a borzalmas tett mielőbbi véghezvitelét. Egyetlen gond akadt csupán: ahogy a szerek elillantak a kísérleti alany elméjéből, úgy ezek a betáplált gondolatok sem maradtak meg benne. Mondhatni, a feléledő öntudat felülírta az addig betáplált parancsokat, sugalmazásokat.
A kutatások tehát tovább folytak, azonban a megoldásra már nem a náci Németországban jöttek rá, mivel időközben a világháború menetében gyökeres fordulat következett be, és a szövetségesek gyakorlatilag összeroppantották a III. Birodalmat.
Ugyanaz volt tehát a helyzet, mint például az atombomba fejlesztésével. Közel jártak ahhoz, hogy a projekt végére érjenek, de végül nem maradt elég idejük a befejezésre. (Megjegyezzük, hogy egyesek szerint a náci atomprogram nem volt olyan közel a beteljesüléshez, mint azt sokan hiszik, azonban az újabban napvilágra került információk ezt a hivatalos tételt cáfolni látszanak. A németeknek legfeljebb néhány hónapra lett volna szükségük ahhoz, hogy megalkossák az első atombombájukat, de végül az USA ebben megelőzte őket.)
A maradandó, de legalábbis jóval tartósabb agyi befolyásolás kivitelezésének megoldását ezek a német tudósok már az USA titkos létesítményeiben kutatták. Igen, a Gémkapocs-akció ez esetben is igen hasznosnak bizonyult, így már nem csupán az amerikai nukleáris fegyverkezési program, az Apolló-program, de a tömegek agymosásának projektje is a hol zsarolással, hol lefizetéssel hozzájuk került német szakemberek közreműködésével lehetett sikeres…
Azonban a háború alatt volt egy másik vonulata is az agymosás, az elmemanipulációs törekvéseknek. Az igazán embertelen, kegyetlen kísérletek legnagyobb részét a koncentrációs táborok egyébként is halálra ítélet rabjain végezték el, ezzel szörnyű szenvedéseknek kitéve az áldozatokat. Akkoriban még elsősorban a tudatállapot megváltoztatásához szükséges kezdetleges, és ezzel együtt meglehetősen brutális módszereket alkalmazták, mint például az alvásmegvonás, a külvilágból érkező ingerek minimalizálása, illetve az elektrosokk terápia.
A tudósok sok-sok eset tanulmányozását követően kijelentették, hogy az emberi elme roppant nehezen viseli el az extrém körülményeket, és amennyiben a vizsgálat alatt álló személy tartósan ilyen helyzetben marad, a tudata szinte kiég, kialszik, ezzel pedig máris módot teremt arra, hogy egy újfajta személyiséget építsenek fel benne! A pusztán csak alvásmegvonáson alapuló kísérletek a legtöbb esetben nem bizonyultak célravezetőnek, mivel a különböző fizikai adottságokkal rendelkező rabok esetében kiszámíthatatlan volt, hogy mikor omlik össze maga a test is, és mondja fel a szolgálatot. A megfigyelések szerint ez a legtöbbször hamarabb megtörtént, mintsem a páciens elméje formálható állapotba kerülhetett volna.
A külső ingerektől való elzárás már jóval kecsegtetőbb eredményeket hozott. A rabot egy hang- és fényszigetelt vasdobozba zárták, amelybe valamilyen színezékkel sötétre festet vizet töltöttek, majdhogynem színültig. Ebben a közegben a kísérleti alany úgy érezte, mintha megállt volna az idő, és a térbeliség érzékelése is igen nehézkessé vált. A kísérleti alanyok csak a saját maguk által keltett zajt hallhatták, mondhatni tehát, hogy tökéletesen ki lettek zárva a valóságból. A kísérlet igen riasztó eredménnyel zárult: Egyes személyek esetében elég volt néhány óra, míg teljesen megtörtek, a legtöbben pedig egy-két nap alatt összeroppantak, és öntudatukat vesztett ösztönlényekké váltak.
A mentális tréning ezután következett: a rabokat még mindig a vizes dobozban tartva egy hangszórón keresztül különböző propaganda szövegeket hallgattattak velük. Ezek a gyakran ismétlődő, monoton mondatok, és azok jelentései szinte beleégtek a simára gyalult agyakba, vagyis a kísérleti alanyok személyiségeinek részévé lettek azok jelentés tartalmai. Ezzel a módszerrel a legelszántabb ellenállóból is a náci rezsimhez holtáig hű gyilkológépet lehetett volna gyártani… – ha lett volna minderre elég idejük. Azonban ahogy írtuk, a külvilágban nagyot fordult a hadiszerencse, a Szövetséges erők kezdték felmorzsolni a német hadsereget, és hamarosan a Birodalom elveszítette a világháborút.
Az elme manipulálásával kapcsolatos kutatások, mint sötét örökség kerültek át részben a szovjet, részben pedig az amerikai illetékesek kezébe, és ezzel, ha lehet, egy még brutálisabb kutatási periódus vette a kezdetét…
