1972 márciusának elején Däniken együtt ebédelt az Atahualpa-szállóban,az ecuadori Guayaquilban bizonyos Móricz Jánossal, egy magyar származású dél-amerikai kalandorral.

Ebből a beszélgetésből született meg Däniken legfantasztikusabb sztorija (A kozmosz üzenete című könyve 1973-ban jelent meg) a hatalmas barlangteremről, mely kétszáznegyven méter mélyen fekszik a Kordillerák keleti lejtői alatt, és amely fellebbenti a fátylat „a teremtés minden titkáról”, megoldja a világmindenség és az emberré válás rejtélyeit.

Däniken itt állítólag egy könyvtárat talált, amelyet néhány ezer, milliméter vékonyságú fémfóliára nyomtattak. Igen, nem kézzel írtak, hanem géppel nyomtattak!

A fémlemezeket több ezer évvel ezelőtt „hatalmas és titokzatos ismeretlenek” állították elő, mert arra gondoltak, hogy az űrhajózás korát elérő emberiség majd hasznát veheti.

A Földet meglátogató értelmes lények ránk hagyományozták az igazi „kozmikus tervet”, a teremtés valódi történetét, az emberi értelem keletkezésének és kifejlődésének titkát.

A koronatanú; Móricz János azonban így nyilatkozott Däniken „felfedezéséről” a Spiegel riporterének! (Spiegel-interjú, 1973. március)

Spiegel: Móricz úr, Erich von Däniken azt állítja legújabb könyvében,hogy önnel együtt lent járt az ecuadori titokzatos barlangrendszerben.

Móricz: Däniken sohasem volt azokban a barlangokban – talán inkább egy repülő csészealjban szerezte értesüléseit.

Spiegel: Däniken azt írja, ön fémlapokra nyomott történelem előtti feljegyzéseket és egy aranyszobrokból álló állatseregletet mutatott neki abban a barlangban…

Móricz: Ha azt állítja, hogy ő maga látta a könyvtárat meg a többit, akkor ez egyszerűen hazugság. Semmi effélét nem mutattunk neki, csak fényképekkel szélhámoskodik.

A könyve tizenötödik oldalán lévő képet 1969-ben készítettük, ez egy vízmosásos barlangbejáratot ábrázol. A huszadik oldalon lévő amulettet egyáltalán nem barlangban találtam.

Spiegel: Hogyan állíthat akkor Däniken efféléket?

Móricz: Mindent elmeséltem neki. Órákon, napokon át faggatott. Semmi sem volt elég neki. 200 ezer dollárt is kilátásba helyezett egy barlangkutató expedíció céljaira.

Spiegel: Miért nem lett ebből semmi?

Móricz: Nem volt ideje rá. Egy ilyen expedíció az Ecuador keleti részén fekvő barlangokhoz legalább 14 napot vesz igénybe. Ő pedig mindössze egy hetet töltött itt.

Spiegel: Az expedíció helyett ön a barlangrendszer egyik oldalbejáratához vezette el Dänikent?

Móricz: Igen. Két napon át utaztunk dzsipen Cuencába, s ott megmutattam neki az egyik barlangbejáratot. Ebbe a barlangba azonban nem lehet behatolni, mert elöntötte a víz. Akármit mond is Däniken, én nem hazudok.

Spiegel: Ön Cuencában megmutatta neki Crespi atya gyűjteményét. Nem figyelmeztette, hogy a tárgyak nagy része nem eredeti?

Móricz: Dehogynem… De ő mégis mindent lefényképezett… Azt hiszem, éppen a nem eredeti darabokat közölte a könyvében.

Spiegel: Tavaly augusztusban Däniken ismét Ecuadorba utazott. Miért?

Móricz: Csak két napra jött. Azt hiszem, eredetileg be akarta vallani bűneit, de ezt nem tette, ehelyett az ügyvédemhez fordult, meghívott bennünket a frankfurti könyvvásárra, ahol bemutatták a könyvét. Däniken úr persze félig-meddig vadembereknek nézett bennünket, akiket könnyű átejteni.

Spiegel: Ön már akkor tudta, hogy Däniken az ön elbeszéléseit mint saját élményét adta elő a könyvében?

Móricz: A könyvet nem hozta magával, csak néhány részletet olvasott fel belőle egy korrektúra példányból. Megígérte, hogy könyvében az én felfedezéseimre s egy később megírandó könyvemre fog hivatkozni. Mert a barlangok valóban léteznek.

