Két éven át rendkívül különös dolgok történtek egy német kisvárosban – A Rosenheim poltergeist története

Ha az ismertebb parapszichológusok közül bárkit megkérünk, hogy egy alaposan kivizsgált, hitelesen leírt poltergeist jelenséget említsen, akkor bizonyára a Rosenheim-ben tapasztalt esetet fogja választani.

Egy Rosenheim nevű (akkor még nyugat) német városban 1967-1968-ban két éven át furcsa dolgok történtek. Az események 1967 őszén egy neves ügyvéd, Sigmund Adam irodájában kezdődtek. Eleinte kitartó és titokzatos telefonhívásokat tapasztaltak, majd valamilyen ismeretlen eredetű robbanástól megolvadt a villamos hálózat.

Az ügyvéd rendkívül felháborodott a jelenségen, hanyagságra vagy az áramellátás zavarára gyanakodott. Kihívták a helyi posta és az áramszolgáltató kirendeltség hibaelhárító szolgálatát a zavar okának megállapítására.

A vizsgálathoz megfelelő felszereléseket hoztak. Automatikus számláló berendezést, és végső esetre áramfejlesztőt is. A szerelőket meglepte, hogy a mérőműszer nagy és megmagyarázhatatlan erősségű elektromos hullámokat mutatott ki, a postai berendezés lehetetlenül magas frekvenciát regisztrált a helyi beszélgetéseket mérő szolgálat számos hívása esetén.

A dolgok teljesen ellenőrizhetetlenekké váltak, szakember segítségére volt szükség. Hans Bender professzora Freiburgi Egyetem parapszichológusa átfogó vizsgálatba kezdett a müncheni Max Planck Plazmafizikai Intézet két fizikusával.

Mindenki a maga felszerelésével dolgozott, Bender a saját filmkameráit és hangrögzítő eszközeit használta. Először is Bender számos különös jelenséget észlelt. Ezek csak akkor fordultak elő, amikor egy bizonyos személy az épületben tartózkodott. Amikor ugyanis az ügyvéd 19 éves titkárnője, Annemarie Schaberl végigsétált a folyosón, a mennyezeten függő lámpák egyre erősebben himbálódzni kezdtek.

blank
Annemarie Schaberl

Ez a jelenség egy idő után megszűnt, amikor a lány már elment. Bender szerencsére filmre tudta venni a jelenséget, aztán gondosan ellenőrizte, nincs-e valami csalás a dologban, rejtett vezeték és hasonlók, melyek ilyen hatást fejthetnek ki.

Közben a két fizikust meglepte az épület műszereikkel mért elektromos töltete. Ugyanazokat a furcsa elektromos hullámokat mérték, mint az áramszolgáltatás kirendeltségén dolgozók és a postai szakemberek. Módszeresen hárították el az áramingadozás és egyéb zavaró hatások lehetőségeit, kizárták a házban található felszerelések hatását, például az épület egy részét bérlő fogorvos röntgen berendezéséét. Eredményeiket meglehetősen egyszerű összefoglalni:

van valami rendkívül szokatlan a házban.

Normális esetekben használt eszközökkel keresték a rendkívüli érték okait, de semmit nem találtak.

Miután Bender felismerte, hogy Annemarie volt a poltergeist jelenség kiváltó oka (az a személy, aki körül a hatások összpontosulnak), alaposan megfigyelte a lányt.

Amikor Annemarie állást változtatott és elment a házból, többé nem tapasztaltak hasonló esetet.

Bender számítása szerint legalább negyven szemtanú — akiket alaposan kikérdeztek — vallotta, hogy látta a különböző megmagyarázhatatlan jelenségeket. Himbálództak a lámpák, melyek látványát Bender filmre vette, a képek megmozdultak a falakon (ugyancsak láthatók Bender filmfelvételén), és sok különös dolgot tapasztaltak. A tanúkat pedig alaposan kikérdezték, amikor az ügyvéd feljelentést tett az ismeretlen rosszhiszemű tettes vagy tettesek ellen. Akik az ismertetett és részletesen közölt eseteket cáfolták (mérnökök, fizikusok, technikusok, pszichológusok, a különösen kételkedő újságírók, számos szakképzett megfigyelő), valószínűleg csalást, hiszékenységet feltételeztek.

A Rosenheim-esetről csakugyan nem gondolná az ember, hogy az ilyesmi előfordulhat.

A filmen rögzített bizonyítékok és a mérésnél használt eszközök értékei azonban kizárják, hogy a tanúk vallomásában tévedést vagy hallucinációt véljünk felfedezni.

A hatást nem lehet az ismert fizikai mechanizmusokkal magyarázni. Akkor csalás az egész? Annak azonban, aki ilyesmire adja a fejét, szembe kell néznie a leleplezéssel, a hitelvesztéssel és egy hosszadalmas, könyörtelen jogi eljárással, és ha bűnösnek találják, akkor börtön vár rá.

Lehet, hogy az ügyvéd nem örvendett népszerűségnek, ám a zaklatásnak és bosszantásnak ennél sokkal egyszerűbb, kevésbé tetten érhető módjai is vannak. Rendőrök és újságírók hetekig kutattak a csalás jelei után, de bizonyítékot nem találtak.

Egy holland újságíró kijelentette, hogy Annemarie-t látta egy rendőr, amint valamiben mesterkedik, de kézzel fogható bizonyítékot nem tudott felmutatni. Mivel az újságíró néhány évvel ezelőtt meghalt, a gyanúsított rendőr pedig nem nyilatkozott az ügyben (ha egyáltalán megtörtént), így aligha tulajdoníthatunk jelentőséget e kétes értékű állításnak.

Az is megtörténhet, hogy a jelenségről készült méréseket és a filmfelvételt megfelelő felszereléssel meghamisították, de erre vonatkozó bejelentést senki sem tett.

Amikor Annemarie elhagyta hivatalát, a poltergeist hatás új munkahelyén is jelentkezett egy ideig (ezzel is bizonyítva, hogy inkább személyhez kötődik, mint helyhez), azután elmúlt.

Ritkán találhatók a Rosenheim esethez hasonlóan meggyőző bizonyítékok. Bender erőfeszítései az intenzív kutatásban jelentős erőt és pénzt emésztenek fel. Általában — amint az előbbiekben is említettük — a parapszichológiai kutatásban nem lehet gyors eredményekre számítani, és a legtöbb kutató nélkülözi azokat a különleges eszközöket, melyek a poltergeist megjelenésének megfelelő vizsgálatához feltétlenül szükségesek.

Videokamerák elhelyezése egy épület különböző pontjain, ahol a poltergeist hatása feltételezhető, rendkívül költséges, és a hetekig tartó folyamatos felvétel megoldása lehetetlenül nagy kiadást jelent. Hogy miért nem tudunk több Rosenheim-féle esetről, annak nem az a fő oka, hogy nincs elég bizonyíték a jelenségre, hanem csak néhány kutató rendelkezik a szükséges forrásokkal.

blank
error: