A Napnak valószínűleg létezik egy ikertestvére – állítja egy meglepő kutatás.
Évtizedekkel ezelőtt született egy elmélet arról, hogy a Napnak van egy „gonosz ikertestvére”, amely gravitációs hatásával időközönként eltérít egy rakás üstököst az eredeti pályájáról és a Föld felé irányítja az eltévelyedett objektumokat. A bolygónkba csapódó kométák ezt követően tömeges kihalásokat idéznek elő, ezért a csillag a bosszú istennője után a „Nemezis” nevet kapta.
Egy új tanulmány arra világít rá, hogy a fenti elképzelés korántsem rugaszkodik el annyira a valóságtól, mivel a Naphoz hasonló csillagok többsége úgynevezett „társcsillagokkal” jön a világra – írja a Space.com csillagászati hírportál.
„Igen, azt állítjuk, hogy régen nagy valószínűséggel létezett egy Nemezis nevű csillag”
– mondta Steven Stahler, a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
Az viszont minden bizonnyal nem igaz, hogy a Nemezis valóban „rosszindulatú testvér” lenne, mivel évmilliárdokkal ezelőtt elszakadt a Naptól és a Tejútrendszer csillagpopulációjának részévé vált, állítják a kutatók.
Csillaggyár 600 fényévre
A több csillagból álló rendszerek – mint például a három csillagot tartalmazó Alfa Centauri is – gyakoriak a galaxisunkban. Olyannyira, hogy egy számítógépes szimuláció szerint csaknem minden csillag születésekor rendelkezik legalább egy társsal.
Az elmélet alátámasztásához Stahler és kollégái a Perseus molekuláris felhőt vizsgálták, amely valóságos „csillaggyárként” működik 600 fényév távolságra Földünktől.
A megfigyeléseket a tudósok a 27 rádiótávcsőből álló Very Large Array és a James Clerk Maxwell Teleszkóp segítségével végezték. Az eredmények alapján 55 fiatal csillag 24 többcsillagos rendszerben foglal helyet (többségük bináris, azaz a rendszert két csillag alkotja), míg 45 csillag magányosan tengeti idejét a kozmoszban.
„A kulcs jelen esetben az, hogy ilyen szisztematikusan még soha senki nem vizsgálta a rendkívül fiatal csillagok és az őket gyártó felhők kapcsolatát” – mondta Stahler.
A csillagászok azt találták, hogy az összes „széles bináris” rendszer – ahol a csillagok közötti távolság legalább 500 CsE (1 CsE = 150 millió kilométer) – nagyon fiatal.
Az idősebb bináris rendszerek ellenben sokkal kompaktabbak.
Az esetek 60 százalékában a csillagok szétválnak
A tudósok ezt követően több statisztikai modellt is lefuttattak. Az eredmények alapján arra jutottak, hogy kezdetben minden csillag „széles bináris” formában kezdte pályafutását. Körülbelül egymillió év alatt ezek a rendszerek vagy összezsugorodtak, vagy szétestek – utóbbi esetben a rendszerben lévő csillagok magányossá váltak.
A számítások alapján a binárisnak induló rendszerek 60 százaléka szakad szét, a benne lévő csillagok pedig külön folytatják életüket.
Feltételezhető, hogy ez játszódott le a Nap és a Nemezis esetében is, állítja a publikáció, ami a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szakfolyóiratban jelent meg.