Spiegel: Arra gondol, hogy több száz kilométer hosszú barlangrendszer húzódik az Andok alatt Ecuadortól Peruig és Bolíviáig…

Móricz:…igen, Cuzcótól, a perui inkák fővárosától például barlangok vezetnek egészen Bolíviáig, sőt a tengerig.

Spiegel: Bejárta ön ezeket a barlangokat?

Móricz: Nem, de láttam a bejáratokat. Véleményem a mitológián alapszik.

Spiegel: Ezek a barlangok természetes úton keletkeztek?

Móricz: Nagy részük vízmosás révén keletkezett, de vannak köztük mesterségesen ásottak is.

Spiegel: Vajon ki vihette végbe ezt a gigantikus munkát? Az inkák? Vagy talán földönkívüli lények, akikről Däniken ír?

Móricz: A kecsua mitológiában arról van szó, hogy egy bogár ásta ki a barlangokat. 1969-es expedíciónk alkalmával valóban felfedeztünk egy mesterséges barlangot, találtunk ebben egy 80 m magas termet, melynek falai simák voltak, mintha lecsiszolták volna őket, és lépcsőket is találtunk ott.

Spiegel: És ott találták meg az aranykönyvtárat is?

Móricz: Nem, az máshol van, egy másik barlangban, mintegy 30 km-nyire attól a helytől.

Spiegel: Az 1969-es expedíció alkalmával ön oda is eljutott?

Móricz: Nem, erre nem volt lehetőségem.

Spiegel: Mikor látta ön a könyvtárat először?

Móricz: Erre nem felelhetek, mert vissza lehetne következtetni, hol jártam akkor.

Spiegel: Hogyan fedezte fel a könyvtárat?

Móricz: Valaki odavezetett.

Spiegel: Ki volt az, aki önt odavezette?

Móricz: Erre nem felelhetek.

Spiegel: Az arany állatsereglet ugyanott van, ahol a könyvtár?

Móricz: Nincs szó állatseregletről, hanem növények és állatok természethű ábrázolásáról. Nem tudom, vajon valóban aranyból készültek-e, lehet, hogy csak aranyozottak.

Spiegel: Megszámolta ön a könyvtár fóliáit; és a méretük valóban 96x48cm?

Móricz: Nem, nem tudom, hány darab van, és a méretüket sem ismerem.

Spiegel: És ön szerint miféle jelek vannak a

Móricz: Valószínűleg az elpusztult Atlantisz írásjelei.

Spiegel: Meg tudja ön fejteni ezeket a jeleket?

Móricz: Valószínűleg meg tudnám, de nem voltam ott sokáig.

Spiegel: Honnan tudja akkor, hogy ezeken a fóliákon „az emberiség történetének kronológiai adatai” vannak feljegyezve?

Móricz: Ezt a vezetőm mondta meg nekem.

Spiegel: Miért nem hozott magával legalább egyetlenegy fóliát bizonyítékul?

Móricz: Ez a biztos halált jelentette volna. Azok, akik ezeket a kincseket őrzik, nem egyeznek bele abba, hogy az ember elhozzon akár egyetlen fóliát is.

Spiegel: Az őrök dzsivahó indiánok?

Móricz: Nem. Rendkívül művelt emberek. Ez egy törzs, a Bélák törzse.

Spiegel: Ilyen nevű indián törzs nem ismeretes.

Móricz: Ezek felsőbbrendű lények. Fehér índiók, kék szeműek. Ha valakibetolakodik közéjük, arra kényszerítik, hogy élete végéig náluk maradjon.

Spiegel: Ön akkor hogyan térhetett vissza onnan?

Móricz: Néha kivételt tesznek.

Spiegel: Egy expedíció felderíthetné ezt a titkot. Az Econ kiadó felajánlotta, hogy tudósokat küld ezekhez a barlangokhoz.

Móricz: Az Econ kiadó sohasem fordult hozzám. Csak Däniken jelezte, hogy márciusban filmesekkel és tudósokkal szándékozik expedíciót vezetni oda. Hogy én is részt veszek-e ebben, az a körülményektől függ. Lehetetlen dolog, hogy valaki hazugságokkal vitát támaszt, aztán egy expedícióval újabb olajat önt a tűzre, hogy még több hasznot húzhasson belőle.