A múlt század egyik legnagyobb rejtélyében földönkívüliek, titkos társaságok és hírszerző ügynökségek is gyanúba keverednek.
1966. augusztus 20-án két férfi holttestére bukkant egy kamasz fiú a Rio de Janeiro melletti Niterói erdejében. Mindketten elegáns öltönyt és vadonatúj esőkabátot viseltek. Öltözékük legfurcsább elemei azonban mégsem ezek voltak, hanem az arcukat fedő különös ólommaszkok.
A szemtanú a kiérkező nyomozóknak elmondta, korábban is látta már ezen a helyen a férfiakat. Először augusztus 17-én, akkor egy fa alatt beszélgettek, majd másnap reggel, a fűben heverve.
Augusztus 20-án, mikor a fiú ismét erre járt, feltűnt neki, hogy a két férfi még mindig ugyanott fekszik mozdulatlanul. Ahogy elkezdett közeledni feléjük, átható bűz csapta meg az orrát, végül pedig beigazolódott a gyanúja, mindketten halottak voltak.
Zavarba ejtő részletek látnak napvilágot
A rendőrség rövidesen néhány meglepő információt hozott nyilvánosságra az elhunytakkal kapcsolatban. A 43 éves José Viana és a 32 éves Manuel Pereira de Cruz a közeli Atafonában éltek, ahol villanyszerelőként dolgoztak. Köztiszteletben álló személyeknek számítottak, akiknek nem igazán voltak ellenségeik, haragosaik.
Mindekettőjük halálát súlyos szívroham okozta, ami ugyanabban a pillanatban érte őket! Az orvosok szerint az ilyen egyidejű elhalálozásnak rendkívül kicsi az esélye.
Zsebeikben különös jegyzeteket találtak, egy ismeretlen személy kézírásával. Az egyik papíron a következő utasítások álltak:
„Vasárnap, egy tabletta étkezés után.
Hétfőn egy tabletta reggeli után.
Kedden egy tabletta étkezés után.
Szerdán egy tabletta lefekvés előtt.”
A másik cédulán lévő üzenet még az előzőnél is rejtélyesebb volt:
„16:30-kor legyél a megbeszélt helyen. Este 18:30-kor nyeld le a tablettát, majd vedd fel az ólommaszkot, és várj, hogy megmutassa magát!”
Hogy az üzenetek pontosan mire vonatkoztak, az máig kérdéses, mindenesetre a nyomozóknak sikerült felállítaniuk az események idővonalát.
A vizsgálatok szerint Viana és Cruz augusztus 17-én reggel 9 órakor hagyták el szülővárosukat jelentős mennyiségű készpénzzel. Családjuknak azt mondták, São Paulóba utaznak, hogy elektronikai eszközöket és egy új autót vegyenek.
A helyszínelők azonban nem találtak se autót, se műszaki cikkeket a holttestek mellett. Még a vásárlásra szánt pénznek is csak egy kis része volt náluk.
A két férfi délután 2 óra körül érkezett Niteróiba busszal. Időjárási dokumentumok megerősítették, hogy aznap esős idő volt a városban, valószínűleg ezért szereztek be esőkabátokat egy helyi üzletben.
Nem sokkal ezután a páros egy-egy üveg ásványvizet vett magának, a számlákat pedig megtartották, ami arra utalt, hogy az üres palackokat a későbbiekben még vissza akarták váltani. A nyomozók úgy vélték, Viana és Cruz még haza akartak térni, és nem azért utaztak a környékre, hogy véget vessenek az életüknek. Az erdei tisztásra – ahol végül megtalálták őket – délután 3 óra körül indulhattak el.
Földönkívüliek?
A férfiak halálhíre gyorsan elterjedt a városban, ezzel egy időben pedig különös beszámolók láttak napvilágot. A helyi lakosok közül többen azt állították, augusztus 17-én este, hosszúkás, narancsszínű objektumot láttak lebegni az erdei tisztás felett. Egyesek még a tárgyból kilövelő fénysugarakat is megfigyeltek.
Figyelembe véve, hogy Viana és Cruz valószínűleg már halottak voltak augusztus 18-án – nem pedig pihentek, ahogy azt a fiú elsőre gondolta – rögvest megindultak a találgatások arról, lehetett-e bármi köze a rejtélyes tárgynak a halálukhoz.
Titkos kísérletek Atafonában?
Az ügyben nyomozó, Charles Bowen az augusztus 17-i UFO-észlelések mellett egy korábbi esetet is megvizsgált, ami két hónappal korábban, június 13-án történt, Atafonában, Viana és Cruz szülővárosában. Az incidens egy szörnyű robbanással végződött, melyet mérföldekkel távolabb is érezni lehetett.
A szemtanúk egy égen átvonuló tűzgömbről beszéltek, néhány halász pedig egy repülő tárgyat látott a tengerbe zuhanni. Ennél is furcsábbak voltak azok a híresztelések, melyek a városban zajló titkos kísérletekről szóltak. A szóbeszéd szerint a robbanásért egy olyan elektromos berendezés volt a felelős, melyet a helyi tudósok fejlesztettek ki.
Az is kiderült, hogy az aznapi eseményeknek – véletlenül vagy sem – José Viana és Manuel Pereira de Cruz is szemtanúi voltak!
Egy titkos szervezet szolgálatában?
Bowen hamarosan olyan információkra bukkant, melyek szoros összefüggést mutattak a villanyszerelők halála és az Atafonában végzett állítólagos kísérlet között. 1962-ben, Morro do Cruzeiróban egy tévészerelő holttestére bukkantak, akin pontosan olyan ólommaszk volt, mint a Niteróiban talált férfiakon. Idegenkezűségre utaló nyomokat itt sem találtak.
A vizsgálat következő szakaszában Bowen tudomást szerzett egy háttérben működő titkos társaságról, amely nagyfrekvenciás hullámokkal és LSD-vel kísérletezett. Elérendő céljaik között a „szellemi éberség fokozása”, és az „agyfrekvencia manipulása” szerepelt.
Az ügy jelentős fordulatot vett, amikor a rendőrség kihallgatta a szervezet egyik tagját, Elcio Gomest. A férfi elismerte a csoporthoz tartozását, hozzátéve, hogy annak Viana és Cruz is tagjai voltak. Elmondása szerint az Atafonában felrobbant szerkezetet az elhunyt villanyszerelőkkel közösen alkotta meg, annak azonban semmilyen szerepe nem volt a két férfi későbbi halálában.
Kijelentette, hogy az augusztus 17-én, Niterói felett látott narancsszínű objektum nem az ő „szerkezetük” volt, hanem egy valódi UFO! Gomes vallomásában azt is állította, hogy Viana és Cruz egy általuk fejlesztett másik eszközt használtak arra, hogy a földönkívüliekkel kommunikáljanak.
A legnépszerűbb elméletek
Vajon mi történhetett a két köztiszteletben álló családapával azon az augusztusi éjszakán? Talán a feljegyzésekben említett „tabletták” LSD-re utaltak? Viana és Cruz valóban ezekkel és a nagyfrekvenciás hullámokkal kísérleteztek, melyek végül a halálukat okozták? Még ha ez is lenne a helyzet, mekkora esélye van annak, hogy két életerős férfi ugyanabban a pillanatban kapjon végzetes szívrohamot?
Vagy netán Elcio Gomes-nek van igaza, aki szerint a férfiak másvilági látogatókkal próbáltak kapcsolatba lépni? Sikerrel jártak, és ezért jelent meg felettük a narancsszínű tárgy, halálukat pedig az abból kilövelő fénysugár okozta?
Ha a földönkívüli-teóriát vesszük alapul, adja magát a kérdés, hová lett az általuk fejlesztett eszköz, mellyel az idegeneket akarták hívni? Mert a helyszínelők semmi ilyet nem találtak a holttestek közelében.
Utóbbi tény felvet egy harmadik lehetőséget is, nevezetesen a hírszerző ügynökségek szerepét. A titkosszolgálatok előtt valószínűleg nem maradt rejtve Viana és Cruz tevékenysége. Elképzelhető, hogy ők csalták az erdei tisztásra a férfiakat készülékük megvásárlásának ürügyével, majd mikor megszerezték azt, végeztek velük? Lehetséges, hogy a zsebükben talált jegyzeteket épp az egyik ügynök írta azzal a céllal, hogy elterelje a figyelmet megbízóiról?
Nos, ez is egy lehetőség, ami nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek, pláne ha figyelembe vesszük az 1975-ben alakult Church-bizottság vizsgálati eredményeit. A testület célja az volt, hogy fényt derítsen az amerikai kormányügynökségek – a CIA, NSA, FBI – esetleges visszaéléseire.
A meghallgatások során egy korábbi női ügynök megdöbbentő dolgokat tárt a nyilvánosság elé. Vallomásában elmondta, hogy a CIA egy olyan fegyvert hozott létre, mellyel halálos szívrohamot idézhetnek elő a célszemélyeknél. Ez a valóságban úgy festett, hogy a speciális mérget egy apró nyíllá fagyasztották, majd pedig nagy sebességgel az áldozatba lőtték egy erre a célra tervezett fegyverrel. Miután a jeges lövedék a testbe fúródott, azonnal szétolvadt benne, az illető pedig rövidesen szívrohamot kapott. A mérget természetesen nem tudták kimutatni az áldozat szervezetében, a bőr felszínén is csak egy apró, piros foltocska maradt, tűnyom viszont nem.
Kiderül-e valaha az igazság?
Az ólommaszkos férfiak halála a 20. század legnagyobb rejtélyei közé tartozik, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, jóval több a kérdés, mint a válasz. Egy-egy részlet ugyan még napvilágra kerülhet, de félő, hogy már sosem tudjuk meg, mi is történt valójában José Vianaval és Manuel Pereira da Cruzzal azon a végzetes augusztusi éjszakán.
