Megrémült szemtanúk mesélnek az erdőkben és mezőkön látott „kutyaemberekről”

Az 1880-as évek óta születnek beszámolók egy olyan lényről, mely kinézetében leginkább egy kutya és egy ember vonásait ötvözi. A fejét leginkább egy németjuhász kutyáéhoz hasonlítják, azonban az ebekkel ellentétben ezek a lények állítólag kétlábon is könnyedén közlekednek.

A „kutyaemberrel” kapcsolatban a mai napig is érkeznek furcsábbnál furcsább jelentések, főként Kanada és az Egyesült Államok erdős területeiről. A szemtanúk között nemcsak átlagos túrázókat, de katonai veteránokat és rendőröket is találunk.

Egy ohiói horgász így nyilatkozott:

„Az emberek figyelmét fel kell hívni ezekre a teremtményekre, mert nagyon is valóságosak és veszélyesek. Mindig is szerettem a természetet, rajongok az erdőkért, imádok túrázni, kempingezni és horgászni. Egy alkalommal az egyik tónál pecáztam. Már vagy tizenöt perce ott lehettem, amikor hirtelen megmagyarázhatatlan félelem lett úrrá rajtam. Fogtam a sátorfámat és hazafelé vettem az irányt. Az erdő mellett haladtam, s az egyik platánfa mögött észrevettem egy hatalmas alakot, amint egy termetes állatt maradványai mellett térdel. Ahogy jobban szemügyre vettem a lényt, teljesen ledermedtem, az agyam nem is igazán tudta elsőre feldolgozni a látottakat.

Ott álltam lefagyva, azt modogattam magamnak, ennek piszkosul semmi értelme…egy állatnak nem így kellene kinéznie. Ezután ez a valami – mintha csak olvasott volna a gondolataimban – két lábra emelkedett, és teljes valójában megmutatta magát nekem.

Korábban már hallottam mendemondákat kutyaemberekről, de csak nevettem az egészen, egyáltalán nem vettem komolyan azokat. A hosszú karjai és lábai olyanok voltak, melyek tökéletesen alkalmazkodtak a négy- és kétlábon járáshoz is. Ez a találkozás nagyon mély nyomot hagyott bennem.”

A kép illusztráció

Hasonló „élményben” volt része egy másik szemtanúnak is, Georgia államból. A férfi egy vadvízi evezésen vett részt barátaival, majd az egyik alkalommal, mikor megpihentek, egy tisztást keresett, hogy könnyítsen magán.

„Amikor a tisztásra értem, egy olyan teremtmény lépett elém, ami leginkább egy ember és egy kutya genetikai keverékének tűnt. 21 évet töltöttem a hadseregben, a világ minden táján harcoltam, de amióta megláttam ezt a hatalmas kutyaszerű lényt, alig alszom, a félelem ízét még mindig a torkomban érzem. Annak ellenére, hogy két méter magas és 110 kiló vagyok, egyszerűen eltörpültem mellette. Legalább 150-180 kiló lehetett.”

„Mint egykori félprofi focista és erőemelő, elég jól ismerem az izomzat felépítését, tudom, hogy néz ki egy igazán erős ember. De ez a teremtmény a legkevésbé sem hasonlított semmi ilyenre. Bizton állíthatom: senki sem szeretne találkozni ezzel az izével.”

Az alábbiakban egy seriff helyettes beszámolója következik, aki szintén nem tartja magát túl ijedősnek:

„Nem sok dolog van a világon, ami megijeszt, elég sok sza*t láttam már a munkám során, de arra az éjszakára semmi nem készített fel.”

„Emlékszem, hogy egy eltűnt fiatalembert kerestünk, én pedig egy raktár épülete mellett parkoltam le az autómat. Körülbelül öt perce lehettem a helyszínen, amikor az ottani sínek túloldaláról, horkantásokra és más különös hangokra lettem figyelmes. Felkapcsoltam a lámpámat, hogy megnézzem mi lehet az, de ma már azt kívánom, bár ne tettem volna.”

„Odalépett elém. Hosszú pofája és hegyes fülei voltak. Egyenesen a szemembe nézett, mielőtt berohant volna a fák közé.”

„Olyan szürreális volt az egész, mert hát ki sétálna csak úgy oda, egy felfegyverzett emberhez, megkockáztatva, hogy lelőljék? Most már tudom, hogy mit rejt az éjszaka.”

Nick Redfern kutató olyan megoldatlan rejtélyekkel foglalkozik, mint például a Nagyláb, a Loch Ness-i szörny vagy a földönkívüliek. A szakember megerősítette, hogy az Egyesült Államok és Kanada mellett már az Egyesült Királyságból is érkeznek beszámolók a kutyaemberrel kapcsolatban.

forrás

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error: